Egyesületlen Nemzetek
Beküldte kardost - 2006. február 16. csütörtök, 00.00
Valóban a közegészségügy érdekeit szolgálja a szigorú drogpolitika? Megtudhatjuk a TASZ munkatársainak cikkéből.
Megjelent: Csernus Eszter, Sárosi Péter (2005) A HIV és Hepatitis járvány megfékezése az injekciós droghasználók körében Addictologia Hungarica, L’Harmattan Könyvkiadó és Interdiszciplináris Addiktológiai Fórum, Budapest, 2005. IV. évfolyam 4. szám 
Az alábbiakban a tanulmány ENSZ-szel foglalkozó fejezetét olvashatják, a teljes cikket letölthetik PDF formátumban.
III. Egyesületlen Nemzetek: drogkontroll vs. közegészségügy
A nemzetközi egészségügyi világszervezetek által ajánlott hatékony prevenciós módszerek széleskörű és következetes alkalmazása alapvető kihívást jelent a HIV járvány megjelenése előtt lefektetett ENSZ konvenciókon (1961, 1971, 1988) alapuló nemzetközi drogkontroll-rendszer számára. Az injekciós droghasználókkal ugyanis nem csak a HIV/AIDS járvány megelőzésére és kontrolljára törekvő egészségügyi világszervezetek, hanem az ENSZ kábítószerügyi világszervezetei (INCB, UNODC, CND) is foglalkoznak. Mivel a kábítószerügyi világszervezetek fő donorállamai között olyan országokat találunk, amelyek a prohibicionista drogpolitika elkötelezett hívei (USA, Japán, Svédország, Olaszország stb.), álláspontjuk szerint a kormányzati beavatkozásoknak a drogfogyasztás teljes megszüntetésére kell irányulniuk. Ezek a szervezetek tehát gyakran a drogmentes világ megteremtésére irányuló erőfeszítéseiket aláásó, nehezítő kezdeményezéseknek tekintik azokat az ártalomcsökkentő eljárásokat, amelyek a fertőző betegségek terjedésének hatékonyabb megelőzése érdekében tolerálják az illegális drogfogyasztást. Az egyes kormányzatok ezen kívül gyakran kerülni igyekeznek a probléma mélyreható elemzésen alapuló hatékony kezelését, mivel az rámutatna a jelenleg alkalmazott közegészségügyi és büntetőpolitikák súlyos aránytalanságaira, feszültségeire és ellentmondásaira. Következésképp az injekciós droghasználók körében jelentkező HIV járvány gyors terjedésére adott politikai válaszok gyakran a kockázati népesség szegregációjának és kriminalizációjának irányába hatnak vagy hatottak, és még mindig kizárólag az illegális drogok kínálatának és keresletének csökkentésétől remélik a kérdés megoldását.
Ennek köszönhető, hogy az injekciós droghasználók körében terjedő HIV/ AIDS járvány kapcsán sajátos „tudathasadásos” állapot alakult ki a nemzetközi közösségen, illetve leginkább az ENSZ-en belül, és a kábítószerügyi és az egészségügyi szervezetek gyakran szögesen ellentétes ajánlásokat fogalmaznak meg a problémák hatékony kezelésére. Maguk a kábítószerügyi világszervezetek is ellentmondásosan reagálnak: egyrészről kénytelenek átvenni a HIV megelőzést szolgáló közegészségügyi stratégiák bizonyos elemeit, másrészről azonban kitartanak a kriminalizáló-stigmatizáló retorika mellett (pl. az illegális drogfogyasztás minden formájának illegitim abúzusként való meghatározása mellett). Az anomáliák időről időre a felszínre bukkannak és egyértelműen láthatóvá válnak, különösen a nemzetközi drogpolitikai fórumokon. A UNODC 2004-ben a fejlődő világ számos országában közvetett segítséget nyújtott az ártalomcsökkentő módszerek bevezetéséhez, ezenkívül a WHO-val és a UNAIDS-el közösen a tűcsereprogramok hatékonyságát elismerő ajánlást adott ki. (WHO, UNAIDS, UNODC 2004) Ugyanezen év novemberében azonban nyilvánosságra került az a levél, amelyet Antonio Maria Costa, a UNODC igazgatója írt az amerikai külügyminisztérium diplomatájának, Robert Charlesnak, akivel néhány nappal korábban személyesen tárgyalt. A levélben Costa arról biztosítja az amerikai kormányt, hogy szervezete a jövőben semmilyen támogatást nem fog nyújtani az ártalomcsökkentő programok számára. A civil társadalom tiltakozó kampányt indított az eset kapcsán, egy mintegy 350 szervezet által aláírt levelet juttattak el a Kábítószerügyi Bizottság (CND) 48. ülésszakára (2005. március 9–14.) érkező képviselőknek. A CND során, melynek 2005-ös központi témája a HIV/AIDS megelőzés volt, heves viták bontakoztak ki a brazil kormány által benyújtott határozati javaslattal kapcsolatban is, amely előírta volna a tagállamok számára, hogy növeljék a steril fecskendőkhöz való hozzáférést, valamint a droghasználók emberi jogainak tiszteletben tartását. (Draft Resolution 2005) A javaslat megosztotta a nemzeteket: az egyik oldalon az Egyesült Államok és szövetségesei (Japán, Oroszország, Malajzia, Svédország) az ártalomcsökkentésre való mindennemű utalást elvetettek, a másik oldalon a latin-amerikai államok szövetsége (GRULAC), Hollandia, valamint az Európai Unió soros elnökségét adó Luxemburg a javaslat mellett foglaltak állást. A vita többször is megbénította a Bizottság munkáját. Mivel a CND határozatainak teljes konszenzuson kell alapulniuk, a javaslat végül megbukott. (Jelsma, M. 2005)
Ellentétes megközelítések az Egyesült Nemzeteken belül
Drogkontroll versus Közegészségügy | |
Drogmentes világ – Meg tudjuk csinálni! (Pino Arlacchi, az ENSZ Kábítószer és Bűnüldözési Irodájának igazgatója, 1998) | Az intravénás drogfogyasztás teljes megszüntetése ... valószínűleg elérhetetlen cél. (WHO, A HIV fertőzés megelőzésének alapelvei drogfogyasztóknál, 1997) |
A drogfogyasztók szobáiról és más ártalomcsökkentő intézkedésekről folyó vita elterelte a kormányok figyelmét (és forrásait) a fontos kínálatcsökkentő tevékenységektől. (INCB, éves jelentés, 2001) | Az elismert ártalomcsökkentő elméletek ártalomcsökkentő valósággá fordítását a társadalmi és politikai akarat hiánya tartja vissza. (Catherine Hankins, igazgató, UNAIDS, 2002) |
A használat vagy fogyasztás fogalmát csak az orvosi vagy tudományos célú használatra vagy fogyasztásra lehet vonatkoztatni ... a droggal visszaélők ezért se nem fogyasztók, se nem használók. (INCB, éves jelentés, 2001) | A drogfogyasztóknak maguknak a bevonása nélkül nem érhető el hatékony HIV prevenció vagy viselkedésbeni változás ennél a csoportnál. Fontos, hogy a kortárs segítés alapelve alapján tegyünk HIV-prevenciós lépéseket, bevonva a drogfogyasztó közösség tagjait. (UNODC, Leckék amiket megtanultunk, 2001) |
Az illegális drogfogyasztás elősegítése fecskendők terjesztése útján … olyan a számomra, mint felhívás a drogabúzusra, amely ellentétes a konvenció alapelveivel. (Philip O. Emafo, az INCB elnöke) | Az intravénás droghasználókkal való munka során fontos az ártalomcsökkentésre éppúgy összpontosítani, mint a rehabilitációra … el kell sajátítani egy sokoldalú megközelítést, amely magában foglalja a tűk és fecskendők cseréjét … és a farmakológiai szubsztitúciót. (Új megközelítések a HIV prevencióhoz, UNAIDS Best Practice Collection, 2000) |
A svéd drogpolitika azon az elképzelésen alapul, hogy a drogok nem orvosi célú használata rombolja a testet és elmét, célja ezért a drogabúzus gonoszságától megszabadított társadalom elérése. A cél érdekében … prevenciós, terápiás és represszív intézkedéseket hoztak. (Okun nagykövet, INCB referens) | Meg kell változtatni azokat a politikai szabályozásokat, amelyek megakadályozzák a droghasználókat a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. Meg kell változtatni azokat a rendelkezéseket, amelyek megfélelmítik és üldözik a HIV fertőzés kockázatának kitett embereket. A drogfogyasztókat az alvilágba kényszerítő és a prevenciót aláásó stigmát és diszkriminációt el kell törölni. (Kathleen Cravero, Igazgatóhelyettes, UNAIDS, 2003) |
Az UNDCP-nek még nincsen hivatalos állásfoglalása az ártalomcsökkentésről. (UNDCP Jogi Ügyek Osztálya, 2002) | Az Egyesült Nemzetek teljeskörű támogatást biztosít az ártalomcsökkentés alapelveinek: az intravénás droghasználók elérése, steril injekciós felszerelés és fertőtlenítőszerek kínálása és szubsztitúciós kezelés. (Catherine Hankins, igazgató, UNAIDS, 2002) |
Csernus Eszter - Sárosi Péter
Új hozzászólás