Bolívia fellázad a koka-tilalom ellen

2011. február 9.
A bolíviai kormány az 50 éve elfogadott nemzetközi kábítószer-egyezményből való kilépést fontolgatja

2009-ben a bolíviai elnök, Evo Morales olyat tett a Kábítószerügyi Bizottság (CND) bécsi magas szintű kormánytalálkozóján, amit sok polgárpukkasztó punk is megirigyelt volna: koka-levelet rágcsált a kamerák kereszttüzében, a kormánydelegáltak előtt. Az elnök ezzel üzent hadat annak az 50 éve megkérdőjelezetlen politikai verdiktnek, amely az illegalitásba száműzte a dél-amerikai indiánok által több ezer éve vallásos tiszteletben részesített növényt, a koka-cserjét.

A TASZ filmje a koka-levélről, az Andok kulturális örökségéről

 

 Az 1961-es ENSZ kábítószer-egyezmény ugyanis előírta, hogy a koka-rágás több ezer éves szokását 25 év alatt ki kell irtani. Mintegy fél évszázaddal ezelőtt a koka leveléből készült üdítőitalok olyan népszerűségre tettek szert Nyugaton, hogy pápák és miniszterelnökök reklámozták őket. Elég Pemberton “titkos receptje” alapján készült Coca-Colára vagy a Vin Mariani nevű koka-borra gondolnunk. Hogyan jutott el a világ a koka korlátlan ajnározásától annak totális tilalmáig?

A koka-levél alacsony koncentrátumban tartalmaz egy alkaloidát, a kokaint, amely a stimuláns és euforizáló hatásaiért nagyban felelős. Ezt az alkaloidot a 19. század közepén izolálták német orvosok, és hamarosan felfedezték annak áldásos hatásait: akkoriban a helyi érzéstelenítésre nem volt hatékonyabb szer a kokainnál. Mint sok más az orvostudomány céljaira kifeljesztett szer esetében, a kokainnál is hamarosan kialakultak a rekreációs fogyasztás formái is. A gyógyszertárak által korlátozás nélkül árusított magas koncentrátumú kokain-készítményeket rendszeresen orron át szippantva vagy beinjekciózva kialakult az abúzus és a függőség. A társadalomban morális pánikot keltett a függőség terjedése, az ehhez társuló negatív jelenségeket gyakran a többség által megvetett kisebbségekhez társították. Végül az indiánok által rágcsált koka-levelek és az alacsony kokain-tartalmú üdítőitalok is áldozatul estek a drogtilalom buzgóságának: előbb az USA-ban, majd 1961-től az egész világon tiltólistára került a koka és a kokain.

A történelem iróniája: a fehér ember átvette az indiánoktól a koka-levelet, amelyet az indiánok évezredek óta használtak problémák nélkül. A fehér ember mértéktelen fogyasztási láztól hajtva nem volt képes a koka-levelek megfelelő használatára, és abból erősebb, potensebb drogot hozott létre, a kokaint. Mikor ennek káraival szembesült, betiltotta mind a kokaint, mind az indiánok koka-cserjéit is. Cserébe elterjesztették közöttük a fehér ember drogját, a tüzes vizet, amely számos indián közösséget nyomorított meg.

Morales maga is azoknak az Aymara indiánoknak a népéből származik, akiknek az egyik fő terménye a koka-cserje, amelyet a helyiek úgy fogyasztanak, mint mi a teát vagy a kávét. A koka-levél enyhe stimuláns hatásokkal rendelkezik, ráadásul sok vitamint is tartalmaz – így jelentősen megkönnyíti az Andok magashegyi klímáján végzett izomszakasztó földműves- és bányász-munkát. Az Egyesült Államok támogatásával a bolíviai kormány évtizedekig véred harcot folytatott a koka-ültetvények felszámolásáért - szerintük ugyanis a bolíviai kistermelők is eladtak a drogkarteleknek. Morales gyakorlatilag ezeknek a harcoknak köszönhette politikai népszerűségét: egyszerű földművelőből szakszervezeti vezető, majd ellenzéki politikus, végül elnök lett. Politikai programja: "mondj igent a koka-levélre, mondj nemet a kokainra". A kokain tiltását továbbra is fentartaná, azonban legális piacot teremtene az alacsony alkaloid-tartalmú, természetes teáknak, üdítőknek és hasonlóknak - amelyek jelentős bevételhez juttathatnák a nyomorban élő indiánokat.

Morales 2009-es performance-e több volt egyszerű színjátéknál: ezzel párhuzamosan a kormánya hivatalos javaslatot nyújtott be az ENSZ-hez az 1961-es egyezmény módosításáról. A javaslat eltörölné a koka-rágás üldözésére felszólító paragrafusokat. Idén január 31-én járt le a határideje az ellenjavaslatok benyújtásának. Összesen 17 ország kormánya nyújtott be hivatalos tiltakozást, köztük kevésbé meglepőek, mint például az USA vagy Svédország – ezek ugyanis korábban is keményvonalasok voltak a drogpolitikában. A tiltakozók között találjuk ugyanakkor Szlovákiát vagy Bulgáriát is: vajon mi baja lehet a szlovákoknak vagy a bolgároknak a koka-rágó indiánokkal? Náluk még igazán számottevő kokain-fogyasztás sincsen…

Ha Bolívia nem tágít a javaslatától, akkor a Kábítószerügyi Bizottság március végi ülésén megtárgyalja majd a szöveget – és várhatóan el fogja vetni azt, ugyanis az ENSZ döntéshozó mechanizmusai szerint elég akár egy országnak vétót emelnie ahhoz, hogy egy javaslatot megbuktassanak. Bolívia elnöke azonban bejelentette, hogy amennyiben a hivatalos úton nem sikerül módosítani az 1961-es kábítószer-egyezményt, akkor országa megfontolja az egyezmény felmondását. Erre még egyetlen esetben sem került sor az elmúlt 50 évben: lehetséges, hogy a nemzetközi drogkontroll-rendszer eddig szilárdnak tűnő falán az első végzetes repedést éppen a koka-levél fogja elindítani?

Sárosi Péter