Nap-kelte 2005. április 11. Büntetné a marihuána szívást Interjú Dr. Csernus Imrével (kritika)

A műsor előfeltevéseinek problémái

 

A műsorban nem különült el két terület melyeket pedig igen fontos lenne megkülönböztetni. Az egyik a kábítószerek potenciális veszélyességének kérdése, a  másik pedig az hogy a kábítószer-problémát milyen módon lehet kezelni.

 

A leggyakoribb érvrendszer úgy hangzik, hogy mivel az adott kábítószer „nagyon veszélyes”, indokolt, sőt szükségszerű fogyasztásának büntetése (kriminalizálása) azért hogy „visszaszorítsuk a fogyasztását”, megelőzzük a kipróbálásukat. A büntetés hatékonysága a megelőzésben és a „kábítószer-probléma visszaszorításában” tehát egy olyan előfeltevés amit mindenki elfogad, holott a rendőrség és az igazságszolgáltatás a statisztikai adatok és a tudományos igényű kutatások alapján nem alkalmas erre a feladatra. Nem tudja megelőzni a kábítószerek fogyasztását, elrettentő hatása nincs, de rendkívüli költséges és a drogfogyasztó üldözésével több kárt teremt mint amit megoldani szándékozott, egyéni és társadalmi szinten egyaránt. A Kendermag Egyesület Polgári Engedelmességi Mozgalma erről szól. A Kendermag Egyesület kétségtelenül a marihuána legalizációját tűzte ki hosszú távú céljának, de a jelen mozgalom nem a legalizálásról szól. A jelen mozgalom a dekriminalizálásról szól, ezért is fejezte ki szolidaritását az önmaguk feljelentésével tiltakozókkal és a dekriminalizációval 53 szakértő 2005 áprilisának elején (köztük olyanok is akik egyébként a legalizációval nem értenek egyet). A dekriminalizáció nem azt jelenti, hogy egy szert "rászabadítanak" a társadalomra, hanem azt hogy nem büntetőjogi eszközökkel kezeli a társadalom a kérdést, mert felismeri hogy eredménytelen, költséges és káros.

A másik téma pedig az hogy a különböző kábítószerek mennyire károsak a testi, lelki és társas egészségre nézve. A műsorban ezzel kapcsolatban több téves információ és hamis állítás is elhangzott. Ezeket vesszük sorra a következőkben.

 

1. A fiatalok marihuána fogyasztása torzítja a személyiséget, aszociálissá tesz, depressziót, magatartászavart okoz, a társkapcsolatok leépülnek.

 

Nincsen meggyőző tudományos bizonyíték arra, hogy a marihuána akár a tinédzsereknél, akár a felnőtteknél pszichológiai károkat vagy mentális betegséget okozna. (1)
Akut hatások: Néhány marihuána-használó pszichológiai zavarokat tapasztal a marihuána orális fogyasztása után (pánik, szorongásérzés vagy paranoia). A szorongásérzés és pánikreakció ritka, a tapasztalatlanabb fogyasztókkal gyakrabban eshet meg, főleg ha túl sokat szívtak. A kellemetlen hatás általában csak rövid ideig tart A tapasztaltabb fogyasztók inkább úgy találják hogy a szer megnyugtatja őket. (2) Nagyon magas dózis esetén a marihuána ideiglenes toxikus pszichózist okozhat. Ez ritkán jelentkezik, és szinte mindig akkor, mikor a marihuánát megeszik és nem elszívják. (1)
Krónikus hatások: A marihuána nem okoz jelentős változásokat az emberek viselkedésében. Ugyanakkor létezik a marihuánának is problémás használata. A kutatások alapján úgy tűnik, a problémás marihuána-használat sokkal inkább tünete, mint oka a lelki és társas problémáknak. (1)

 

Bővebben...

 

2. A marihuána használata amotivációs szindrómát okoz

 

Immár huszonöt éve vizsgálják a kutatók azt a kérdést hogy vajon a marihuána amotivációs szindrómát okoz-e. Mára meggyőző bizonyítékok gyűltek fel amellett, hogy a marihuána farmakológiai hatásai nem okoznak amotivációs szindrómát (1).

Az embereken és főemlősökön végzett laboratóriumi kísérletek eredményei nem támasztják alá az amotivációs szindróma létezését (2). Azok az emberek, akik rendszeresen intoxikált állapotban vannak, a drog fajtájától függetlenül nem lehetnek a társadalom hasznos tagjai, de a kutatási eredmények fényében a marihuánának semmiféle olyan egyedi hatása nincs, ami az energia és ambíció elvesztéséhez vezetne. (1)

 

Bővebben...

 

3. A marihuána használata miatt tanulási nehézségek jelentkeznek, a főiskolás hallgatók emiatt nem tudják befejezni a tanulmányaikat.

 

A közhiedelemmel és a műsorban elhangzott állításokkal szemben több mint fél tucat vizsgálat bizonyítja, hogy a marihuána-fogyasztók a többiekéhez hasonló jegyeket kapnak a főiskolán (2). A marihuána-használók és nem-használók egyenlő mértékben vesznek részt sport- és más iskolán kívüli tevékenységekben,(3) s ugyanolyan hangsúlyt fektetnek a teljesítményre és sikerre. (4) Néhány kutató a marihuána-használók esetében éppenséggel jobb jegyeket talált (5).

A középiskolás diákok esetében az erős marihuána-használat összefügg a rossz teljesítménnyel, de ez a probléma már a fogyasztás előtt is fellépett náluk. A rossztanulók, vagy a beilleszkedési zavarral küzdők többet használnak marihuánát, de nem a marihuána szívásától válnak rossz tanulóvá vagy deviánssá.

 

Bővebben...

 

4. A marihuána használata agresszívvá tesz.

 

A legtöbb ember- és állatkísérlet azt mutatja, hogy a marihuána csökkenti és nem növeli az agressziót (1). Bizonyára vannak olyan erőszakos emberek, akik marihuánát szívnak, de nem a marihuána az ami erőszakossá teszi őket.

 

Bővebben...

 

5. A marihuána a rövid távú és hosszú távú memóriát is károsítja. A tanulás és megjegyzés képessége jelentősen csökken. A rendszeres fogyasztók nem képesek kreatív feladatokat ellátni, csak rutinszerűeket

 

A hosszú távú erős kannabisz-használat nem jár olyan súlyos memória, figyelmi és gondolkodási károsodással mint a krónikus erős alkoholhasználat (6). A tudományos vizsgálatok alapján nincsen meggyőző bizonyíték arra, hogy a hosszú távú erős marihuána-használat tartósan károsítja az emlékezetet vagy más kognitív (gondolkodási) funkciókat. Az elmúlt harminc évben a kutatók többnyire kisebb kognitív eltéréseket találtak a krónikus marihuána-használók és nem használók között, s az eredmények tanulmányonként is különböznek. Ezen eredmények alapján nem tűnik úgy, hogy a marihuána-használat bármilyen jelentős tartós károsodást okozna az intellektuális képességekben. Azok az állatkísérletek sem voltak képesek tartós károsodásra utaló bizonyítékot felmutatni, melyek magas dózisú THC alkalmazása esetén rövid távú tanulási és memóriazavarokat mutattak ki.(7)  
A marihuána hatása alatt az emberek nehezebben tanulnak meg új dolgokat (rövidtávú memória), és ezekre rosszabbul is emlékeznek. Ez a rövidtávú memóriában beálló működéscsökkenés csak az intoxikáció (a marihuána agyi hatásának) időtartamának végéig tart. (1)

 

Bővebben...

 

6. A marihuána THC tartalma az utóbbi években „ugrásszerűen fokozódott”, ez pedig  megnöveli a hozzászokás veszélyét.

 

A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központja (EMCDDA) 2004-es jelentésében a kannabisz potenciájával kapcsolatban megállapítja, hogy a rendelkezésre álló (limitált) adatok alapján az Európában kapható marihuána THC tartalmában enyhe növekedés mutatható ki.

Ez a növekedés az európai házilag (speciális eszközökkel) termesztett kannabisz THC tartalmában történt (körülbelül két-háromszoros THC tartalommal bír), az importált marihuánában nem mutatható ki emelkedett THC tartalom. Hollandia kivételével az európai országokban továbbra is az importált kannabisz a piacvezető.

A feketepiacon kapható marihuána minősége rendkívül ingadozó, figyelembe véve a különbségeket, Európában az átlagos THC tartalom továbbra is 6-8% közötti, egyetlen kivételt ez alól Hollandia képez, ahol 16%-os a marihuána THC tartalma. A tanulmány megjegyzi még, hogy a helyzet helyes értelmezéséhez szükség van olyan tanulmányokra a jövőben, melyek a megnövekedett THC tartalom és a fogyasztói szokások, vagy a lehetséges egészségügyi hatások kapcsolatát feltárja. (8)
A megnövekedett THC tartalom következményei egyelőre nem tisztázottak. Egyes szerzők szerint a marihuána potenciájának megkétszereződése, vagy megháromszorozódása nem feltétlenül vezet nagyobb károkhoz is, sőt. Gyakorlatilag lehetetlen a kannabiszt halálosan túladagolni, még háromszoros THC tartalom esetén is. A megnövekedett potencia lehetőséget ad arra, hogy a kívánt hatást kevesebb mennyiséggel érjék el, ezzel pedig kevesebb egészségi kár is keletkezne (mivel kevesebb kátrány és más égéstermék kerülne a tüdőbe)(2).
A tanulmányok azt jelzik, hogy a marihuánát szívók általában nem változtatják meg a fogyasztási mennyiséget a csupán csekély mértékben eltérő potenciájú marihuána-minták szerint.(9) Ugyanakkor ha a különbség jelentősebb – nagyobb mint 100 százalék – rendszerint kevesebbet szívnak a magas hatóanyag tartalmú marihuánából.(10)

 

7. Függőség és elvonási tünetek. A marihuána használatnak súlyos megvonási tünetei vannak (verejtékezés, alvászavar, egy heti rendszeres használat után a fogyasztónak „úgy remeg a keze, mint egy alkoholistának”).

 

A legtöbb ember, aki marihuánát szív, alkalomszerűen teszi (1). A legtöbb rendszeres használó húszas évei végére felhagy marihuána-fogyasztásával (6). Nagyon kevesen válnak napi marihuána-használóvá, és ezeknek is egy része válik valóban függővé a szertől.
Egyes emberek rendszeresen és hosszú évekig szívnak marihuánát anélkül, hogy annak bármilyen negatív fizikai, pszichikai vagy társadalmi következményét megtapasztalnák.(11)

A marihuána függőséget kiváltó potenciálja kisebb mint a legtöbb illegális szeré, de kisebb dohányénál és az alkoholénál is  (12).

Rendszeres erős használók egy részénél ugyanakkor valóban kialakulhat „függőségnek” diagnosztizálható állapot (nem akkora hogy az bármiféle bűncselekmény elkövetéséhez vezetne, a marihuána birtoklásán kívül (12). Számos, az elmúlt évtizedekben változatos körülmények között elvégzett tudományos kutatás szerint ritkán jelentkeznek elvonási tünetek akkor, amikor a nagy mennyiséget fogyasztó marihuána-használók hirtelen felhagynak a fogyasztással (13). A kutatások valóban leírnak marihuána és THC elvonási tüneteket, de ezek jóval enyhébbek és rövidebb ideig tartanak mint alkohol vagy a heroin elvonásának tünetei. (1,2)

 

Bővebben...

 

 

Források:

(1) Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997 ( a következő források ebből az összefoglaló kötetből származnak: 3,  4, 5, 7, 9, 10,

(2) Mitch Earleywine: Marihuána - a tudomány álláspontja. EDGE 2000-NDI Kiadó, Budapest, 2004. 

(3) Walters, P.A., “Drug Use and Life-Style Among 500 College Undergraduates,” Archives of General Psychiatry 26: 92-96 (1972); Pope, H.H. et al., “Drug Use and Life-Style among College Undergraduates: Nine Years Later,” Archives of Genera

(4) Hogan, R. et al., “Personality Correlates of Undergraduate Marijuana Use,” Journal of Consulting and Clinical Psychology 35: 58/63 (1970); Brill, N.Q. et al., “Personality Factors in Marijuana Use: A Preliminary Report,” Archives of General Psychiatry 24: 163-65 (1971); Miranne, A.C., “Marijuana Use and Achivement Orientations of College Students,” Journal of Health and Social Behavior 20: 194-99 (1979); Hochman, J.S. and Brill, N.Q.,

(5) Goode, E., “Drug Use and Grades in College,” Nature 234: 225-27 (1971); Gergen, M.K. et al., “Correlates of Marijuana Use Among College Students,” Journal of Applied Social Psychology 2: 1-16 (1972); Blum, R., Students and Drugs, San Fransisco: Jossey-Bass (1969); Mellinfer et al. (1978).

(6) Hall W. and Solowij N. (1998) Adverse effects of cannabis, Lancet 1998; 352:1611-16

(7) Deadwyler, S.A. et al., „The Effects of Delta-9-THC on Mechanism of Learning and Memory,” pp. 79-83 in Erinoff, L. (ed), Neurobiology of Drug Abuse: Learning and Memory, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1990); Lichtman, A.H. et al., „Systematic or Inrahippocampal Cannabinoid Administration Impairs Spatial Memory in Rats,” Psychopharmacology 119: 282-90 (1995).

(8) EMCDDA (2004) Éves jelentés, 2004: A kábítószer-probléma az Európai Unióban és Norvégiában (90. oldal) 

(9) Perez-Reyes, M. et al., “Comparison of Effects of Marijuana Cigarettes of Three Different Potencies,” Clinical Pharmacology and Therapeutics 31: 617-24 (1982); Cappell, H. et al., “Alcohol and Marihuana: A Comparison of Effects on a Temporally Controlled Operant in Humans,” Journal of Pharmacology and Experimental Therapeutics 182: 195-202 (1972); Chait, L.D., “Delta-9-Tetrahydrocannabinol Content and Human Marijuana Self-Administration,” Psychopharmacology 98: 51-55 (1989).

(10) Heishman, S.J. et al., “Effects of Tetrahydrocannabinol Content on Marijuana Smoking Behavior, Subjective Reports, and Performance,” Pharmacology Biochemistry and Behavior 34: 173-79 (1989); Perez-Reyes, M., “Pharmacodynamics of Certain Drugs of Abuse,” pp. 287-311 in Barnett, G. and Chiang, C.N. (eds), Pharmacokinetics and Pharmacodynamics of Psychoactive Drugs, Foster City, CA: Biomedical Publications (1985); Perez-Reyes, M., “Marijuana Smoking: Factors that Influence the Bioaviablity of Tetrahydrocannabinol,” pp. 42-62 in Chiang, N.C. and Hawks, R.L. (eds), Research Findings in Smoking of Abused Substances, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1990).

(11) Heishman, S.J. et al., “Effects of Tetrahydrocannabinol Content on Marijuana Smoking Behavior, Subjective Reports, and Performance,” Pharmacology Biochemistry and Behavior 34: 173-79 (1989); Perez-Reyes, M., “Pharmacodynamics of Certain Drugs of Abuse,” pp. 287-311 in Barnett, G. and Chiang, C.N. (eds), Pharmacokinetics and Pharmacodynamics of Psychoactive Drugs, Foster City, CA: Biomedical Publications (1985); Perez-Reyes, M., “Marijuana Smoking: Factors that Influence the Bioaviablity of Tetrahydrocannabinol,” pp. 42-62 in Chiang, N.C. and Hawks, R.L. (eds), Research Findings in Smoking of Abused Substances, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1990).

(12) Advisory Council on the Misuse of Drugs. The classification of cannabis under the Misuse of Drugs Act 1971, (UK Government) Home Office, March 2002.

(13) Stefanis, C. et al., “Experimental Observations of a 3-Day Hashish Abstinence Period and Reintroduction of Use,” Annals of the New York Academy of Sciences 282: 113-20 (1976); Mendelson, J.H. et al., “Marijuana Withdrawal Syndrome in a Woman,” American Journal of Psychiatry 141: 1289-90 (1984); Williams, E.G. et al., “Studies on Marihuana and Pyrahexl Compound,” Public Health Reports 61: 1059-83 (1946); Greenberg, I. Et al., “Psychiatric and Behavioral Observations of Causal and Heavy Marijuana Users,” Annals of the New York Academy of Sciences 282: 72-84 (1976); Soueif. M.I., “Hashish Consumption in Egypt, With Special Reference to Psychosocial Aspects,” Bulletin on Narcotics 19: 1-12 (1967); Bensusan, A.D., “Marihuana Withdrawal Symptoms,” British Journal of Medicine 3: 112 (1971); Solowij, N. et al., “Biopsychosocial Changes with Cessation of Cannabis Use: A Single Case Study of Acute and Chronic Effects, Withdrawal and Treatment,” Life Sciences 56: 2127-35 (1995); Miles, C.G. et al., An Experimental Study of the Effects of Daily Cannabis Smoking on Behavioral Patterns, Toronto, Canada: Addiction Research Foundation (1974); Mendelson, J.H. et al., “The Effects of Marihuana Use on Human Operant Behavior: Individual Data,” pp. 643-53 in Braude, M.C. and Szara, S. (eds), The Pharmacology of Marihuana. New York: Raven Press (1976).