Finnország

2007. május 25.

Finnország zászlója

A kábítószerrel kapcsolatos szabályozás alapelveit Finnországban az 1994. január 1-jén hatályba lépett Kábítószer Törvény (1289/1993) vezette be. Ennek kiegészítése, a Kábítószer Rendelet, ami a kábítószerek exportját-importját szabályozza. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium rendelete pontosítja az ENSZ és EU határozatokban és egyezményekben rögzített kábítószerek és az előállításukhoz szükséges anyagok és összetevők listáját.

A kábítószerrel kapcsolatos bűncselekményeket a Büntető Törvénykönyv határozza meg, mely alapvetően megkülönböztet használói, kábítószerrel kapcsolatos és kábítószerrel kapcsolatos súlyos bűncselekményeket. A használói bűncselekményeket pénzbüntetéssel és legfeljebb hat hónapos börtönbüntetéssel sújtja, a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények büntetési tételei a pénzbüntetéstől kétéves börtönbüntetésig terjednek, míg a kábítószerekkel kapcsolatos súlyos bűncselekmények büntetési tételei egytől tíz évig terjedő szabadságvesztésig terjednek. Utóbbi bűncselekmények feltétele a rendkívül veszélyes anyaggal való visszaélés, illetve a nagy mennyiség, a nyerészkedés szándéka, illetve a bűnszövetségben való elkövetés, ha a bűncselekmény több ember életét és egészségét veszélyezteti, ha a kábítószert kiskorúaknak adják vagy egyéb felelőtlen módon kezelik. A jogszabályok szerint veszélyes kábítószernek azon anyagok minősülnek, melyek túladagolása halált okozhat, rövid idejű használatuk is súlyosan károsítja az egészséget, esetleg komoly elvonási tüneteket okoznak.

A kábítószer használókra vonatkozó kiegészítések 2001-ben kerültek be a Büntető Törvénykönyvbe, és szeptember elsejével léptek hatályba. Ez lehetővé tette a gyorsított büntető eljárást, melyben a vádhatóság bíróságon kívül is kiszabhatja a büntetést.

A reform a kábítószerekkel kapcsolatos vádak felfüggesztésével kapcsolatos szabályozást is érintette, aminek következtében a vádemelés vagy a büntetés felfüggeszthető, amennyiben a cselekmény jelentősége elhanyagolható, csekély az érintett kábítószerek mennyisége illetve figyelembe veendő a kérdéses kábítószer fajtája, az elkövető helyzete és körülményei, továbbá ha a gyanúsított igénybe veszi a Szociális és Egészségügyi Minisztérium által meghatározott gyógykezelést.

A Büntető Törvénykönyv (más egyéb bűncselekmények mellett) a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekmények bejelentési kötelezettségét is rögzíti. Ugyanitt került rögzítésre a kábítószer hatása alatti járművezetés is, mely az ittas vezetéssel azonos elbírálás alá esik. Szintén kitér a szabályozás a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények nyereségéből szerzett javak elkobzására.

A törvény kiegészítése kitér a büntetés végrehajtás szabályozására is, megerősítve a börtönszemélyzet ellenőrzési jogosítványait. A börtönőröknek jogukban áll elrendelni az őrizetesek motozását, továbbá a felügyelet nélküli látogatás és eltávozás feltétele a vizeletminta adása és az alkoholszondás vizsgálat. Lehetséges továbbá az őrizetesek elkülönítése a kábítószerrel kapcsolatos visszaélések elkerülése érdekében, illetve szükség esetén kezelésükre alkalmas intézetbe való szállítása. A rendőrség kapcsolódó jogait a Rendőrségi Törvény 2001-es kiegészítése bővítette ki, lehetővé téve a látszólagos vásárlást és egyéb rejtett műveletek végrehajtását.

A rendeletben meghatározott néhány növény kivételével Finnországban az ellenőrzött anyagok megegyeznek az ENSZ 1961-es és 1971-es határozataiban rögzítettekkel. A jogszabály elrendeli továbbá bizonyos alapanyagok kötelező felügyeletét. Annak ellenére, hogy a finn jogrendszer megkülönböztet különösen veszélyes anyagokat, melyekre súlyosbító körülményként tekintenek a visszaélési esetek kapcsán, ez a megkülönböztetés jogszabályi szinten nem jelentkezik. Az ellenőrzött anyagok és alapanyagaik listáját a Szociális és Egészségügyi Minisztérium rendeleti szinten szabályozza.

Széleskörű vitát követően az északi országok közül Finnország volt az első, amely kriminalizálta a kábítószer használatot. Az intézkedés célja – ahogyan a parlamenti vitában is elhangzott – nem a felhasználók büntetése, hanem a kábítószerekkel kapcsolatos negatív attitűd kialakítása volt. Egy 1986-os vizsgálat szerint a kábítószerrel kapcsolatos visszaélések kétharmada kis mennyiségű kábítószer fogyasztása vagy saját célú birtoklása volt. Annak érdekében, hogy ezekben az esetekben elkerüljék a vádemelést, a törvény 2001-es kiegészítése során lehetőség nyílt a vizsgálat vagy a büntetés felfüggesztésére, jelentéktelen mennyiség esetében, illetve amennyiben a felhasználó vállalja a függőség kezelését.

Az 1994-es törvény preambuluma ugyan kimondja, hogy csekély jelentőségű esetekben nem szükséges a büntetőeljárás, a joggyakorlat azonban ettől eltér, ezek az esetek jellemzően pénzbüntetés kiszabásával zárulnak. A kábítószer kereskedelem és csempészet a fogyasztásnál jóval szigorúbb elbírálás alá esik. Ezeket az eseteket nem külön cselekményként, hanem a kábítószerrel kapcsolatos visszaélések súlyosbító körülményeiként kezelik, aminek következtében a büntetési tételek 2-től 10 évig terjedhetnek.

A jellemző ügymenet alapján a kábítószerrel kapcsolatos visszaélések esetén a rendőrség indítja meg a büntetőejárást. Fogyasztás vagy saját célú birtoklás esetén a rendőrség széles jogkörrel rendelkezik a vizsgálati szakaszban a vizsgálat megindításáról és lefolytatásáról. Használattal kapcsolatos visszaélések esetében a rendőrség jogosult bírság kiszabására, amit az ügyészség megerősíthet – amennyiben a vádlott nem kér bírósági tárgyalást. Az ügyésznek lehetősége van a vizsgálat felfüggesztésére amennyiben a büntetés nem szolgálja a köz érdekét, illetve a jogsértés csekély súlyú, az elkövető fiatalkorú, vagy hajlandó gyógykezelésnek alávetni magát. Mindezek figyelembevételével a jelenlegi joggyakorlat szerint a legtöbb kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény eljut a bírósági szakaszig, melyben legtöbbször a vádlott egyhavi jövedelmét meg nem haladó pénzbüntetést szabnak ki.

A megelőzés, gondozás és gyógykezelés kérdését számos egészségügyi jogszabály és rendelet szabályozza. Külön jogszabály határozza meg a kábítószerrel visszaélőkkel kapcsolatos jóléti, szociális feladatokat, melyek célja, a használat csökkentése, visszaszorítása, a kapcsolódó egészségi kockázatok csökkentése, annak érdekében, hogy biztosítsa a betegek és hozzátartozóik biztonságát és életminőségét. A jogszabály kiemeli az önkormányzatok felelősségét annak a helyi igényeknek megfelelő alkalmazásában: A törvényben rögzített szolgáltatásokat az önkormányzatok egészségügyi, szociális intézményei és különböző civil szervezetek végzik. Az opiát származékokkal kapcsolatos detoxikációs és helyettesítő kezeléseket a Szociális és Egészségügyi Minisztérium rendelete szabályozza. A kezelés célja mindkét esetben a kábítószer nélküli életmód helyreállítása, elismerve a helyettesítő terápia kockázatcsökkentő és életminőség javító szerepét.

A Büntető Törvénykönyv 1994-es és 1998-as kiegészítése rögzíti a pénzmosással kapcsolatos bűncselekményeket és azok büntetési tételeit, kötelezővé téve a pénzintézetek számára az ügyfelek megfelelő azonosítását, és a nem megszokott pénzügyi tranzakciók jelentését.

A szócikket összeállította: Kalmár Koppány