HIV/AIDS megelőzés és tűcsere - Magyarországon

2005. december 1.

Hazánkban a Nemzeti Drogstratégia HIVAIDS és hepatitis megelőzéssel kapcsolatos teendőit megvalósító tűcsereprogramok munkája még mindig nem zavartalan. A Legfőbb Ügyészség állásfoglalásával az ártalomcsökkentő programok veszélybe kerültek

A HIV tekintetében a hivatalos statisztikák szerint Magyarország az alacsony fertőzöttségű országok közé tartozik. 2005 harmadik negyedévének végére 1278 főre nőtt az 1985 óta hazánkban diagnosztizált HIV pozitív esetek száma. 2004-ben 75 új esetet regisztráltak, 2005 első három negyedévében pedig 99 esetet[1].

 

Magyarországon szakértők becslése szerint 10.000-15.000 intravénás droghasználó él[2].

 

A hivatalos statisztikák szerint ez idáig 1 magyar állampolgárt regisztráltak aki intravénás droghasználat során fertőződhetett meg.[3] A korábban injekciós droghasználattal összefüggésbe hozható 11 HIV pozitív ember közül 9 külföldi állampolgár volt, a másik 2 személy pedig valószínűleg nem Magyarországon fertőződött meg.

 

A helyzet ugyanakkor egyáltalán nem ad okot optimizmusra. Egyrészt azért, mert a HIV terjedését illetően közömbös, hogy az adott esetben kockázatos magatartást folytató IDH magyar állampolgár-e vagy sem, másrészt pedig azért, mert a passzív adatgyűjtésen alapuló statisztikák tipikusan nem alkalmasak arra, hogy a rejtőzködő életmódot folytató és az egészségügyi hálózattal kapcsolatba szinte soha nem kerülő droghasználók fertőzöttségét hitelesen illusztrálják[4]. Magyarországon a szűrővizsgálatok véletlenszerűek, mind gyakoriságukat, mind lefedettségüket, mind pedig hasznosításukat illetően. Még kevesebbet tudni a hazánkban élő injekciós droghasználók hepatitis C fertőzöttségről. A 2004-ben bejelentett  akut hepatitis C fertőzöttek 27.5%-a volt injekciós droghasználó. A fővárosban heroin túladagolás miatt hospitalizált és tesztelt betegek körében 2003-ban 30%-os fertőzöttségi arányt észleltek, vidéken 93 injekciós droghasználó szűrése során 13,9%-volt HCV pozitív.

 

Tűcsere Magyarországon

 

A 2000-ben konszenzussal elfogadott Nemzeti Drogstratégia középtávú célként tűzi ki a kábítószer-használattal kapcsolatos egészségügyi ártalmak és kockázatok csökkentését, az intravénás kábítószer-használók között a HIV (AIDS) megjelenésének megelőzését, és a hepatitisz (elsősorban a hepatitisz C) terjedésének csökkentését[5].

 

A Nemzeti Drogstratégia megállapítja, hogy „jelentős - az elszórt adatok alapján is - a különösen veszélyeztetett intravénás kábítószer-használók között a májfertőzés (hepatitisz C

típusa) előfordulása, és előre jelezhető, hogy megfelelő beavatkozások elmaradása esetén a HIV/AIDS is komoly problémát okozhat Magyarországon, az európai, különösen a kelet-európai országok többségéhez hasonlóan”.

 

A jelenség kezelésével kapcsolatban a Stratégia állásfoglalása egyértelmű:

 

Az ártalomcsökkentő módszerek a HIV (és hepatitisz) fertőzésnek kitett intravénás droghasználó csoportokban lényegében az egyetlen hatásos és költséghatékony megelőző módszert jelentik: speciális beavatkozások a krónikus, leszokásra nem motivált droghasználók esetében életmentők, súlyos, az életre veszélyt jelentő betegségeket lehet így megelőzni, miközben nem mondunk le a teljes drogmentesség elérésének hosszú távú céljáról sem. Az ártalomcsökkentés legfontosabb módszereit (a megkereső munkát, a fenntartó kezelést és a tűcsere-programokat) az Európai Unió minden országában alkalmazzák, és az uniós akciótervek hangsúlyozzák fontosságukat /az Európai Unió drogellenes akcióterve 2000-2004/.”

 

Magyarországon 1994-óta működnek tűcsereprogramok. Jelenleg tűcserével 10 szervezet foglalkozik az országban, 7 vidéken, 3 Budapesten. Mobil tűcserével (tűcserebuszokon keresztül) két szervezet foglalkozik a 10-ből, mindkettő budapesti székhelyű. Automatából három helyen folyik tűcsere az országban. A rejtett intravénás használói csoportok hatékony elérését a mobil tűcsere mellett a szociális munkások, valamint a sorstársak bevonásával történő utcai megkereső tűcsere teszi leginkább lehetővé[6].

 

2004-ben a tűcsereprogramok 77.883-82.883 közötti steril fecskendőt és tűt adtak ki, és 47.560-51.310 fecskendőt és tűt gyűjtöttek be megsemmisítésre[7]. A programok hozzávetőlegesen 1293 klienssel voltak ebben az évben kapcsolatban, ami azt valószínűsíti, hogy a programok országos lefedettsége alacsony, 10%-körüli, tekintve, hogy hazánkban az injekciós droghasználók számát 10-15 ezerre teszik a szakértők[8]. Az intravénás droghasználók többsége országos szinten valószínűleg még mindig patikákból szerzi be a steril felszerelését.

 

A drogfogyasztók egészsége, szociális és lelki állapotuk leromlásának megakadályozása, emberi jogaik és a közegészség védelme érdekében, valamint költséghatékonysági szempontból kiemelten fontos, hogy a drogfogyasztók zavartalanul érhessék el ezeket a szolgáltatásokat. A rendőrség azonban nagyon sokáig megakadályozta őket ebben.

 

A legutóbbi évekig jellemző volt az a rendőri reakció, hogy a klienseknél megtalált steril felszerelést összetörették vagy a csatornába dobatták, és több esetben előfordult az is, hogy pusztán a fecskendők birtoklása miatt vitték be a drogfogyasztót a rendőrségre, vizeletvizsgálatra kötelezték és eljárást indítottak ellene. Sokan azért nem hozták vissza a tűcsereprogramokba a használt fecskendőiket, mert féltek attól, hogy a rendőrség esetleg megtalálja náluk, ezért inkább kitörték a hegyüket és a csatornába dobták őket, de gyakran előfordult, hogy csak úgy eldobálták. A kilencvenes évek eleje óta a helyzet sokat javult.

 

A legrégebbi budapesti programnak, a Drogprevenciós Alapítványnak 1996-óta van megállapodása a rendőrséggel, hogy a Hollán Ernő utcai (korábban Lovag utcai) tűcsereprogramot a rendőrök tolerálják, a program környékén a klienseket nem igazoltatják.

 

A Baptista Szeretetszolgálat Utcafront elnevezésű mobil tűcserebuszának többet kellett szenvednie a rendőri zaklatásoktól. A buszon történő sorozatos igazoltatásoknak végül Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos ajánlása vetett véget, amelyben a biztos kimondta, hogy „(…) - a közhiedelemmel és korábbi hibás reflexekkel ellentétben - a rendőrnek nincs joga korlátlanul, cél nélkül igazoltatást végezni”, továbbá „a rendőrök a tűcsere buszba csak akkor léphetnek be, ha valamilyen bűncselekmény elkövetőjének elfogása, vagy bűncselekmény megakadályozása miatt szükséges. A tűcsere-program tevékenységével kapcsolatban bűncselekmény nem állapítható meg, így a rendőrségnek nincs jogalapja az igazoltatáshoz.

 

Ugyanebben az évben, 2003-ban megszületett egy megállapodás a három budapesti tűcsereprogram és a Budapesti Rendőr-főkapitányság között arról, hogy a Főkapitányság támogatja a tűcsereprogramokat és tolerálja a működésüket, vagyis „azokon a területeken és abban az időpontban, ahol a program által bejelentett tűcsere folyik, nem végez célirányos ellenőrzést”.

 

A megállapodás része volt egy, a program használói számára kiállított anonim igazoló kártya bevezetése is. A kóddal ellátott kártyát a tűcsereprogramok dolgozói adják a szolgáltatást igénybe vevőknek, a rendőrség cserébe vállalja, hogy az a droghasználó, aki az intézkedő rendőrnek felmutatja a tűcsereprogram használatát igazoló kártyáját, mentesül attól, hogy a rendőr a nála „feltalált” steril vagy használt fecskendő miatt „rendőri intézkedést foganatosítson”.

 

A BRFK, mérlegelve a közegészségügyi szempontokat, a Nemzeti Stratégia célkitűzéseit és a civil szervezetek HIV/AIDS megelőző munkáját támogatva ígéretet tett arra, hogy pusztán a steril vagy használt injektáló felszerelés miatt nem indít eljárást a felszerelés birtokosa ellen. El fogja engedni tehát, de csak abban az esetben, ha nem talált nála illegális szert, és ha „egyéb bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetése miatt vele szemben a rendőri intézkedés nem indokolt”.

 

Ez a megállapodás a rendőrség és az ártalomcsökkentéssel foglalkozó civil szervezet részéről mérföldkőnek volt tekinthető, hiszen maga a rendőrség is egyértelműen kiállt a programok mellett.

 

Mivel nem csupán Budapesten élnek intravénás droghasználók, de az ő egészségük védelme is ugyanolyan fontos, mint a budapesti szerhasználóké, a BRFK-val kötött megállapodást a civil szervezetek országos szintűre szerették volna kiterjeszteni.

 

Az ORFK-val kötött megállapodást a Legfőbb Ügyészség meghiúsította.

 

2005. május 30-án a Legfőbb Ügyészség Nyomozási Felügyeleti és Vádelőkészítési főosztályvezetője az Országos Rendőr-főkapitányságra a következő mondatot tartalmazó állásfoglalást küldte el:

 

Az illegális drogfogyasztás, annak bármilyen módon, illetve céllal történő segítése – álláspontom szerint minden esetben – bűncselekmény gyanújára utal. Ennek észlelése esetén a bűnüldöző hatóságok hivatalból kötelesek eljárni.”

 

A Legfőbb Ügyészség állásfoglalása a TASZ szerint:

 

·         Akadályozza a Nemzeti Drogstratégiában lefektetett HIV/AIDS és Hepatitis megelőzéssel kapcsolatos célok megvalósulását

 

A Nemzeti Drogstratégia az intravénás droghasználó csoportok körében folytatott HIV/AIDS és hepatitis prevenció egyetlen hatásos és költséghatékony módszerének az ártalomcsökkentő szolgáltatásokat tekinti, amelyek steril felszerelést (vagy orális metadont) biztosítanak és segítenek a potenciálisan fertőző felszerelések szakszerű (begyűjtésében, közterületről való eltávolításában és) megsemmisítésében. Az ártalomcsökkentő szolgáltatások a drogfogyasztás biztonságosabbá tételét segítik azon személyek körében, akik életük bizonyos szakaszában nem szándékoznak, vagy nem tudnak felhagyni drogfogyasztási szokásukkal.

 

·         Sérti az intravénás droghasználók lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jogát (Az Alkotmány 70/D. pontja: § (1), illetve Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmány 12. cikk) azzal, hogy megnehezíti, illetve esetenként ellehetetleníti a fertőző betegségek megelőzését azáltal, hogy akadályozza a steril injektáló felszereléshez való hozzáférést.

 

A Legfőbb ügyészség nyilatkozata úgy értelmezhető, hogy a kábítószer-fogyasztáshoz szükséges eszközök birtoklása esetén a rendőrség köteles eljárást indítani. A nemzetközi tapasztalatok szerint azonban amennyiben a rendőrség megakadályozza a steril felszereléshez való könnyű hozzájutást, azzal jelentősen megnöveli a vér útján terjedő betegségekkel való megfertőződés kockázatát az intravénás droghasználók körében.

 

·         Az állami feladatot állami forrásokból és minisztériumi támogatással ellátó civil ártalomcsökkentő szervezetek munkáját bűncselekménynek tekinti

 

A Legfőbb Ügyészség nyilatkozata úgy értelmezhető, hogy a biztonságosabb szerfogyasztási módok oktatása, illetve a steril eszköz biztosítása bűncselekmény gyanújára utal, mely esetben a rendőrségnek köteles eljárnia.

 

A TASZ álláspontja szerint:

 

·         A hatályos magyar törvények értelmében az ártalomcsökkentő tevékenység nem bűncselekmény. Az ártalomcsökkentő szervezetek HIV/AIDS és Hepatitis prevenciós munkájuk során semmilyen olyan tevékenységet nem végeznek, amely sérti a büntető törvénykönyv kábítószerrel kapcsolatos paragrafusait, így munkájuk során bűncselekmény gyanúja nem merülhet föl.

 

Az Alkotmánybíróság 54/2004 (XII. 13.) számú határozatában megállapította, hogy az Országgyűlés alkotmányellenes mulasztást követett el azzal, hogy a Btk. rendelkezéseivel összefüggésben nem alkotta meg azon szabályokat, amelyek a kábítószer-élvezőket segítő, megelőző, gyógyító programok végrehajtásában közreműködők büntetőjogi felelősség alóli mentességének kérdéseit rendezik, ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának tegyen eleget.

 

A büntető törvénykönyv 282. §-a szerint bűntettet követ el, „aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, vagy az ország területén átvisz”, illetve aki kábítószer „előállításához szükséges anyagot, berendezést vagy felszerelést készít, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz”. Továbbá bűntettet követ el, aki „kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz, vagy azzal kereskedik”.

Az ártalomcsökkentő szervezetek egyik cselekedetet, azaz egyik bűntettet sem követik el a Btk.-ban felsoroltak közül. Az ártalomcsökkentő szervezetek ezért – az Alkotmánybíróság véleménye ellenére – nem működnek jogilag „holttérben”.

 

A Legfőbb Ügyészség szerint az illegális drogfogyasztás bármilyen módon, illetve céllal történő segítése bűncselekmény gyanújára utal. Magyarországon az illegális drogfogyasztás nem bűncselekmény, csak a fent megnevezett magatartások (termesztés, előállítás, megszerzés, tartás stb.), így a biztonságosabb fogyasztás segítése nem utalhat bűncselekmény gyanújára.

 

·         A Magyar Köztársaság területén injekciós fecskendők legálisan birtokolhatóak, a fecskendők birtoklása bűncselekmény gyanúját nem alapozza meg, legyen szó akár steril, akár használt fecskendőről.

 

A patikákban legálisan húsz-harminc forintért lehet steril fecskendőt vásárolni, ezt bárki magánál is tarthatja. Sok ember szorul rá, hogy gyógyszerét injekciós tűvel adja be magának, például a cukorbetegek az inzulint.

 

  • A Legfőbb Ügyészség álláspontja téves, mert a steril tű, és más, a fogyasztást biztonságossá téve eszköz átadása, a fogyasztó ilyen módon történő segítése nem valósít meg bűncselekményt, mert a társadalomra ez semmilyen veszélyt nem jelent, ellenkezőleg, társadalmi károkat lehet így megelőzni. Ezen túlmenően a kábítószer-fogyasztás hazai és nemzetközi kontextusát és a Nemzeti Drogstratégia célkitűzéseit, a nemzetközi szervezetek ide vonatkozó ajánlásait, valamint a steril injektáló felszereléshez való hozzáférés akadályozásával járó társadalmi károk és költségek jelentőségét figyelembe véve, az ügyészségi állásfoglalás nem pusztán téves, hanem a társadalomra veszélyes.

Kapcsolódó anyagok:

A Legfőbb Ügyészség levele (pdf)

Takács István Gábor

Társaság a Szabadságjogokért

2005. december 1.

 

Források:



[2] József Rácz and Ildikó Ritter, Az injekciós droghasználat felmérése a gyors helyzetelemzés és válasz módszerével Magyarországon ( Study on Injecting Drug Use by Application of ’Rapid Assessment and Response’ (RAR) Method in Hungary) Addictologia Hungarica 3-4 (2003): 305-345.

[4] Csernus E. Sárosi P. (2005) A HIV és hepatitis járvány megfékezése az injekciós droghasználók körében, ADDIKTOLÓGIA – 2005. IV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM (338–369.)  L’Harmattan Könyvkiadó és Interdiszciplináris Addiktológiai Fórum, Budapest, 2005, megjelenés alatt

[8] József Rácz and Ildikó Ritter, Az injekciós droghasználat felmérése a gyors helyzetelemzés és válasz módszerével Magyarországon ( Study on Injecting Drug Use by Application of ’Rapid Assessment and Response’ (RAR) Method in Hungary) Addictologia Hungarica 3-4 (2003): 305-345.