Afganisztán: az ópium leértékelése?

Nem túl jól áll a drogellenes harc szénája Afganisztánban: tavaly a nemzetközi összefogás és támogatás mellett is csak az összes, 157 ezer hektárra rúgó ópiumtermő terület mindössze 3,5%-át sikerült kiirtani, mivel a hadurak megtámadták vagy lefizették az irtóhadjáratot végző katonákat. Az ENSZ vezetők kétségbeesését jelzi, hogy Antionio Maria Costa, az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Hivatalának (UNODC) igazgatója nemrég maga is elismerte, hogy a “kézi irtás nem megfelelő és nem hatékony”, ezért új módszerekhez kell folyamodni. Úgy látszik, mintha Costa is meghajolna az előtt a tény előtt, hogy az ópiumpiacot nem megszorításokkal és büntetőjogi törvényekkel, hanem a kereslet és a kínálat törvényével lehet befolyásolni. Szerinte ugyanis arra lenne szükség, hogy a becslések szerint évi 4 milliárd dollár hasznot hajtó ópium elveszítse a piaci értékét – ezt pedig úgy lehet elérni, ha “elárasztanánk” az országot ópiummal.

Na de hogyan is érnénk el ezt a célt Costa szerint? A jó öreg módszerrel. Úgy, hogy hermetikusan lezárjuk az ország határait, ezzel megakadályozzuk, hogy az ópium kijusson az országból, így belföldi túlkínálat lép fel, a parasztok nem tudják eladni az ópiumot és áttérnek a legális termények termesztésére. Micsoda zseniális ötlet! Most már csak az a kérdés, hogy vajon hogyan fogja az ENSZ vagy akár a NATO elérni a határok teljes lezárását: természetesen a határellenőrzés szigorításával, mégpedig iráni mintára. Irán ugyanis szögesdróttal, őrtornyokkal, kutyákkal és lövészárkokkal erősítette meg a határait, hogy megakadályozza az ópium bejutását Afganisztánból. A gond csak az, hogy a hasonló kínai nagyfal-modell sosem működött, hiszen az illegális csempészet mindig megtalálja az utat magának – ha nem erőszakkal, hát korrupcióval. Ha még a legszigorúbban őrzött szuperbörtönökbe is bejutnak a drogok, vajon hogyan várhatjuk el, hogy egy egész országot elszigeteljünk? Különösen egy olyan országot, mint Afganisztán, ahol dühöng a polgárháború!

Arra viszont van esély, hogy a határok szigorítását célzó kormányintézkedések hatására az amúgy is haldokló kereskedelem végleg összeomlik: Karzai például elrendelte a határközi vásárok bezárását, amelyek a helyi lakosság megélhetésének fontos forrásai voltak a múltban. A legális termékeknek nincs piaca: miközben a WFO-n keresztül áramlik a nemzetközi segély, főleg gabona, addig az afgán földműves nem tudja eladni a saját maga által termelt legális terményeket! Costa szerint a szabadkereskedelem nevében elutasították azt a javaslatát is, amely szerint a WFO-nak a vásárláskor előnyben kell részesítenie az afgán búzát. Nem mintha a legális termények közül bármelyik versenytársa lehetne az ópiumnak, amelynek a piaci értéke sokszorosa minden másnak. Az utóbbi években azonban – az ENSZ és NATO irtóhadjáratának ellenére – túltermelés jelei mutatkoznak az ópiumpiacon: becslések szerint Afganisztán már most is többet termel, mint amennyit a világ el tud fogyasztani. Ez az ópium árának csökkenéséhez vezet. Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy amennyiben az afgán ópiumnak sikerül betörnie a jelenleg a burmai ópiumra épülő kínai piacra, ez a folyamat még vissza is fordulhat.

Sárosi Péter