Új kutatás fogyatékkal élő emberek szerhasználatáról

2016. május 23.

A Drog Stop Budapest Egyesület „Nem téma?” projektje egy nagyon kényes ügyet vállalt fel, a függőség jelenségét fogyatékkal élő emberek körében. A projektben készített felméréssel fontos lépést tettek, hiszen mostantól tényszerű informácók alapján tudunk beszélni a témáról. Az eredmények alapján nincs eltérés az átlagos magyarokhoz képest, azaz a fogyatékkal élők között is vannak akik berúgnak vagy alkalmanként betépnek. A kutatás alapján úgy tűnik viszont, hogy a gyógyszerhasználat fokozott kockázatot jelent ebben a csoportban.

Ha szerhasználatról beszélünk, akkor a hozzá kapcsolódó stigma, a drogosok elutasítottsága, az egyik legnagyobb probléma. Nem csak azért mert a stigma megnehezíti azt, hogy valaki segítséget kérjen, hanem azért is, mert emiatt sokkal nehezebb őszintén beszélni a jelenségről. Még ennél is problémásabb, ha a szerhasználat valami más, önmagában is stigmatizált kontextusban jelenik meg. Ebből a szempontból tabudöntő a Drog Stop Budapest Egyesület projektje, mert felvállalták, hogy feltérképezik, mennyiben érintettek a különböző függöségekkel kapcsolatban a fogyatékkal élők.
 
Az Egyesület néhány évvel ezelőtt találkozott először azzal, hogy a fogyatékossággal élők körében is előfordul függőségekből eredő probléma, ugyanakkor ezek az emberek az ellátórendszer perifériájára szorulnak. Nem csak a speciális igényeikre reagáló célzott, komplex prevenció hiányzik teljesen, de nagyon kevés az olyan szolgáltatás, ellátás, amely valóban akadálymentes megoldásokat nyújtana – különösen rossz a helyzet vidéken, kistelepüléseken.
 
A kutatásban kérdőíveket vettek fel és interjúkat készítettek bentlakásos intézményekben dolgozó szakemberekkel, valamint érintettekkel, azaz szerhasználó fogyatékkal élőkkel illetve hozzátartozóikkal. Összességében az az egyik lefontosabb tapasztalata a kutatásnak, hogy a sérültek körében is teljesen átlagos szinten fordulnak elő a szerhasználathoz, függőséghez kapcsolódó jelenségek, azaz egyrészt a szerhasználat jelen van a sérült emberek körében, másrészt a teljes lakossághoz nagyon hasonló mintázatot mutat: több-kevesebb gyakorisággal, de megjelennek mind a legális, mind az illegális szerek, a dizájner szerek valamint a szintetikus kannabinoidok használata. Az illegális szerek közül a kannabisz az, amit a legnagyobb arányban használnak – ez utóbbi az illegális szerhasználat elterjedtségével kapcsolatos legáltalánosabb jellemző minden országban.
 
Adott szereket az elmúlt 12 hónapban használók aránya a kérdőíves kutatás eredményei alapján (N=42)
 
 
Adott szereket az elmúlt 30 napban használók aránya a kérdőíves kutatás eredményei alapján (N=42)
 
 
A leggyakrabban említett szer egyértelműen az alkohol, ez a legelterjedtebb, és hangsúlyosan említették még a dohányzást is. A legális szerek közül a gyógyszerek használata az, ami a beszélgetések alapján viszonylag elterjedtnek látszik és kockázatot jelenthet a problémás szerhasználat szempontjából is. A kérdőívre kapott válaszok szintén megerősítik ezt, a megkérdezettek közel harmada jelezte, hogy használt már nyugtatót recept nélkül, ami jelentős eltérés a teljes populációra vonatkozó vizsgálatokhoz képest. Valószínűleg a sérülésből adódóan gyakrabban vagy rendszeresebben vannak kapcsoaltban orvosokkal, így könnyebb hozzáférésük van a gyógyszerekhez. A kutatás eredményei alapján ez az egyik olyan terület, amire hangsúlyosan oda kell figyelni a fogyatékkal élő emberek szerhasználatával kapcsolatban.
 
A kutatás alapján tehát ki lehet jelenteni, hogy az illegális szerekkel vagy az alkohollal kapcsolatos problémák ugyanúgy megjelenhetnek a sérült emberek körében, azaz egyrészt az egyén szempontjából teljesen valós igény a szerhasználattal foglalkozó szolgáltatások elérhetősége, másrészt a sérültekkel foglalkozó intézményekben is valós igényként jelenthet meg az addiktológiai problémák kezelése. Az intézményrendszer szintjén ez kettős problémát jelent, egyrészt a sérültekkel foglalkozó intézményeknek bizonyos szinten tudniuk kell kezelni szerhasználattal kapcsolatos problémákat, a szerhasználattal foglalkozó szervezeteknek pedig készen kell állniuk arra, hogy a sérültek speciális igényeinek is meg tudjanak felelni.
 
Ugyanakkor a kutatás egy nagyon súlyos etikai és morális dilemmára is rávilágít, hiszen ha valaki adott esetben segítség nélkül nem tud lefürdeni, akkor segítség nélkül egy sört se tud meginni, illetve adott esetben akkor se tud majd egyedül megfürdeni és átöltözni, ha éppen azért hányta össze magát mert annyira lerészegedett. Itt egyrészt nyilvánvaló, hogy mindenkinek joga van a rekreációs szerhasználathoz, joga van meginni egy kávét, joga van meginni egy pálinkát, másrészt – mivel egyedül ezt nem tudja megtenni – valakinek ebben segítenie kell neki. De adhat-e a vele foglalkozó szakember alkoholt az intézményben élő gondozottjának, vagy adhat-e neki egy hatodik pálinkát is? Ki dönti el, hogy mikor elég? Nyilván nagyon bonyolult, az egyéni szabadságjogok területére átérő kérdések ezek, de már önmagában azért is fontos a Drog Stop Egyesület projektje, mert hozzájárult ahhoz, hogy feltegyük ezeket a kérdéseket.
 
A Drog Stop Budapest Egyesület "Nem téma?" projektje a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével jött létre. A kutatással kapcsolatban további információkat a Drog Stop honlapján találhatnak.