Tisztább kép az intravénás szerhasználatról

2015. november 11.
Nagyjából 120 különböző pszichoaktív szert, főleg katinonokat fogyasztanak a hazai intravénás szerhasználók, derült ki az "ISEC - Tisztább kép" projekt első 5 hónapjában végzett vizsgálataiból. A modellprogram céljairól és eredményeiről a projekt szakmai tanácsadójával, Dr. Csorba Józseffel beszélgettünk.
 
Idén januárjában az Ökumenikus Segélyszervezet partnerszervezetekkel együttműködve egy EU-s finanszírozású modellprogramba kezdett, amelynek célja a dizájner drogokról szerzett információk becsatolása a nemzetközi és hazai korai jelzőrendszerbe, illetve a droghasználói oldal felől tájékozódva megismerni, hogy jelenleg milyen szereket használnak intravénásan Magyarországon. A két éves projekt első öt hónapja során összegyűjtött adatok most kerültek publikálásra. Az eredmények értelmezésében Dr. Csorba József, a projekt szakmai tanácsadója és a projektben részt vevő Soroksári Addiktológiai Centrum szakmai vezetője volt segítségünkre.
 
Drogriporter: Mi az aktualitása a  Tisztább kép programnak és mennyire újszerű ez itthon?

Csorba József: Az utóbbi 4-5 évben egyre több új pszichoaktív drogot (dizájner drog) használó jelentkezett kezelésre szerhasználat miatt. Magyarországon csak a lefoglalások alapján tudunk tájékozódni a piacon elterjedt szerekről, de nem tudjuk, hogy ténylegesen milyen szereket használnak. Az általuk emlegetett „kristály”, „penta” és „zene” nevek bármilyen szert takarhatnak. Erről szerettünk volna több információt szerezni és megosztani a kezelőhelyekkel a használt tűk bevizsgálásán keresztül, ami pozitív mellékhatásként a drogszemetet is csökkenti. Amikor megjelent a pályázati kiírás, elkezdtünk gondolkodni a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel (MÖS), hogy ebből csinálhatnánk egy országos programot és akár külföldi partnereket is bevonhatnánk.
 
DR: Történtek hasonló típusú vizsgálatok Európában?
 
CSJ: Olyan vizsgálatról nem tudunk, ahol közvetlenül a fogyasztókon keresztül zajlik hasonló felmérés. Egy szűkebb metszetű finn és egy francia vizsgálatot végeztek korábban, de azóta mindenhol a lefoglalási anyagokból tájékozódnak. Nagy eredménynek tartom, hogy elindultunk egy kvázi ismeretlen területen és folyamatosan finomítva és alkalmazkodva tökéletesítjük a módszereinket. A program részeként önkénteseket is képzünk, akik a terepen gyűjtenek droghulladékot. Ennek hozadékaként térképek születnek arról, hogy a városok mely részeiben található több droghulladék, ami segít az alacsonyküszöbű ártalomcsökkentő programok jövőbeli tervezésében. Három féle droghulladék kerül bevizsgálásra: a tűcserére bevitt ömlesztett, a terepen gyűjtött és a kérdőíves.
 
DR: Melyik szervezetek vesznek részt a projektben?
 
CSJ: Az Ökumenikus Segélyszervezet két központja, egyrészt a Debreceni Szociális és Fejlesztőközpont – ő a pályázat koordinátora –, másrészt a Soroksári Addiktológiai Centrum (Budapest), ezen kívül a Szegedi Drogambulancia, a Miskolci Drogambulancia, Békéscsabán a gyulai régióval együttműködve a Mi-Értünk Egyesület, illetve Budapesten az ArtÉra Alapítvány vesz részt benne. Itthon még együttműködünk a Nemzeti Drog Fókuszponttal és a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézettel. Az analitikai vizsgálatokat a Debreceni Orvostudományi Egyetem toxikológiai laboratóriumában végzik. Továbbá három külföldi szervezet is csatlakozott a programhoz, egy drogprevencióval és ártalomcsökkentéssel foglalkozó szabadkai szervezet, a bukaresti ARAS, akik a ’90-es évek eleje óta foglalkoznak HIV/AIDS megelőzéssel és ártalomcsökkentéssel, illetve Nagyváradról egy egészségügyi közalapítvány, akik részben már elkezdték egy addiktológiai centrum kialakítását. A külföldi szervezeteknél, nem történik adatgyűjtés, ők a probléma szintjét mérik fel, a jelenséggel kapcsolatos jogi hátteret és kezelési ismereteket. A magyarországi vizsgálat lezárultával az implementáció elsősorban náluk fog elindulni, ezért közösen dolgozzuk ki azt a pályázatot, ami alapján ezt a programot ők is tudják végezni.
 
DR: A pályázat sikeres elbírálásakor mérlegelték, hogy Európán belül Magyarországon az egyik legelterjedtebb a dizájner drogok intravénás fogyasztása?
 
CSJ: Azt gondolom, hogy ezt figyelembe vették a pályázat elbírálásánál, de ugyanúgy a mi döntésünket is befolyásolta, hogy itt ez hatalmas probléma és lényegében nem történik semmi a kezelésére. Magyarországon ez az első program, ami konkrétan próbál ezzel a kérdéssel kezdeni valamit.
 
 
DR: Öt hónap adatait elemezve milyen eredményeket hozott a vizsgálat?
 
CSJ: Százhatvan körüli vegyületet mutattunk ki a fecskendőkből, ebből körülbelül 120-125 pszichoaktív vegyület. Az intravénás fogyasztás sajátosságai miatt – a szúrás után egy kis vért visszaszívnak, hogy meggyőződjenek a vénába szúrás sikerességéről – nikotin, koffein, gyógyszerek és élelmiszer tartósítószerek is felbukkannak a mintákban, ami a szerhasználók szervezetéből kerül a fecskendőbe. Leggyakrabban katinonokat találunk (az amfetaminok hatását utánzó, szintetikusan előállított stimuláns szerek), de körülbelül 15 féle kannabinoid típusú szert is kimutattunk, amit nem injektálva, hanem elszívva fogyasztanak.
 
 
DR: Hagyományos kábítószereket sikerült kimutatni?
 
CSJ: Jóval minimálisabb arányban. Amfetaminok még előfordulnak, de a kokain csak elenyésző mértékben és a heroin is ritka. Gyakrabban találtunk ópiát szubsztitúciós kezelésben alkalmazott szereket – például metadont
és buprenorfint, ami azt mutatja, hogy a kezelésben részt vevők egy része más szereket is injektál, illetve tudunk a metadon injektált használatáról is, de a vizsgálat alapján nem tudjuk megmondani, hogy a fenntartó kezelésben használt ópiátok milyen módon kerülnek a szervezetbe. Hasonló a helyzet a terápiákban gyakran használt Rivotrilra és a Xanaxra utaló nyomokkal, amiknek nem tipikus, de szintén elképzelhető az intravénás használata. Most finomítottunk a fogyasztók számára készített  kérdőíven, hogy ezekre is fény derülhessen. 
 
DR: Hogyan tudnak reagálni az egészségügyi és szociális szolgáltatók a dizájner drogok okozta problémára?
 
CSJ: Ez a jelenség egész Európa számára kihívást jelent. Az bizonyos, hogy erősíteni kell az ártalomcsökkentés szerepét, már csak azért is, mert az intravénás használat sokszorozódott a heroinos-amfetaminos időszakhoz képest. Ide tartoznak az utcai megkereső programok is, amik szintén több támogatást igényelnek. Kezelés szintjén pillanatnyilag nincs olyan specifikus terápia, mint az ópiátok esetén a szubsztitúciós kezelés, így az olyan klasszikus addikciókezelési protokollokra kell hagyatkozni, amik érvényesek az alkoholra, a nikotinra, a kábítószerekre, így ezekre az új szerekre is. E szerek használatánál gyakoriak a pszichotikus tünetek, a paranoia, ezért a drogambulanciákon a tüneti kezelés az alapvető kérdés és ezt követi a pszichoszociális támogatás, ami egyénenként eltérő lehet. Tipikus tapasztalat, hogy rövidtávon nagyon intenzív a sóvárgás a dizájner drogok után, de az ópiátokkal ellentétben, egy-két hónapos absztinencia után ez a sóvárgási szint szépen lecsökken.
 
DR: Kiknek fogjátok eljuttatni a most publikált eredményeket?
 
CSJ: Az egyik cél, hogy mindenkihez eljusson Magyarországon, aki a drogkérdésben valamilyen módon érintett, beleértve a kezelőhelyeket, a közigazgatást és az állami szintet is, ezért elküldjük nekik ezt az összesítőt és várjuk a visszajelzéseket. A MAT konferencián az egyik workshop arról fog szólni, hogy a kezelő-ellátó szervezetek hogyan tudják ezeket az eredményeket minél jobban hasznosítani. A visszajelzések alapján mi is tudunk változtatni és finomítani a vizsgálatainkon. A másik cél, hogy az eredmények bekerüljenek a nemzetközi információs bázisokba, illetve a külföldi partnerekhez.
 
 
DR: Vártok valamilyen visszajelzést, esetleg cselekvési javaslatot az állami szervektől?
 
CSJ: Az adatokat figyelembe véve azt gondoljuk, hogy állami vagy közigazgatási szinten is lesz valamilyen következménye a vizsgálatnak. Én abban reménykedem, hogy komolyabban fogják venni a kérdést és felismerik, hogy ez egy súlyos szociális, társadalmi és közegészségügyi probléma, amivel kezdeni kell valamit. Ha azt szeretnénk, hogy ne súlyosbodjon tovább a helyzet, akkor fejleszteni kell az olyan intervenciós lehetőségeket, mint az ártalomcsökkentés és a kezelés. Látjuk, hogy a tűcserék visszaszorításával nőtt a Hepatitis C fertőzöttség, de ebben vélhetően az is benne van, hogy az intravénás használat robbanásszerűen emelkedett a heroinos-amfetaminos időszakhoz képest. Ez a vizsgálat világossá teszi, hogy a súlyossága miatt már nem lehet elmenni a probléma mellett. 
 
DR: A publikáláson és az eredmények közzétételén felül lesznek olyan események, ahol bemutatjátok a vizsgálatot?
 
CSJ: Minden szakmai fórumot és lehetőséget megragadunk, hogy bemutassuk a projektet és az eredményeket. Még tavasszal, a program elején beszámoltunk a projektről a tűcsere szolgáltatások találkozóján, amit a Nemzeti Drog Fókuszpont szervezett, utána május végén a 8. szubsztitúciós fórumon volt egy előadás ezzel kapcsolatosan, illetve júniusban a KCKT konferencián. Október 29-én, Szolnokon  volt egy szakmai műhely az ottani drogambulancia tizedik évfordulója alkalmából, ahol most már komolyabb adatokkal tudtuk szemléltetni a programot. Novemberben a Magyar Addiktológia Társaság konferenciáján két előadás és két workshop is lesz ezzel kapcsolatban, egyikük a külföldi partnerekkel a határokon túlnyúló együttműködési lehetőségeket fogja vizsgálni. A projekt befejezéseként, jövő év végén pedig lesz egy nemzetközi zárókonferencia Budapesten, amin a külföldi partnerek szintén részt vesznek. Ide meghívunk szakértőket az EMCDDA részéről és képviselőket 5-6 országból. 
 
További információk a „Tisztább kép” projektről az alábbi llinken találhatók.
 
Az interjút készítette: Kardos Tamás