Pavlov és a túladagolások

August 12, 2008

Mi köze van a nyáladzó kutyának a herointúladagolásokhoz?

A herointúladagolások hagyományos magyarázó modellje szerint a túladagolást az okozza, hogy a fogyasztó a szokásosnál magasabb koncentrációjú heroint vásárol a feketepiacon, esetleg ugyanabból a drogból fogyaszt hosszabb absztinens időszak után hasonló dózist, és ez mérgezéses tünetekhez vezet. Mások szerint a heroin szennyezettsége vagy más drogokkal való kombinált használata a túladagolás leggyakoribb oka. Egyes kutatók azonban bebizonyították, hogy a túladagolások egy jelentős részénél nem ez volt a helyzet: a heroin nem volt mérgezett vagy különösebben nagy koncentrációjú, a boncolás során nem találtak drogkombinációra utaló jeleket sem, a túladagolás mégis bekövetkezett. Egy kanadai tudós, Siegel ebből arra következtetett, hogy ha nem a szerben, akkor a szerhasználóban (set) illetve a szerhasználó környezetében (setting) bekövetkezett változások magyarázhatják ugyanazon dózis eltérő hatásait. Patkánykísérletekből tudjuk, hogy ha az állatoknak eltérő környezetben ugyanazt a dózist adják, akkor sokkal nagyobb valószínűséggel következik be a túladagolás. Siegel hasonló jelenséget mutatott ki embereknél is, akik kórházba kerültek túladagolás miatt: 10 meginterjúvolt személyből 7 mondta azt, hogy a túladagolás jelentősen eltérő környezetben következett be. Azóta nagyobb mintán végzett kutatások is hasonló eredményekre vezettek.

Pavlov híres kísérletében a kutyák akkor is elkezdtek nyáladzani, amikor az etetéskor rendszeresen megszólaltatott csengő csillingelését meghallották – még ha maga az étel nem is volt számukra érzékelhető (ez az ún. kondicionált válasz). Siegel szerint a heroinfogyasztók hasonlóan reagálnak: amennyiben a fogyasztás megszokott környezetben történik, beindulnak azok a reakciók, amelyekkel a szervezet kompenzálja a heroin hatásait, így a fogyasztó akár nagy adag opiátot is halálos túladagolás nélkül képes használni. Új környezetben azobnban hiányoznak azok a behatások, amelyek a szervezet ezen öntudatlan reakcióit beindítanák. Ha ez így van, a drogtoleranciáról alkotott képünk változásra szorul. A tolerancia az a jelenség, amelynek során egy droghasználónak egy adott drogra adott reakciója az idő múlásával csökken, tehát ugyanazon hatás eléréséhez több drogra van szükség – és fordítva, ugyanazon dózis csekélyebb hatást gyakorol a szervezetre. A tolerancia azonban valószínűleg nem független a fogyasztó személyiségében és a fogyasztás környezetében bekövetkezett változásoktól, tehát a tolerancia is kondicionált.

Gerevich Józsefnek és kollégáinak a Harm Reduction Journal c. szaklapban angolul is megjelent esettanulmánya szerint a modell működésére Magyarországról is van példa. A 90-es évek végén történt budapesti túladagolási esetet elemezve bemutatják, hogy a fogyasztó nem használt a szokottnál nagyobb dózist, a vér morfin-koncentrációja nem volt különösebben magas, mérgező anyagra utaló jeleket nem találtak, drogkombinációra utaló jeleket sem. A túladagolásra ugyanakkor szokatlan környezetben került sor (a Népliget metróállomáson), így Gerevichék szerint valószínűsíthető, hogy ez okozta a tragédiát. Hivatkoznak más, hasonló eredményre jutott vizsgálatokra is. A nemrégen bekövetkezett túladagolásos esetek pontos körülményeit és hátterét még nem ismerhetjük meg hivatalosan, de érdekes lenne megvizsgálni, vajon a kondicionált tolerancia modell alapján magyarázhatóak-e. Azt azonban mindenképpen megerősíthetjük, hogy a feketepiac bizonytalanságai a herointúladagolások elsőszámú gerjesztői, visszaszorításuk pedig olyan ártalomcsökkentő programokkal lehetséges, amelyek ellenőrzött, biztonságosabb körülményeket, információkat és eszközöket biztosítanak a heroinfüggők számára, és bevonják őket az ellátórendszerbe. 

Sárosi Péter