Engem két pohár bor sokkal jobb kedvre derít, mint egy füves cigi (Ajánló - Cink)

2015. április 22.

Vajon miért vonakodnak a magyar zenészek coming outolni a droghasználatukról még ma is? És milyen nyilatkozatok hangzottak el eddig? Presser vallomása apropóján a Cink utánajárt a témának.

Pár nappal ezelőtt Presser Gábor Friderikusz vendégeként beszámolt arról, hogy jó 40 évvel ezelőtt kipróbálta a marihuánát és az élményeiről szűkszavúan annyit mondott: „nem játszottam tőle rosszabbul.” Sokkal érdekesebb volt viszont a kérdést övező általános képmutatással kapcsolatos megjegyzése: „hazugság lenne azt mondani, hogy nem próbáltam ki, mint ahogy nagyon sokan azt hazudják, hogy nem próbálták ki. Hát istenem, én most nem hazudok.
 
Sejteni lehetett, hogy az ennyi idő távlatában teljesen súlytalan beismerést egyes sajtóorgánumok a szenzációként fogják tálalni, de azon többen is kiakadtak, hogy az egyik bulvármagazin címlapra tette a „vallomást”. Míg mi még egy Facebook posztot sem vesztegettünk az ügyre, addig Inkei Bence, a Cink újságírója egy nagyobb lélegzetű írásban boncolgatta annak az évtizedes álszentségnek az okait, ami miatt a magyar zenészek sokkal nehezebben beszélnek a drogok kipróbálásáról, mint nyugati társaik.
 
"Vicces belegondolni, hogy Paul McCartneynak, Mick Jaggernek és Elton Johnnak jóval komolyabb kábítószeres múltja van, mint pár füves cigi, a renoméjuknak azonban ez nem sokat ártott, simán lovaggá ütötte őket a királynő. Ők egy olyan korszakban tűntek fel, amikor egyszerűen nem lehetett különválasztani a populáris zenét és a drogokat – a privilegizált helyzetben lévő, nyugatra utazó, és ott is a megfelelő közegben mozgó magyar zenészek ezért találkozhattak a jelenséggel könnyebben, mint a honfitársaik. Fiatal, újdonságot kereső emberként pedig naivitás lenne azt gondolni, hogy nem akarták legalább kipróbálni azt, amiről addig csak hallani/olvasni lehetett itthon."
 
Ezt követően Inkei ismerteti kutatómunkájának eredményeit, melyben a ’60-as, ’70-es években ismertté vált zenészek válaszolnak a szerhasználatot firtató kérdésekre, a zenéikben vagy éppen borítóikon feltűnő „drogos utalásokra” és adnak számot az elvtársak reakcióiról. A nagyszerű gyűjteményt korabeli grafikák és videók is tarkítják, így a cikket mindenkinek csak ajánlani tudjuk.
 
 
 
Kardos Tamás
Drogriporter
2014.04.22.