A Kábítószerügyi Tanács decemberi ülésén kiderült, hogy a kormányzati drogkoordináció nem készít elő semmilyen iskolai drogszűréssel kapcsolatos jogszabályt – de sajnos prevencióra és ártalomcsökkentésre sem fognak többet költeni jövőre. A rendőrségi prevenció viszont köszöni, jól van, annak ellenére, hogy elutasították a kérelmét a szakmai ajánlásra.
A Kábítószerügyi Tanács feladata, hogy biztosítsa az érintett civil szervezetek és a kormányzat közötti kommunikációt a drogterületen. Sajnos az érdekegyeztetést nehezíti, hogy az illetékes tárca magas szintű képviselői, Czibere Károly államtitkár és Nyitrai Imre helyettes államtitkár rendszeresen távol maradnak a Tanács üléseitől, a minisztériumot olyan tisztviselők képviselik, akik végrehatjó és nem döntéshozó szerepben vannak. További nehézség, hogy míg korábban négy civil képviselő részt vehetett a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság (KKB) ülésein, akik a kormányzati szereplőkkel közösen vitathatták meg a problémákat, ma már a civilek külön üléseznek.
Hová tűnt a helyi drogkoordináció?
A KT december 17. ülésén Szitnyai Krisztina, a Nemzeti Drogmegelőzési Iroda (NDI) munkatársa beszámolt arról, hogy márciustól egy európai uniós (TÁMOP 5.2.9., “Legyen más a szenvedélyed”) projekt keretében próbálják megerősíteni a helyi szintű drogkoordináció szerveit, a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumokat (KEF). Ezeket a fórumokat még a 2000. évi drogstratégia hozta létre, az elmúlt években azonban jelentősen megcsappant a KEF-ek száma és aktivitása, a legtöbb KEF tetszhalott állapotban van. A mostani projektből 45 szervezet nyert pénzt. 2014 tavaszán képzéseket tartottak a KEF-ek számára, illetve nyugat- és kelet-magyarországi szakmai konferenciát szerveztek, jövőre pedig gyermek- és tinédzseraddiktológiai konferenciát terveznek.
Az NDI 6 fő régiós tanácsadóval és 4 fő szakértő tanácsadóval próbálja rendbe hozni a meggyengült KEF-hálózatot, amelyet hozzá kell igazítani a megváltozott körülményekhez, például a központosított iskolarendszerhez. Terveik között szerepel a fővárosi KEF létrehozásának elősegítése is, amelyet a civil szervezetek és az ombudsman is szorgalmazott, tekintettel a fővárosi droghelyzet fokozódására. A fővárosi önkormányzat eddig forráshiányra hivatkozva elutasította a KEF megalakítását. Civil oldalról elhangzott az igény, hogy az NDI-nek az eddigieknél jóval nagyobb szerepet kell vállalnia a KEF-ek koordinálásában, a módszertani útmutatók ehhez rendelkezésre állnak.
Iskolai prevenció a láthatáron
Koós Tamás, az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) munkatársa az iskolai egészségfejlesztési programok szakmai ajánlásának rendszerét ismertette (kattints ide az előadásért!): néhány éve ugyanis az OEFI szakmai ajánlásához kötötték az iskolai drogprevenciót, az értékelést a Nemzeti Drog Fókuszponttal közösen végzik. 2013-ban 17, 2014-ben mindössze 9 program kapott támogatást. Igen magas az elutasítási arány, ami miatt sok kritika érte a rendszert. Koós Tamás elmondta, hogy az OEFI és az NDI megpróbálja javítani a pályázati sikerességet, a KAB-os pályázati rendszerrel kapcsolatban felkészítő tanfolyamot szerveznek. Szerinte ez működik, a sikeres kérelmezők száma nőtt. Klasszikus buktatóként említette, hogy a pályázók az adatvédelmi jogszabályokat nem tartják be, például az adatfelvételnél nem kérik ki a szülők írásos hozzájárulását.
Koós problémaként említette még, hogy az OEFI nem kapott pénzt a rendszer karbantartására. A jelenlegi TÁMOP-os pályázatukból szeretnének pénzt fordítani a szakmai útmutatók elkészítésére, nyílt közbeszerzései eljárás körében szakértőt választanak ki modellprogramok elkészítésére, amelyek a helyi szükségletekhez jól adaptálhatók. Fontos kihívástként említette az uniformizálás vs. innováció dilemmát: egységesíteni a rendszert úgy, hogy közben teret adjanak az újító programoknak is. Jelenleg egyeztetéseket folytatnak a köznevelési államtitkárság alá tartozó OFI (Oktatáskutató- és Fejlesztő Intézet) munkatársaival a pedagógiai szempontok érvényesítéséről. Koós elmondta, hogy a rendőrség drogprevenciós programja, a DADA, bár pályázott, nem nyert szakmai ajánlást az OEFI-től.
Horváth Gergely, a Nemzeti Drog Fókuszpont igazgatója elmondta, hogy a legtöbb problémát a programértékelésekkel kapcsolatos részben látja, a pályázók többsége itt vérzik el: ezen is el kell érni a 60%-ot az ajánláshoz. A saját területüket értik a szakemberek, de a programok értékelését kevéssé. A Fókuszpont oldalán vannak jó gyakorlat gyűjtemények, ezek segíthetnek ebben. Horváth szerint jelentős különbség van a Fókuszpont és az NDI értékelései között, akár 20 pontos különbségek is jelentkeznek – ez jelzi, hogy nincsen egységes útmutató a kérelmek értékelésével kapcsolatban.
A Magyar Drogterápiás és Rehabilitációs Intézetek Szövetségét (MADRISZ) képvsielő Szabó Judit, aki maga is pályázott az ajánlásra, rémisztőnek nevezte, hogy még egy értékelő intézmény bevonódik (OFI), szerinte félő, hogy még magasabb lesz a küszöb a szakmai ajánlásokkal kapcsolatban, így kevesebb szervezet jut be az iskolákba. A falusi iskolákban botrányos helyzet van, fontos, hogy színvonalas programok legyenek, de az alapvető szociális készségek fejlesztése még fontosabb cél, jelentette ki. A falusi iskolák felső tagozata szerinte olyan értelmi szinten van, hogy a nevüket alig tudják leírni, hivatalban nem tudnak semmit elintézni.
Felvinczi Katalin a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) prevenciós munkacsoportjának ajánlásait ismertette az iskolai prevencióval kapcsolatban. Kiemelte, hogy míg jelenleg 12 db programról tudnak, amely az iskolai drogprevenció területén ajánlást kapott, 2000 és 2009 között még 288 programról tudtak, ebből 233 működött ténylegesen, és még így is csak az iskolások töredékét tudták elérni. Szakmai minőségről akkor is csak sporadikus információk voltak, és a minőségbiztosítást ők is támogatták, tehát nem magával a szándékkal van baj. Rámutatott, hogy túl azon, hogy kevés program szerez ajánlást, nincs adat arról, hogy valóságban mi történik az iskolákban drogprevenció címén. Az állami fenntartó (KLIK) rendkívül alulinformált a köznevelési intézményekben a drogproblémáról. Ahol jelentős drogérintettséget mértek egy településen, a KLIK-nek nem volt erről fogalma, nem tud erre reflektálni, és nem tud forrásokat felszabadítani prevencióra.
A KCKT problémának tartja, hogy az iskolákhoz való bejutás nincs kötve az OEFI-s ajánláshoz, ezt kellene rendezni rendeleti szinten. “Ne a helyi lobbi-potenciálon múljon, hogy ki jut be az iskolákba,” jelentette ki. A rendőrségi programok, a DADA nem kapott OEFI ajánlást, mégis jelen van az iskolákban (az EMMI képviseletében Müller Éva erre elmondta, hogy ők világosan kommunikálták a Belügyminisztérium felé, hogy a rendőrség nem folytathat drogprevenciót, csak bűnmegelőzést). A szcientológusok szabadon járnak be az iskolákba. Az ORFK megyei szinten kijelölt drogprevenciós referenseket működtet, jelenleg szinte kizárólag a rendőrség kommunikál drogprevencióról az állam részéről, ami tarthatatlan helyzet. Számon kérte, hogy az OEFI nem kommunikál azokkal az intézményekkel, amelyek hasonló területen dolgoznak, például az ELTE Pszichológiai Intézet minőségi sztenderdekkel foglalkozó EU-s projektjében nem veszenk részt.
Az ülésen felmerült az is, hogy 2013-ban egy EU-s projekt (TÁMOP 3.1.4.) keretében milliárdokat költöttek iskolai egészségfejlesztési programokra, de nem világos, hogy ezek a pénzek pontosan milyen tevékenységet támogattak, a megvalósult programok milyen szakmai minőséget képviseltek. Pedig ennek a projektnek a keretében jóval több pénz került szétosztásra, mint a kimondottan kábítószer-prevencióra felcímkézett források (tavaly mindössze 59 millió forint).
Az ülés végén az iskolai drogszűréssel kapcsolatos javaslatról is szó esett, amelyet Kocsis Máté józsefvárosi polgármester egy Facebook-posztban terjesztett elő. A civilek kérdésére a kormány képviselője elmondta, hogy nem tud semmilyen a drogszűréssel kapcsolatos jogalkotási feladatról – magyarul az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a drogkoordináció jelenleg nem tud arról, hogy bármilyen jogszabály készülne az iskolai drogszűrés ügyében. Balog Zoltán miniszter maga nem támogatja az iskolai drogszűrés bevezetését. Civil részről elhangzott, hogy az iskolai drogteszteléssel kapcsolatos tudományos bizonyítékok azt mutatják, hogy ezek a programok eredménytelenek, ráadásul kontraproduktívak lehetnek, hiszen kevésbé kimutatható szerek fogyasztására bírhatják a diákokat.
Az új pszichoaktív szerek kockázatértékelése
Vandik Erika, az OEFI részeként működő Országos Addiktológiai Centrum (OAC) munkatársa az új szerek listára vételi eljárásval kapcsolatos tapasztalatokról adott elő (előadás itt!). Utalt a 66/2012. (IV.2.) kormányrendeletre, amely szabályozta az új pszichoaktív anyagok (ÚPS) kockázatértékelését. Az OAC ehhez a feladathoz nem kapott forrásokat, átcsoportosításokkal próbálták ezt megoldani. Felállítottak egy munkacsoportot és kialakítottak egy eljárásrendet. Az első szakaszban igen nehezen ment a kockázatértékelés, a bevont intézmények is kapacitáshiánnyal küzdöttek, bevonásuk nem volt könnyű, a jogszabály viszont megkövetelte, hogy 36 anyagról másfél éven belül elvégezzék a kockázatértékelést. A nehézségek ellenére március közepére sikerült ezek kockázatértékelését elvégezni.
A C-listán szereplő új pszichoaktív anyagokat a kockázatelemzés eredményeként vagy a pszichotróp anyagok (tehát tiltott szerek) listájára, vagy a D jegyzékre helyezik. Ez utóbbira akkor, ha nincs információ, amely a kábítószer-listára való vételét megalapozná, de a szer potenciálisan veszélyes lehet. 2012-ben generikus képleteket vettek fel az egyes szerek képletei mellé, tehát nem csak egyenként, hanem szercsoportonként is lehetővé tették anyagok betiltását. A generikus képlet Vandik szerint egyre több olyan újonnan megjelenő anyagot lefed, amelyről a korai jelzőrendszeren keresztül értesítés érkezik a rendszerbe. A generikus szabályozást hamarosan ismét módosítják, bővítik. A kockázatértékelést 1 év alatt kell elvégezni, ha nem sikerül, akkor azt 1 évvel meg lehet hosszabbítani. A kockázatértékelésben részt veő tanácsadó testület tagjai: Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet, az Egészségügyi Szakmai Kollégium tagozatai, a GYEMSZI-OGYI, a Fókuszpont, az OAC, az ORFK és a KKTB.
A kockázatértékelés első szakasza a biológiai-orvosi szakasz: ebben megvizsgálják, hogy a szer kiválthat-e függőséget, a központi idegrendszer izgalmát vagy depresszióját, a vegyület kiválthat-e a pszichotróp jegyzéken szereplő anyagokhoz hasonló hatást. Ezeket szakirodalommal vagy vizsgálati eredményekkel kell bizonyítani. A következő szakasz a társadalmi kockázatokat értékelő szakasz, amelynek során a szer fogyasztásának közegészségügyi és szociális hatását vizsgálják. A döntés többségi vélemény alapján történik, a döntés értelmében az OAC kezdeményezi az anyag felvételét a pszichotróp anyagok jegyzékére és a C-jegyzékből való törlését. Volt számos vegyület, amelynél nem volt elegendő adat a P-jegyzékbe való felvételre. Januárban 42 új pszichotróp szerrel gazdagodik a kábítószerlista.
Horváth Gergely szerint a kockázatértékelés logikájával van baj: egyrészt gyorsítani akarják az eljárást, de ha kevesebb az idő, akkor még kevesebb esély van arra, hogy a kockázatértékelést tudományosan meg lehessen alapozni, hiszen adatok nincsenek. Szerinte a kockázatértékelés ilyen körülmények között nem lehet tudományosan megalapozott. Civil oldalról elhangzott az a kritika, hogy a kormány úgy tekinti, hogy életvédelmi feladatát kimeríti azzal, hogy felveszi az új szereket a listára, pedig a listáravétel önmagában nem csökkenti a problémákat: a régi szerek helyére újak jönnek, vagy kialakul a feketepiacuk. Példaként ott a pentedron, amely bár listás szer, de jelenleg is virágzik a piaca a Józsefvárosban. Az államnak jelentős forrásokat kellene befektetnie az egészségügyi és szociális ellátórendszer fejlesztésébe, hogy a dizájner drogok kihívására reagálhasson.
Javaslat a tűcserék támogatásáról
Gyékiss Roland, az Alternatíva Alapítvány munkatársa ismertette a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület (KCKT) javasatait az alacsonyküszöbű szolgáltatások állami támogatásával kapcsolatban. Gyékiss hangsúlyozta, hogy a dizájner drogok injektálása egyre nő, ez pedig járványveszélyt eredményezett, Budapest több részén 70% fölötti hepatitis C fertőzöttséget mértek. Ennek ellenére az elmúlt években nem változott a támogatási összeg, és bezárt a legnagyobb tűcsere szolgáltató (Kék Pont). A jogszabály a tűcserék számára 3,5 munkatárs alkalmazását írja elő, de erre az alapfinanszírozás nem elegendő.
A civilek javaslata szerint a jelenlegi fix támogatási összeg (6-7 millió ft/év) helyett sávos finanszírozást kellene bevezetni, magasabb alapfinanszírozási összeggel (13,5 millió/év), ezzel lehetne biztosítani a programok számára jogszabályban előírt 3,5 munkatárs alkalmazását. Erre jönne rá még a drop-in szolgáltatást biztosító szervezetek 3,125 millió forintos támogatási sávja, majd az ártalomcsökkentő eszközök sávja, ami 10 ezer eszközként 500 ezer forint. Hangsúlyozta, hogy ez egy nagyon szűkös becslés, egy fecskendő 25 forint, a törlőkendőre és egyéb eszközökre alig elég. A nagy kliensforgalmú programok számára kiemelt programként kellene támogatást biztosítani. Müller Éva elmonda, hogy idén egy évre meghosszabbították az alacsonyküszöbű programok 3 éves alapfinanszírozását, egy év áll rendelkezésre az új rendszer kidolgozására. A civilek javaslatát a minisztérium jelenleg is vizsgálja.
Sárosi Péter