Szedi áldozatait a biofű (Kritika – Delina)

2015. január 13.

Problémás szerhasználat esetén zárjuk el gyerekünket a külvilágtól és forduljunk rendőrhöz – javasolja a szerző

Hogyan segíthet a szülő a droghasználó gyermekén? A visszatérő dilemma számos cikk témája, melyek esetenként hasznosítható tanácsokat is tartalmaznak, de némelyük leginkább csak olaj a tűzre. Ez a helyzet az alábbi írással is, melyre a Külföldi Kiút honlapon találtunk. A Delina honlapján az eredeti változatra lelve kiderült, hogy az írást tavaly ősszel publikálták, ám így is fontosnak tartjuk reagálni rá, mert a tényszerű megállapítások közé számos megkérdőjelezhető és kifejezetten veszélyes javaslat is keveredett.
 
 
 
Kezdjük rögtön a címmel, ami sok olvasó számára azt sugallhatja, hogy halálos áldozatai is vannak a szintetikus kannabinoidok (műfű, biofű) fogyasztóinak. A hazai droghasználati trendeket vizsgáló Nemzeti Drog Fókuszpont vonatkozó adatai alapján nem tudunk műfű általi közvetlen túladagolásról. A „szedi áldozatait” kifejezés ugyanakkor azért sem szerencsés, mert szabad akarattól megfosztott, cselekvésképtelen prédaként tünteti fel a használókat, akik tétlenül nézik, amint behálózza őket a biofű. Bár a szerhasználó kliensekkel foglalkozó addiktológusok és szociális ellátók arról számolnak be, hogy a szintetikus kannabinoidokat valóban nagyobb gyakorisággal fogyasztják a kannabisznál, intenzívebb élményt okoz, nehezebben teszik le és abbahagyáskor is komolyabb elvonási tüneteket tapasztalnak, ez nem jelenti azt, hogy 1) minden műfű használó függővé válik és hogy 2) ne lehetne befejezni e szerek használatát. A Delina írása jellemző tünetként a szerek szedáló hatását emeli ki, ám az INDIT Közalapítvány szakemberei épp a marihuánára kevésbé jellemző stimuláns hatást emelik ki, mely a fogyasztott mennyiség és a használat gyakoriságának növelésével akár pszichotikus tünetekbe is átcsaphat, akár az amfetaminszármazékok esetében.
 

A cikkben a rendszeres használathoz társított következmények általánosságok halmaza, melyek nem szükségszerűen következnek be, illetve más típusú tünetek is előfordulhatnak, így ezek önmagukban nem tudnak egyértelmű tájékozódási pontként szolgálni a szülők számára. A legrémisztőbb javaslatcsomagot mégis a bajba került kamaszok kezelésére kapjuk: 
 

·         nem lehet telefonja a gyermeknek

·         nem mehet sehova a gyermek, csak az iskolába és haza

·         nem internetezhet

·         meg kell keresni a „füves barátait” és el kell beszélgetni velük a kialakult helyzetről és az esetleges következményeiről / szülők, rendőrség bevonása/

 
Vagyis kapcsoljunk ki minden olyan ingert a gyermekünk körül, melyek a mai tizenéves kor majdhogynem létfontosságú velejárói és ne engedjük el sehova az iskolán kívül. Túl azon, hogy egy problémás fogyasztó hasonló szankciók láttán, rövidtávon kereket oldana, a szerző még azt is javasolja, hogy amíg a szobájába zárva ültetjük a delikvenst, addig a biztos siker reményében a segítő szakemberek helyett inkább vonjuk be a rendőrséget. A szerző talán nincs tisztában azzal, hogy amíg egy pedagógusnak, egy szociális segítőnek vagy éppen a mentőnek kábítószer fogyasztás esetén nem kötelessége a rendőrség értesítése, addig a rendőrnek, ha kábítószerrel kapcsolatos tevékenységek jutnak a tudomására, kötelessége eljárni. Márpedig ha a szóban forgó szintetikus kannabinoid – melyről a cikkíró is említette, hogy nem tudni, mi van benne – történetesen tiltólistás és a beszerzés közösen zajlott, netán átadás is történt 18 év alatti és fölötti között az iskolában, akkor a kamaszok 5-10 évig terjedő börtönbüntetés elé nézhetnek, ami aligha lehet a szülő által áhított megoldás gyermeke életmódjának rendezésére. A cikk újabb példát nyújt arra, hogy a legjobb szándékkal összeállított, de a szükséges szakmai hátteret nélkülöző prevenciós tanácsadás jóval súlyosabb károkat okozhat, mint amelyeket megelőzni szeretne. 

Kardos Tamás
Drogriporter
2015.01.13.