A dizájner drogok visszaszorítása az állam felelőssége

2016. február 3.
A törökszentmiklósihoz hasonló eseteket nem a drogfogyasztó nők megbélyegzésével és megbüntetésével lehet elkerülni, hanem azzal, ha az állam végre komolyan veszi a felelősségét a megelőzés és a kezelés terén - a Kábítószerügyi Civil Koordinációs Testület állásfoglalása. 


A szenvedélybetegségek megelőzésével, kezelésével és ártalmainak csökkentésével foglalkozó szakma megdöbbenéssel értesült a sajtóból arról, hogy Törökszentmiklóson dizájner drogok túladagolása miatt rosszul lett két várandós nő. A magyar sajtó nagy része ezután arról számolt be, hogy a két nő császármetszéssel világra hozott gyermeke meghalt. A média azt is tudni vélte, milyen anyagokról volt szó. Később kiderült, hogy az újszülöttek életben vannak, és még nem tisztázott, milyen anyagot fogyasztottak a páciensek. Az eset egyrészt figyelmeztet minket az új pszichoaktív anyagok fogyasztásának veszélyeire, különösen is a terhesség ideje alatti fogyasztás kockázataira. A személyes felelősség hangsúlyozásánál azonban jóval többet kell tennünk: rá kell mutatnunk az állam és a média felelősségére is. A média a hiteles tájékoztatás kötelességét félretéve morális pánikot keltett. Az állam pedig elmulasztotta megtenni azokat a lépéseket, amelyeket a szakemberek évek óta sürgetnek a dizájner drogok ártalmainak visszaszorítására. 
 
Hiába figyelmeztetik ugyanis a szakemberek a döntéshozókat és a közvéleményt évek óta arra, hogy sürgős lépésekre van szükség a dizájner drogok előretörésének megfékezésére, az állam tétlen maradt. Újra és újra elmondtuk, hogy a dizájner drogok nem fognak eltűnni attól, hogy az új anyagokat felveszik a tiltólistára - valódi eredményeket csak a megelőzés, a kezelés és az ártalomcsökkentés fejlesztésével lehetne elérni. Fejlesztés helyett azonban leépülést tapasztalunk az iskolai prevenciótól a közösségi ellátáson keresztül az utcai megkereső programokig. 
 
A három éves előkészítés után 2013-ban elfogadott nemzeti drogellenes stratégia ambíciózus célkitűzései papíron maradtak, az állam a töredékét fordítja megelőzésre, kezelésre és ártalomcsökkentésre, mint az első nemzeti drogstratégia (2000-2009) elfogadása utáni években. Két éves tétlenkedés után a kormány decemberben fogadta el a drogellenes stratégia első cselekvési tervét. Ebből nem csak a szakma javaslatainak jelentős része maradt ki, de forrásokat sem rendeltek a feladatokhoz, így az nem vehető komolyan. 
 
A törökszentmiklósihoz hasonló eseteket nem azzal lehet megelőzni ha megbélyegezzük és megbüntetjük a drogfogyasztó nőket, hanem ha támogatjuk azokat a segítő szervezeteket, amelyek segítenek leküzdeni mind a drogfüggőséget, mind a nyomort, a tudatlanságot és mindazt, ami kiszolgáltatottá teszi ezeket a nőket a drogfüggőségnek. Szeretnénk felhívni a nyilvánosság figyelmét az olyan programokra, mint például a Józan Babák Klub, amely példát mutat az eredményes segítésből.