Esetleírás
Bejegyzések: február 2006
Szelektív látásmód
A TASZ álláspontja az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési Szervének idei jelentéséről – egyoldalú bírálatok, féligazságok.
Drákói szigor a drogcsempészek ellen – No comment
Halálos ítélet drogcsempészetért Indonéziában (hírszemle, 2006.)
Helyi Téma 2006. február 16. Tükör rovat – A drogliberalizálás elhozná a földi poklot (idézetek)
II., III., VIII. kerületi Helyi Téma 2006. február 16. Tükör rovat – A drogliberalizálás elhozná a földi poklot (idézetek)
Hosszú évtizedek óta tény, hogy a felnőtt lakosság körében az alkoholizmus és a dohányzás szinte megállíthatatlanul terjed. A korábbi felvilágosító hadjáratok hatásáról – a folyamatosan emelkedő fogyasztás tükrében – kijelenthető, hogy szinte semmit nem jelentett. A rendszerváltás még ezen az arányon is rontott, hiszen kinyitotta a kaput az addig javarészt csak hírből ismert tiltott drogok előtt is. Az eltelt tizenöt évben rohamosan emelkedett és jelenleg is emelkedik a "szerek" kipróbálóinak és fogyasztóinak aránya, a középiskolások nagy része már kipróbált valamilyen tudatmódosító szert. A szomorú helyzet kialakulásáról és veszélyeiről lapunk három ismert szakértőt, dr. Lux Elvira szakpszichológust, dr. Csernus Imre pszichiátert és dr. Zacher Gábor toxikológus főorvost kérdezte.
A drogliberalizálás elhozná a földi poklot –A hatásokról tévhitek keringenek közszájon – Hiteltelenné váló mintaképek
– Mi az oka az utóbbi években ugrásszerűen emelkedő drogfogyasztásnak? Mi történt a fiataljainkkal Csernus doktor szerint?
-A kérdést úgy is fel lehet tenni, hogy velünk mi történt. Nagyon sok esetben látható, hogy a gyerekek mintaszerűen leutánozzák a felnőttek viselkedésmintáját, ami számukra követendő példa. Ha ez a minta nem hiteles egy gyerek számára, akkor azt mondja, hogy "mindent el fogok követni, hogy én ne ilyen legyek".
– Akár negatív irányba is eltérnek ettől?
– Ők még nem számolnak a negatív következményekkel, hanem nagyon erős a saját "istenségükbe" vetett hitük, tehát mindenhatóak, nem üthetik meg a bokájukat, nem érhetik őket rossz dolgok, kudarcok. Folyamatosan a középpontban kívánnak lenni, tele akarnak lenni erővel, pénzzel, hírnévvel, és ezt minél gyorsabban szeretnék elérni. Ha a szülő nem rendelkezik ezekkel a feltételekkel, vagy látni rajta, hogy csak vegetál, a gyerek keresni fog egy olyan mintát, amely neki hiteles. Ilyen lehet valamilyen divatember, médiaszemély. Ezek nagyon veszélyes példák is lehetnek. Esetleg elkezd beszélni egy hasonló helyzetben lévő kortársával, aki szintén szeretne sok mindent és azonnal, és mind a kettő feszült. Mi, emberek olyanok vagyunk, hogy törekszünk arra, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ki így, ki úgy éri ezt el. Minden korosztály a saját eszköztárával fogja ezt megoldani.
– Elmenekülünk a problémák elől a megoldás helyett?
-Lehet menekülésnek is nevezni, de nem lehet kizárni a kíváncsiságot sem. De ez lehet mintakövetés is, hiszen, ha egy idősebb srác vagy lány látványosan jól érzi magát attól, hogy "szív" vagy "ekit dobál", akkor ő sem akar kimaradni a buliból. Ezért nem egyértelműen csak menekülés a részükről.
– A családban megjelenő szenvedélybetegségek mennyire befolyásolják a gyerekeket?
– Az elterelésben részt vett gyerekek -döntő többségükben fiúk – esetében az apa iszik, alkoholista. Ez 90 százalékuknál így van. Itt jelenik meg a mintakövetés. Az anyák esetében hihetetlenül nagyarányú a nyugtatószerek fogyasztása. A felnőttek ezekkel oldják a feszültségüket, a gyerek a minta alapján a tiltott drogokhoz nyúlhat. A kialakulás okaként meg kell említeni a felgyorsult világunkat és az arra adott reakciók felgyorsulását is. De a megfelelően adott válaszok aránya csökken. Egyre több a hibás reakció, ez pedig egyre több feszültséget okoz.
– Ez ördögi körnek tűnik. A média szerepe mennyire jelenik meg, akár mint minta, amit követni kell?
-A médiumok erőszakosságát és manipulálhatóságát nem szabad kizárni. Egy példát mondok. Adva van egy vitaminreklám, amiben egy fáradt, enervált embert látni, majd bekapkod néhány színes bogyót, és hirtelen minden megváltozik, erőre kap, jól lesz. A terjesztők is felismerték ezt, hisz nem véletlen, hogy az extasyt bogyónak hívják a szlengben. A gyerek fejében egyik oldalon ott van a reklámok hatása: a színes bogyótól jól leszel. Amikor elmegy diszkóba, buliba, és netán rossz kedve vagy önbizalomhiánya van bármitől, de látja, hogy mások pörögnek, valaki odasétál hozzá, és "bekínál" egy bogyót, persze hogy beveszi. Pláne, ha még otthon is azt látja, hogy anyu vagy apu is oldja a feszültségét valamivel.
– Mit tehetünk, amivel eltéríthetnénk a gyerekeinket ettől a veszélytől? Elő a jól irányzott atyai pofonokkal?
-Ketté kell választani a dolgot mindenképpen. Ha már gond van, akkor ez azt jelenti, hogy abban a családnak nevezett közösségben valami nagyon nem stimmel. Talán ki is lehet mondani, hogy az nem is család, csak egymás mellett élő emberek laza szövetsége. A laza szövetség a serdülőkorban lévők számára nem "pálya", mert ők szeretnének tartozni valahova, követni egy adott mintát, és ha a szülő a sok hazugsága miatt elvesztette a hitelét, nem lesz követésre méltó. Ha ezek a szülők azt gondolják, hogy elviszik a gyereküket egy dokihoz, hogy az majd helyrerántja, úgy, hogy ők önmagukban nem fognak sok mindent megváltoztatni, a gyerekük soha nem fogja abbahagyni a narkót. Hacsak valami miatt ő rá nem jön, hogy ez az út hova vezet, de addig sok-sok évnyi pokol vár a gyerekre is és a szülőre is. Léteznek olyan szülői csoportok, önszerveződő körök, amelyek egymásnak tudnak segítséget nyújtani. Meg kell találni azokat, akik elfogadható hiteles személyek. Ez lehet a gyerek kortársa is, de lehet egy professzionális segítő, pszichiáter, orvos, de egykor hasonló helyzetben lévő szülők is. Ha még nem alakult ki a baj, akkor a családoknak meg kell nézni, hogy valójában mennyire családok. őszinteség, becsület, következetesség, érzelmi intelligencia. Ezek a kulcsszavak működnek-e náluk?
–Liberális körök fennhangon hirdetik a könnyű drogok liberalizációját. Mire vezetne, ha ez bekövetkezne?
-Gondoljunk abba bele, hogy a mai társadalmunkban a tinédzserek nagyon sok helyzetben, szó szerint, csípőből ledumálják a felnőtteket, amitől mi ingerültek leszünk, és erőből próbáljuk megoldani a gondokat. A "füvet" (marihuána) sokan könnyű drognak tartják, én véletlenül sem nevezem annak. Ebben a helyzetben, ahol a mai fiataloknak hatalmas a feszültségindexük, ha ráengednénk ezt a drogot a társadalomra, szerintem "idevarázsolnánk" a legális poklot!
Dr. Csernus Imre pszichiáter Jelenleg a Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet és a Budai Egészségközpont pszichiátere. Jelentős munkát végez a drogfüggők eltérítésében.
0 mg az elfogadható mérték
Zacher Gábor toxikológus főorvos az elmúlt évben csaknem 1500 drogbeteggel találkozott a kórházban, akik valamilyen szintű túladagolás miatt kerültek oda. Az internetes fórumokon és a közbeszédben hihetetlen ostobaságok keringenek a hatásokról, általában enyhítve a valódi egészségkárosító szerepüket. A fiatalok nincsenek tisztában azzal, hogy mekkora veszélynek teszik ki magukat a talmi, rövid távú érzelmi csillogások miatt.
A szervezet dominószerűen összeomlik
– Milyen rövid és hosszú távú egészségrombolással jár a legismertebb szerekre való rászokás?
– A szerekkel lehet élni és lehet visszaélni. Nem mindegy, hogy ki milyen módon használja a drogokat. A kulturált kábítószer-fogyasztás fogalmában én személy szerint nem hiszek. A rendszeres szerhasználatnak számtalan veszélye lehet, míg az egyszeri kipróbálásnak kevesebb. Bár például heroin esetében egy egyszeri használatot követően légzésleállás jelentkezik, tudatbeszűkülés, és körülbelül öt perc alatt meghal az illető, mert a szer a légzésközpontot bénítja, a pupilla beszűkül, és ezt követően a szervezet dominószerűen összeomlik. Ha esetleg túl is éli, nagy az esélye, hogy a további életét lebénultan, "szobadíszként" töltheti. A másik nagy csoport, az amfetaminszármazékok estében az egyszeri kipróbálást követően a szervezet "pörgése" jelentkezik. Szapora szívműködést – ez magában rejti a különböző szívritmuszavarok veszélyét is – okoz, ami alatt azt kell érteni, hogy úgy meghajtja a szervezetet, hogy a szívfrekvencia kétszáz fölé megy, és a szívnek a vértovábbító, pumpa funkciója jelentős kárt szenved. Ennek a szernek érösszehúzó hatása van, aminek következtében felszökik a vérnyomás. Gondoljunk bele, hogy idős embereknél is a magas vérnyomás következtében hányan kapnak agyvérzést, vagy hányszor jelentkezik oxigénhiányos agyi állapot, aminek akár bénulásos tünetei is lehetnek. E hatások mellett fokozott folyadékveszteséget is okoznak ezek a szerek, ami kiszáradást okozhat, s ez megint csak megbontja a szervezet egyensúlyát, amely akár tüdőelváltozással, máj- vagy veseelégtelenséggel is járhat. Erre és a kokainra is jellemző a szervezet hőháztartászavara. Akár túlmelegedés, 40-41 fokos láz, lázgörcsök is jelentkezhetnek, és ez a fehérjék károsodását okozhatja. A kokainnál – akár egyszeri használatnál – még szívinfarktus is felléphet.
A "felütött cuccokba" bele is lehet halni
– Legkönnyebben a szórakozóhelyeken jutnak hozzá az anyaghoz a fiatalok. Ez milyen veszélyeket hordoz magában?
– Ebben óriási csapda lapul, hiszen a tablettákon megjelenő ábrák nem minőséget és tisztaságot jelentenek. Két ugyanolyan kinézetű bogyó hatóanyagában is hatalmas eltérés lehet. Nem lehet kinézetre tudni, hogy milyen keveréseket használnak, milyen szennyezéseket rejthet. Ezekbe a "felütött cuccokba" bele is lehet halni. Találtunk olyan heroinpakettet, amibe üvegport kevertek, hogy többnek látsszon. El lehet képzelni, hogy ez mit okoz a szervezetbe kerülve. Mindenféle szerhasználat esetében benne van a szervezetben az az időzített bomba, ami lehet, hogy csak egy kicsit később fog hatni és rombolni.
Teljes megtagadással
A szerhasználatnak, Zacher doktor megfogalmazásában, egyetlen elfogadható mértéke van; amikor a szervezetbe jutó hatóanyag mennyisége nulla milligramm. Ez pedig csak teljes megtagadással érhető el. Erre a megtagadásra kell a gyermekeinket ránevelni, hogy ők is tudják azt, amit az egyik gyógyult drogbeteg mondott: "Nem azért nem szúrok, mert nem szabad, hanem mert már nincs rá szükségem."
Dr. Zacher Gábor a Péterfy Sándor utcai kórház sürgősségi belgyógyászat és klinikai toxikológiai osztályának főorvosa. 1994 óta a politikai életben is részt vett képviselőként, később a Pest megyei közgyűlés egészségügyi bizottság alelnöke lett. Az Országgyűlés kábítószerügyi ideiglenes bizottságának a tagja.
Tiltás nélkül nincs társadalom – Szükség van szabályokra és azok szigorú betartatására
Lux Elvira a drog, az álliberalizmus, az értékek helyett a gátlástalanságot közvetítő média és a fegyelmezés hiányának veszélyeiről beszélt.
– Mit tart a legnagyobb veszélynek a gyerekekre, fiatalokra nézve?
-Előbb utóbb minden gyereknek meg kell, kellene tanulnia, hogy olyan dolgokat is megtegyen, amihez nincs kedve, más dolgokat pedig, amihez lenne kedve, de kárára válnának, ne tegye meg. Ez az önfegyelem, amit a szülő taníthat meg a gyermekének – fegyelmezéssel! Manapság azonban nem divat a fegyelmezés, a gyereket túl lazán nevelik. A korábban ható erkölcsi törvények gátjai átszakadtak. A második világháború előtt 24 évesen lett felnőtt valaki, most hivatalosan 18 évesen. Ma mégsem akar senki felnőtt lenni, csak fiatal, szép és fitt.
– Tudjuk hogy a szülők felelőssége óriási, bár talán nem szívesen valljuk be magunknak.
-Az áldemokratikus, álliberális koncepcióval – amely szerint nem szabad tiltani – idézzük elő a legnagyobb bajt. A néhol még ma is fellelhető ősi közösségekben bezzeg nagyon szigorú tilalmak vannak… Másrészt a leghatásosabb nevelés a példaadás. Sajnos a rossz példa legalább olyan hatékony, mint a jó. A házasságok fele válással végződik, a csonka család pedig általában azt jelenti, hogy az anya neveli egyedül a gyermekét, aki nem kap férfimintát amit utánozni tudna. Személyiségfejlődéséhez a gyermeknek mindkét szülőjére szüksége lenne. A válásmintát nagy valószínűséggel reprodukálni fogja, akkor is, ha a szülei válásakor megszakadt a szíve… A rossz házasságban felnövő gyerek a veszekedést tanulja meg és persze a hűtlenséget.
– A szülői példa mellett azért a külső hatások sem elhanyagolhatók…
– Az óvodában is nők foglalkoznak a kicsikkel, ami tovább erősíti a csonka családból eredő problémákat. Az iskolában nincs fegyelmezés – már buktatni sem szabad! Én olyan iskolába jártam, ahol kilenc osztály volt egy tanteremben, egyetlen tanítóval, aki kiosztott néha pár körmöst, de egy év alatt mindenki megtanult írni, olvasni, számolni, akkoriban nem voltak diszlexiások és hasonlók. Nem vagyok a testi fenyítés mellett, de szabályokra és azok betartatására igenis szükség van. Manapság büntetés helyett legföljebb „megvonják a jutalmat”. A média is ezt közvetíti, hogy mindent szabad
-Ön többször is kifejtette már lesújtó véleményét a médiáról, és azon belül az ízléstelen showműsorokról. Azt írta, megdöbbenti a töméntelen ízléstelen gátlástalanság.
-Úgy tűnik a kereskedelmi adókat nincs aki fegyelmezze. Elképesztő milyen bugyuta műsorok mennek például délután, amikor az iskolások jelentős része felügyelet nélkül van otthon. Sajnos azonban nem vagyok biztos abban sem, hogy a szülők többsége képes megfelelően válogatni a műsorok között. A média felelőssége óriási, és mintha nem lennének tisztában ezzel. Gyakran beszélni sem tudnak a képernyőn megjelenők, az illemről nem is szólva.
– Mégis mit tehet a szülő?
– A gyerekek túl korán elszakadnak a szülőktől, mert az anyának is „dolgozni kell menni”. Ezt hallja, mikor még azt sem tudja mi az a munka, de máris gyűlöli, hiszen elszakítja tőle a szüleit. Ha a szülők csak egy kicsit több időt töltenének a gyermekeikkel, ha naponta negyed órát foglalkoznának velük, máris jobban működne a világ. És egy másik fontos dolog: az én időmben azt mondták a tanulással kapcsolatban: tedd meg, ami tőled telik, a többi nem a te dolgod. Ma sikerorientált nevelés folyik, le kell győzni a többieket, csak ez számít. Ezért aztán, ha a gyereket kudarc éri, jön a pánik, sőt az öngyilkosság. Meg kellene őket tanítani a kudarc elviselésére, mert az élet teli van buktatókkal.
– Ezzel hozható kapcsolatba a drogozás, a fiatalkori alkoholizmus is?
– Az alkohol csak feloldja a gátlásokat, a drog viszont egy fantáziavilágot teremt, fogyasztója elszakad a számára terhes valóságtól. Nem tanulnak meg szembesülni a hibáikkal, ezért inkább elmenekülnek előlük. Ez énvédő mechanizmus, célja egy szebb világot teremteni maguknak. Erről szól a művészet is, csak káros következmények nélkül.
– Szükség van a jogszabályi tiltásra?
A modern társadalom képtelen megérteni, hogy van, amit tényleg tiltani kell. Pedig már az Ószövetség elején is megjelenik a tiltás, annak a bizonyos fának a gyümölcse kapcsán. Tiltás nélkül az emberiség nem létezne, egyetlen társadalom sem működhet tiltás nélkül.
– Mi a helyzet a könnyű drogokkal? Nincsenek ilyenek?
De igen, van könnyű drog: a szerelem. Mint tudjuk, szintén torzítja a tudatot… Csak sajnos ma már szerelem sincs. Átvette a helyét a szexualitás.
Dr. Lux Elvíra szexuálpszichológus, a Magyar Szexológiai Társaság elnöke.
Az összeállítást készítette: Aradi Lajos, Korompay Csilla
Helyi Téma 2006. február 16. Tükör rovat – A drogliberalizálás elhozná a földi poklot
Már külön külön külön is ismerjük, most viszont a A Helyi Téma összeállításában egyszerre olvashatjuk Dr. Csernus Imre és Dr. Zacher Gábor drogliberalizáció ellenes érveit. Újdonság, hogy ezúttal Dr. Lux Elvira, szexuális életünk titkainak ismerője is beáll a sorba.
Egy igazságtalan és költséges háború
Egy amerikai vizsgálat eredményei szerint a 90-es években az amerikai „marihuána-ellenes háború” minden eddiginél költségesebbé és igazságtalanabbá vált.
Kitüntetés – No comment
A Tolnai népújság cikkéhez most nem fűzünk kommentárt. Ki-ki maga vonja le a tanulságot!
2006. január 26. Magyar Nemzet Fű felett, fű alatt – elterelés helyett ráterelés?
Idézetek a cikkből: „Ugyanis, ha valaki nem eléggé járatos a személyiségi jogokban, és netán rendőrt hív, hamar megkaphatja a magáét az ombudsmantól éppúgy, mint a Társaság a Szabadságjogokért nevű jogvédő szervezettől. Még a mentőket is feljelentették, mert megtörtént, hogy a közterületen fetrengő pacienshez valaki a rendőröket is riasztotta.” „A másik megközelítés szerint szükség van a tiltásra és a korlátozásra, ezek nélkül a helyzet csak rosszabbodni fog. (Megjegyzendő, hogy álláspontjukat „élet közeli” tapasztalatokra alapozzák.) Felvázolják a fizikai és pszichés veszélyeket, figyelmeztetnek. És azt szeretnék megértetni, hogy miért nem kell elkezdeni. Sajátságos módon az ő hangjukat igyekeznek elnyomni, a drogkérdésben nagy ívű kutatásokat végző profiknak ők amatőrök és tudatlanok, a liberálisoknak meg ’polgári körös ökrök’.” „Ám úgy két esztendeje annak: mások is vették maguknak a bátorságot, hogy ellentétes nézeteiknek hangot adjanak. Először 2004-ben léptek színre, a Vörösmarty téren az anyák napjára időzített Kendermag Egyesület rendezvényét zavarták meg. Mégpedig „síppal, dobbal, nádi hegedűvel”, no meg paradicsommal. – Tanulságos volt azok felháborodását látni, akik eddig úgy vélték, hogy csak nekik van joguk a botrányhoz. Csak nekik jár a kiváltság, miszerint Budapest „népe” zokszó nélkül viseli, sőt saját adójából fedezi a liberálisok által szervezett, extrém, úgymond polgárpukkasztó rendezvényeket – jegyezte meg akkoriban egy „középen” álló szemlélődő.”
2006. január 26. Magyar Nemzet Fű felett, fű alatt – elterelés helyett ráterelés? (A Drogriporter levele)
Tisztelt Kormos Valéria,
A „Fű felett, fű alatt – elterelés helyett ráterelés?” (2006. január 26. Magyar Nemzet 8. oldal) című cikkével kapcsolatban néhány félreértést szeretnénk tisztázni.
A TASZ beadványára és kérésére (nem feljelentésére) az ombudsman és az Országos Mentőszolgálat főigazgatója is kijelentették, hogy az Országos Mentőszolgálat a segítségért hozzáforduló, rosszullétük miatt gyógykezelésre szoruló drogfogyasztókról nem tehet bejelentést a rendőrségnek. Csak abban az esetben van joguk rendőrt hívni (de ebben az esetben a cikk állításával ellentétben jogukban áll), ha alapos okból feltehető, hogy a helyszínre érkező mentősök testi épsége vagy élete veszélybe kerül. A kábítószerfogyasztás miatti rosszullét ténye önmagában nem igazolja ezt a félelmet.
A rendőr mentők általi értesítése nem csak jogszerűtlen, de azt kockáztatja, hogy legközelebb a retorzióktól való félelem miatt nem hívnak mentőt, vagy magára hagyják azt, aki rosszul lett, és ez az életébe kerülhet.
A rendőrség nem szociális segítő intézmény, a nehéz helyzetbe került emberek sorsának javulását hiába várjuk a büntetőeljárástól. A drogfogyasztók azon csekély kisebbségének, aki hajléktalanságra kényszerült, szociális egészségügyi és pszichés problémákkal küszködik, a rendőrségi eljárás csak még egy lökést jelent a perem felé, még egy akadályát annak, hogy vissza tudjon illeszkedni a társadalomba. Ha az injektáló drogfogyasztók esetében megakadályozzák, hogy steril felszereléshez jussanak (és ez történik ma), még akár halálos fertőzéseket is összeszednek. Ha a függőségüket fedezendő piti lopásuk miatt bebörtönzik őket (és ez történik ma), az esélyét is elveszik annak, hogy szabadulva munkát találhassanak. Ezeknek az embereknek a sorsán lehet segíteni, elfogadó, előítéletmentes és önkéntességen alapuló szociális szolgáltatásokkal, de nem kirekesztéssel, stigmatizációval és büntetéssel. Legkevésbé pedig moralizálással.
Nem segíti, és nem is rettenti el a büntetőjogi fenyegetettség a „drogfogyasztók” azon többségét sem, akik rövidebb hosszabb ideig, megválasztott alkalmakkor, időben és helyen fogyasztanak „kábítószert”, többnyire marihuánát, de emellett ugyanúgy ellátják mindennapi feladataikat, mint azok, akik illegális szert nem fogyasztanak.
Nem rettent el a fogyasztástól a különböző szerek veszélyeinek eltúlzása sem, legyen szó akár a marihuána állítólagos, de hiteles vizsgálatokkal soha nem bizonyított „idegrendszeri kárairól”, vagy arról, hogy a marihuána fogyasztása vezetne később heroinhasználathoz. Az ehhez hasonló félelemkeltő üzenetek gyökeresen eltérnek a személyes tapasztalatoktól, hiteltelenségük viszont a valódi veszélyekről szóló figyelmeztetések befogadását lehetetleníti el.
Azt az állítást, hogy a fogyasztók büntetőjogi üldözése megszüntetné a droghasználatot, még soha, sehol nem sikerült bebizonyítani. A cikkben idézett életprevalencia adatok alakulása is erre utal, úgy hogy közben nem vádolhatjuk a rendőrséget tétlenséggel: 2004-ben 6670 büntetőeljárást zártak le, melynek 91,7%-a fogyasztók ellen indult (1).
A Kendermag Egyesület és a szakértők túlnyomó része is éppen azt próbálja több-kevesebb sikerrel megértetni, hogy ez a rendszer kontraproduktív: a drogmentes országot elérni képtelen, miközben fölösleges költségeket és károkat termel, veszélyeztetve azok életét és egészségét, akiknek valóban kábítószerrel kapcsolatos problémáik vannak.
Ez a levél a TASZ Médiamonitor programjának részeként született. További információrét keresse fel a www.drogriporter.hu weboldalt.
Az argentínoknak joguk van a mámorhoz?
Egy buenos aires-i bíróság álláspontja szerint az állampolgárok önrendelkezési jogát sérti az, ha megbüntetik őket a drogok puszta használata miatt.