Okok, amiért jobb leállni a spanglival (KamaszPanasz)

Az őszi félév óta nagy lendülettel vágott bele a drogprevenciós cikkek közlésébe a KamaszPanasz weboldal azzal a nem titkolt szándékkal, hogy mérsékelje a diákok alkohol-, cigaretta- és kábítószerfogyasztását. Szeptemberben már reagáltunk az egyik írásukra, most eljött az ideje az újabb elemzésnek.

A szerző ezúttal érveket sorakoztat fel amellett, hogy miért érdemes abbahagyni a füvezést. Az ilyen jellegű felsorolások szinte óhatatlanul beleesnek a túlzás és a riogatás csapdájába, amelyről jól tudjuk, hogy a szándékkal ellentétes hatást váltanak ki a fiatalokban, illetve a prevenciós tevékenységek hitelességét teszi megkérdőjelezhetővé. Ráadásul a fogyasztók esetében a riogatás már végképp megkésett vállalkozás. Lássuk, a KamaszPanasz cikkének mennyire sikerült megmaradnia a hiteles informálásnál!
A bevezetőben a marihuána, mint „állapotváltozás, vagy repülést” okozó anyagként való megjelenése már sejteti a cikk hozzáállását, de ne ítéljünk elhamarkodottan.

Az első ok, amiért abba kéne hagyni a szívást – mondja a cikk – az az agyra gyakorolt „roncsolás”. Kicsivel később azonban kiderül, hogy csak ideiglenes változásokról van szó, hiszen pár nap vagy hét elteltével az agy visszaáll az eredeti állapotába. Ez ráadásul a krónikus, nagy mennyiségű marihuána használatra is igaz, de ettől függetlenül egy rendszeresen füvező középiskolásnak jó eséllyel alacsonyabbá fog válni a tanulási hatásfoka. (Ugyanakkor a felsőoktatási intézményekben tanulók esetében nem mutattak ki ilyen összefüggést).

Végül az első szívásellenes érv egy meglepő mondattal zárul:
„Azok, akik naponta szívnak, csak állandó adaggal képesek túlélni a napot.”
Ez egy erős csúsztatás. A kannabisz függőségi potenciálja körülbelül azonos a kávééval, a koffeint mégis jellemzőbben fogyasztják napi rendszerességgel, leggyakrabban reggel, a nap indításához (vagy ha úgy tetszik, a „nap túléléséhez”). A kávéval ellentétben a marihuána nem serkent, nem teszi hatékonyabbá a tanulást vagy a munkavégzést, így a füves cigaretták rendszerint a napi tevékenységek elvégzése után, a késődélutáni, esti órákban gyulladnak, tehát aligha mondható el róluk – akár a napi fogyasztóik esetében is –, hogy állandó adagban jelen kell lenniük a nap túléléséhez. Kivételek persze vannak és róluk sem feledkezhetünk el...

A hosszú távú hatások tekintetében is furcsa indoklással találkozunk: „Idővel az agyra gyakorolt hosszú távú hatások összegződnek, és a marihuanát fogyasztók, azokkal egyenlően, akik keményebb drogokat (heroint, kokaint) használnak, kockáztatják az agyi károsodást.”
Ha már egyszer letisztáztuk, hogy a marihuána használata ideiglenes elváltozásokat okoz az agyban, akkor hogyan merülhet fel a hatások későbbi összegződése? És mennyire sorolhatók a füvezés veszélyei közé a kokainnal és heroinnal együttesen történő fogyasztás következményei? Tipikusan azzal az esetben állunk szemben, hogy valahogyan fokozni kell a veszélyeket, hogy kellően elrettentőnek tűnjenek az érvek. Viszont a mellébeszélés csak a hiteltelenséget növeli. Ne gondoljuk, hogy a kamaszok nem tudnak olvasni a sorok között!

A pszichológiai hatások tekintetében azt olvashatjuk, hogy a „depresszióra, az idegességre, és az öngyilkosságra való hajlam nagyobb a füvezők körében”.
Visszatérő kérdés az ok-okozati viszony alakulása ebben az esetben. A legtöbb erős marihuánahasználó tinédzsernek a fogyasztás előtt is voltak pszichológiai problémái.  A krónikus marihuánahasználat valóban súlyosbíthatja a tizenévesek más problémáit, de a tudományos vizsgálatok alapján úgy tűnik, sokkal inkább a társas és pszichológiai problémák tünetének tekinthető az erős marihuánahasználat, mintsem okának.
Természetesen felmerül a szkizofrénia is a füvezés lehetséges következményeként, ezzel kapcsolatosan némi megnyugvásra ad okot, hogy az eddigi legátfogóbb kutatás nem támasztja alá a kannabisz és a szkizofrénia/pszichózis közötti oksági kapcsolat modelljét. Mindazonáltal azok a fiatalok, akiknek a családjában felbukkant hasonló pszichotikus megbetegedés, okosabban teszik, ha nem kísérleteznek a marihuánával.

A légzőszervi megbetegedésekkel kapcsolatosan a cikk kiemeli, hogy nem mutattak ki összefüggést a füvezés és a tüdőrák kialakulása között. A vonatkozó kutatásba kicsit mélyebben beleásva elmondható, hogy míg a dohányzás egyértelmű rizikófaktornak bizonyult, a marihuána nem növelte számottevően a rák kialakulásának kockázatát. Sőt, azoknál a pácienseknél, akik kizárólag marihuánát szívtak és nem dohányoztak, még pozitívabb eredményeket kaptak, mint a sem nem dohányzó, sem füvet nem szívó kontroll-csoport tagjainál! Ezt azért is fontos kiemelni, mert ismeretes, hogy a marihuánát nem csak dohánnyal keverve lehet fogyasztani, sőt az egyre elterjedtebb úgynevezett vaporizerek használatával még a füst belégzése is kiküszöbölhető, amely a további felsorolt tünetekért felelős.

A szívre gyakorolt hatások tekintetében a KamaszPanasz úgy véli, hogy „amikor a marihuánát belélegezzük a szívverés sebessége 100%-ra növekszik. Ez a körülmény 4 órával a drog elszívása utánig is tarthat. A füvezőknél éppen ezért magas a szívinfarktus kockázata.”
Közel tíz évvel ezelőtt járta be a médiát az a hír, mely szerint a marihuána szívásától kezdve egy órán keresztül ötszörös az esély a szívrohamra. Dr. Lester Grinspoon – aki már az 1970-es évek óta végez kutatásokat a marihuánával – a hírrel kapcsolatban elmondta, hogy a marihuána fogyasztás nagyjából percenként hússzal emeli meg a pulzust, ami körülbelül azonos azzal az érzettel, mint amikor valaki felfut egy házban a lépcsőn. És ahogyan az a sportolók esetében is megfigyelhető, több alkalom után a pulzusszám is kevésbé emelkedik. Grinspoon utal egy másik kutatásra is 65000 fő bevonásával, amelyben nem találtak összefüggést a marihuána fogyasztás és a halálozások között, márpedig, ha a füvezés ennyire növelné a szívinfarktus kockázatát, akkor ennek a vizsgálatban is meg kellett volna mutatkoznia.

Mindent összevetve jól látható, hogy a KamaszPanasz helyenként igyekszik tényszerű adatokkal alátámasztani a füvezés veszélyeit, de amíg a cél az elrettentés és ennek megfelelően szentesített eszköz lehet a túlzás és a riogatás, addig félő, hogy az üzeneteik nem találnak célba. Ugyanakkor a drogprevencióban evidenciának számít, hogy a kísérletező kedvű tizenéveseket a legkevésbé sem foglalkoztatják, hogy évtizedekkel milyen egészségügyi következményekkel kell számolniuk, ha pedig még erős túlzásokkal is találkoznak, akkor végképp elfordulnak a prevenciótól és a kortársak tanácsaira fognak hagyatkozni. Ezért az elrettentésen felül érdemes arról is beszélni, hogy ha már valaki a fogyasztás mellett döntött, hogyan minimalizálhatja a kockázatokat, valahogy így.

Kardos Tamás
Drogriporter
2009.11.25.