A gyógyszercégek elhitetik az emberekkel, hogy az egészség és a boldogság árucikkek.
Az FDA jelentése szerint négy orvosból legalább három arról számolt be, hogy a páciensek a reklámok hatására alulbecslik a gyógyszerek kockázatait, míg felülbecslik a pozitív hatásaikat, így számos esetben szükségtelenül próbálnak feliratni gyógyszert maguknak. Maga a szakma is könnyen a gyógyszercégek marketingjének részévé válik: a The Observer c. brit lapban Antony Barnett beszámol róla, hogy az orvosi szaklapokban függetlennek mondott szakértők tollából cikkek százai jelennek meg, de ezeket valójában a gyógyszercégek munkatásai írják, és a feltüntetett szerzők a szöveget is alig látták. Ezen „szellemszerzők” által írt cikkek mind valamilyen gyógyszer alkalmazásának hatékonyságát dícsérik, ajánlva használatukat a többi orvos számára. Az orvosi diagnosztika is alkalmazkodik a gyógyszercégek igényeihez, így egyre több olyan problémát definiálnak újra orvosi problémaként, amit korábban az életmóddal vagy a személyiség hibáival hoztak összefüggésbe. Ennek eredményeként az amerikai lakosság egyre nagyobb hányadát sorolják a valamilyen egészségügyi rendellenességben szenvedők közé: tízből egy 18 évnél idősebb nőt diagnosztizálnak súlyos klinikai depresszióval, aki antidepresszáns drogok fogyasztására szorul, a 16 éves fiúk 15%-át figyelemhiányos hiperaktivitás rendellenességgel (ADHD). Nem véletlen, hogy az ADHD gyógyszerek a harmadik helyen álltak a 17 évesnél fiatalabbak számára eladott drogok között. A „normalitás” definíciójába egyre kevesebben férnek bele, egyre kevesebb viselkedésforma, fizikai vagy lelki állapot számít „normálisnak”.
Sárosi Péter
Kapcsolódó cikkek: