A Drogriporter interjúja Barna Erikával, a Kék Pont Alapítvány kommunikációs igazgatójával
Drogriporter: Miért éppen a mértékletesség erényét választotta a Kék Pont a most lezárult egyéves kampánya vezérmotívumaként?
Barna Erika: Két oka mindenképpen volt. Egyfelől azt régóta tudjuk, hogy az a fajta drogpolitikai szemlélet, ami azt reméli, hogy a drogfogyasztás kriminalizálásával megoldhatja a drogproblémát, az csak konzerválja a társadalmi képmutatást. Tudjuk hogy a drogmentes társadalom víziója utópia, a drogfogyasztás a tiltás ellenére is jelen van, vagyis nem lehet a hatósági attitűd további erősítése a célunk. Szakítani akartunk a legális – illegális tudatmódosítókra kategorizálás megközelítésével, mert ez megrekesztette a társadalmi diskurzust. Helyette a belső, az egyéni kontroll és a tudatos döntés felelősségét akartuk hangsúlyozni, amelyhez adott volt egy történelmileg már bizonyított erény, a mértékletesség. A mértékletesség nem valami ellen kínál megoldást, hanem az életünkben jelenlévő örömforrások mértékletes és tudatos használatával, éppen az öröm fokozását, az élethosszigtartó örömérzetet ígéri. A másik ok, ami meghatározta a kampányüzenetet, a gyakorlati tapasztalatainkból adódott. Felismertük, hogy mind az ártalomcsökkentő party service szolgáltatásunkban, mind a prevencióban, egyre nagyobb problémát jelent a mértéktelen szerfogyasztás, és ezzel kezdenünk kell valamit.
Drogriporter: A mértékletesség mint erény magától értetődőnek tűnik a legális tudatmódosító szerek esetében, de amikor illegális szerekről beszélünk, a közbeszéd íratlan kánona szinte megköveteli a zéró-tolerancia hozzáállást. Milyen fogadtatása volt a kampánynak a szakmai körökben és a médiában?
Barna Erika: Szakmai körökben jellemzően pozitív visszhangja volt a kezdeményezésünknek, ami azt jelenti, hogy a többség, a hozzánk érkezett visszajelzések szerint izgalmasnak találta a szándékunkat. Valószínűleg azért is volt így, mert a szakemberek többsége és a szervezetek szintén megérezték, hogy szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy progressziót vigyünk a drogjelenség közös kezelésébe. Hozzájárulhatott az is, hogy a prevenció retorikája is eléggé kiüresedett az elmúlt évtizedben. Sokan érezzük hogy új fogalmakra, újfajta diskurzusra van szükség, a mértékletesség eszméje pedig vonzó frissítést ígér. De nem titok az sem, hogy a kampány ideje alatt voltak azért más hangok is. Akadt olyan szakember, aki a Kék Pont kampányát félremagyarázva, legalizációs üzenetet olvasott ki belőle. A sajtóval szintén vegyes volt kép. Míg a hagyományos médiumok mérsékelt érdeklődést mutattak, a közösségi médiumok sokkal érzékenyebben reagáltak. Blogokban, közösségi portálokon népszerű volt a program, a mertekletes.hu facebook-os rajongói visszajeleztek nekünk, és aktívan résztvettek az akcióinkban. A kampány kommunikációja egyértelműen jobban érvényesült ennek az alakulóban lévő, véleményformáló alternatív hatalmi elitnek a körében, és ez tulajdonképpen szinkronban volt a drogpolitikai szemléletváltozás igényével is.
Drogriporter: A mertekletes.hu oldal és a kannabiszpont.hu Magyarországon úttörő vállalkozásnak számít, hiszen oly kevés drogprevenciós vagy terápiás szervezet van jelen aktívan az Interneten, és kevesen használják ki a Web2 által nyújtott lehetőségeket. Te mit gondolsz, miért nem jelenik meg több szakmai szervezet és tartalom a Neten?
Barna Erika: Sok szervezet még mindig nem ismerte fel a netes lehetőségek erejét, és ez nem csak azért kár, mert egy technológiai eszköz kimarad a módszertanukból! A Net nem egy eszköz már, hanem egy figyelmen kívül nem hagyható színtér, ahol legotthonosabban pont azok a fiatalok mozognak és élnek, akikhez mi szólni szeretnénk. Ahogyan 10-15 éve azt mondtuk, hogy az iskolai prevencióban nem előnyös, ha középkorú preventorok mennek be a kamaszokhoz, mert a korkülönbségből adódó távolság nehezíti a kapcsolatteremtést, ugyanígy lassan az is normává fog válni, hogy muszáj jelen lenni a neten is, ha nem akarunk fényévekre lenni a célcsoportunktól.
Drogriporter: A Mértékletesség Éve kampány zárórendezvénye, a "Hányatott sorsok" konferencia az alkoholról szól. Miért éppen az alkohol, és miért éppen most?
Barna Erika: Hiába ismerjük a szakmai becslést, miszerint Magyarországon ugyan kb. 1 millió embernek van alkoholproblémája, s hogy az erőszakos bűncselekmények mögött is riasztóan nagy arányban áll túlzott alkoholfogyasztás, az illegális szerek használatával járó ártalmak és veszélyek médiareprezentációja mégis jóval magasabb. A Kék Pont komoly problémának látja, hogy míg van Nemzeti Drogstratégia, nincs központi alkoholpolitika. Van hazai pálinka és borkultusz, de nincs átgondolt és hatékony alkoholprevenció és ártalomcsökkentés. Nem véletlen, hogy Buda Béla pszichiáter professzor a magyar alkoholpolitikáról adott kórképében () a hazai ellátórendszer „dögrovásáról” beszélt, amiben prognózisa szerint talán csak a nemzetközi szinten is erősödő politikai és gazdasági feszültségek, és az alkoholipar, a bankokhoz hasonló, lehetséges gazdasági „vésztartalékká” válása hozhat kikényszerített változásokat.
Drogriporter: A konferencia egyik fő témája a "binge drinking", az a jelenség, amikor emberek gyorsan és féktelenül isznak a lerészegedés céljából. Mennyire jelentős ez a probléma ma Magyarországon, és mennyiben felelős ezért az alkoholipar?
Barna Erika: Izgazgatónk, Dr. Rácz József és dr. Bodrogi Andrea pszichiáterek előadásában is elhangzott, hogy a havonta legalább egyszer berúgó 16 éves diákok száma a 1995-2003 közötti 21,6%-ról 31%-ra nőtt, a felsőoktatásban tanuló amerikai diákok 44%-a rohamszerű ivó. Ahogyan az alkoholprobléma megítélésére is jellemző a bagatellizálás, a serdülők mértéktelen alkoholfogyasztásának veszélye sem jelenik meg hangsúlyosan. Holott ebben a korban az ilyenfajta ivás számos veszélyt jelent az agyfejlődésre, és riasztó az intoxikáció sokszínű kultúrájának népszerűsége is a tizenévesek körében. Utóbbiban az alkoholipar és az alkoholmarketing szakma felelőssége is felmerül. Konferenciánkon Mitev Ariel, a Corvinus Egyetem kutatója reklámüzeneteket keresztül azt mutatta be, hogy az alkoholforgalmazók hogyan szólítják meg a legfiatalabbakat, a 11-15 éveseket, akik kifejezetten fogékonyak a divatos termékinnovációkra.
Drogriporter: Vajon van a Kék Pontnak víziója arról, hogyan kellene kinéznie a józan alkoholpolitikának Magyarországon? Holt tartunk most és hová kellene eljutnunk?
Barna Erika: Kezdetnek ki kell mondanunk, hogy jelenleg az alkohol okozta ártalmak sokkal súlyosabbak és sokkal nagyobb tömegeket érintenek, mint az illegális szerek fogyasztásával járó ártalmak. Hogy jelenleg nincs alkoholstratégia és nincs kiépített ellátórendszer, hogy az alkoholfogyasztás kulturális hagyományainak hátterében nem működik a korai jelzőrendszer és kezelésbevétel. A Kék Pont a józan alkoholpolitikát olyan stratégiai tervezés mentén képzeli el, amely szemléletével és akciótervével egyszerre érvényesül a fogyasztás különböző közösségi színterein. Ezek mentén választottuk ki konferenciánk szekcióit is. Az iskola és oktatás területén, a munkahelyeken, a szórakozói szcénában és a társadalmi kommunikációban, egyaránt foglalkozni kellene a problémás alkoholfogyasztással. A szekciókban ajánlásokat is megfogalmaztunk erre vonatkozólag, amelyek már a honlapunkon is olvashatók. Ezekből most csak egyet emelik ki példaként, amely közvetlenül is épített egy aktualitásra, érzékeltetve azt is, hogy ha látszólag indirektebben is, de mennyire jelen vannak mindenhol az alkohol okozta társadalmi feszültségek. A főváros egyre több kerületében feltételezi a kerületi vezetés, hogy csendrendeletekkel tehetők élhetőbbé a vigalmi negyedek. Mi szerettük volna azt megmutatni, hogy összefüggés lehet itt is a mértékletes alkoholfogyasztási kultúra hiánya és a kialakult helyi panaszok között. A prevencióban és ártalomcsökkentésben jártas szakemberek a tiltó és korlátozó politika helyett, a külföldi, főleg angol példák nyomán, helyi, akár egy-egy városrészre, kerületre szabott alkoholstratégiák kidolgozását javasolták, amelyek nem lehetetlenítik el a vigalmi negyedeket, de harmónikus együttélést alakítanak ki az ott lakókkal is. A külföldi példák azt mutatják, hogy ebbe a folyamatba kell bevonni a szórakozóhelyek képviselőit, a helyi önkormányzatokat, a rendőrséget, a fogyasztói csoportok képviselőit. Az biztos, hogy aki egy józan alkoholpolitikát támogat, az egyben mediátori szerepre is vállalkozik a legkülönbözőbb színtereken, mert már erőteljesen jelentkeznek az elhanyagolt, hányatott sorsú alkoholprobléma kezelésének hiányai.
Drogriporter: A Mértékletesség Éve lezárult – sikeresnek ítélitek a kampányt? Mik a tanulságok és mik a további tervek?
Barna Erika: A kampányt sikeresnek tartjuk, de nem elégségesnek. Ugyan a Norvég civil Alap támogatása eddig adott lehetőséget a projekt finanszírozására, már keressük a továbbfejlődési lehetőségeket. Most úgy látjuk, hogy éppen a már említett szórakozói szcéna képviselőit, az üzletvezetőket, kocsmák személyzeteit kellene célzottabban megszólítanunk, együttműködések reményében. Pár évvel ezelőtt a kormányzat által támogatott biztonságos szórakozóhelyek program nem aratott átütő sikert, mégis abban hiszünk, hogy más módszerekkel, de ez a tér izgalmas lehetőségeket rejt! Sokáig működött sikerrel a Kék Pontban a Party Service, az elektromos zenei partikra kitelepülő ártalomcsökkentő szolgáltatás, nagyon sok tapasztalat gyűjt össze azokból az időkből. De ahogyan az éjszakai szórakozói kultúra változik, úgy kell nekünk is változtatnunk a programjainkon, és most ez az irány foglalkoztat minket.
Drogriporter: És végül de nem utolsósorban: az olvasóink biztos kíváncsiak, hogy van Holló János, a Droglátó feltalálója, és vajon dolgozik-e mostanában valami izgalmas új találmányon?
Barna Erika: Köszönjük a kérdést, jólesik ez a figyelmes érdeklődés. Holló János jól van és dolgozik, mint mindig. A Droglátó szerkezete után most is azon gondolkozik, hogy milyen árnyalt és komplex társadalmi problémát tudna egy csapásra megoldani, találmányával megspórolva a vitákat és a sok, belátást igénylő konszenzust. Megrendelői mindig akadnak, éhen halni nem fog. Még hallani fogunk róla…
Drogriporter: Köszönjük az interjút!
Sárosi Péter