A műsorban Dr Csernus Imre olyan marihuána mítoszokat fogalmazott meg amelyek a tudományos tények ismeretében nem állják meg a helyüket. Elmondta többek között, hogy a tizenéves füves fiúk megverik az anyjukat ha nem ad nekik pénzt, a marihuána tönkreteszi a szemlélyiséget és a gondolkodási képességeket, depressziót és agressziót szül, miatta esnek ki a főiskoláról a diákok, "hosszú távon aszociálissá tesz, a rövid és a hosszú távú memóriába is beleszól, kialakul az úgynevezett amotivációs szindróma, amikor már semmi más nem érdekel, csak a fű megszerzése és elszívása, a társkapcsolati kapcsolataink leépülnek, igazából barátom nem lesz…" stb. Röviden és részletesen is cáfoljuk a téves állításokat, pontos idézetek olvashatók a műsorból és már az oldalunkról is küldhet levelet a szerkesztőségnek!!!!
Bejegyzések: április 2005
Az általunk 2005. április 28.-án 13.21-kor elküldött levél
A Nap-kelte 2005. április 11.-ei adásában (Büntetné a marihuána szívást) Dr. Csernus Imre több olyan állítást is megfogalmazott, amelyek a tudományos tények ismeretében nem állják meg a helyüket.
A legtöbb ember, aki marihuánát szív, alkalomszerűen teszi (1). A legtöbb rendszeres használó húszas évei végére felhagy marihuána-fogyasztásával (3). Nagyon kevesen válnak napi marihuána-használóvá, és ezeknek is egy töredéke válik valóban függővé a szertől.
Számos, az elmúlt évtizedekben változatos körülmények között elvégzett tudományos kutatás szerint ritkán jelentkeznek elvonási tünetek akkor, amikor a nagy mennyiséget fogyasztó marihuána-használók hirtelen felhagynak a fogyasztással. A kutatások valóban leírnak marihuána és THC elvonási tüneteket, de ezek jóval enyhébbek és rövidebb ideig tartanak mint alkohol vagy a heroin elvonásának tünetei. (1)
Nincsen meggyőző tudományos bizonyíték arra, hogy a marihuána akár a tinédzsereknél, akár a felnőtteknél pszichológiai károkat vagy mentális betegséget okozna. Az erős marihuána-használat ugyanakkor súlyosbíthatja a tizenévesek problémáit, de a tudományos vizsgálatok alapján úgy tűnik, sokkal inkább a társas és pszichológiai problémák tünetének tekinthető az erős marihuána-használat, mintsem okának. Kevés a valószínűsége annak, hogy a jól beilleszkedő és jól viselkedő tinédzserek, akik kipróbálták a marihuánát, gyakori erős használókká válnak, az alkalmi marihuána-használat a longitudinális (hosszú időt felölelő) vizsgálatok alapján semmilyen szignifikáns hatással nincsen a fiatalok személyiségére, pszichológiai állapotára vagy viselkedésére. (1) A kutatások nem találtak meggyőző oksági kapcsolatot a depresszió vagy szorongás kialakulása és a marihuána fogyasztása között (2). A marihuána fogyasztása súlyosbíthatja a skizofrénia tüneteit, és kiválthatja új "epizódot", de nem a marihuána okozza a skizofréniát (a marihuána fogyasztásának ugrásszerű terjedéséhez képest az utóbbi évtizedekben a skizofrénia előfordulása enyhe csökkenést mutat) (5)
Immár huszonöt éve vizsgálják a kutatók azt a kérdést hogy vajon a marihuána amotivációs szindrómát okoz-e. Mára meggyőző bizonyítékok gyűltek fel amellett, hogy a marihuána farmakológiai hatásai nem okoznak amotivációs szindrómát. (1) A közhiedelemmel és a műsorban elhangzott állításokkal szemben több mint féltucat tudományos (külföldi) vizsgálat bizonyítja, hogy a marihuánafogyasztók a többiekéhez hasonló jegyeket kapnak a főiskolán (2).
A legtöbb ember- és állatkísérlet azt mutatja, hogy a marihuána csökkenti és nem növeli az agressziót. (1) Bizonyára vannak olyan erőszakos emberek, akik marihuánát szívnak, de nem a marihuána az ami erőszakossá teszi őket. (2)
A hosszútávú erős kannabisz-használat nem jár olyan súlyos memória, figyelmi és gondolkodási károsodással mint a krónikus erős alkoholhasználat (3). A tudományos vizsgálatok alapján nincsen meggyőző bizonyíték arra, hogy a hosszútávú erős marihuána-használat tartósan károsítja az emlékezetet vagy más kognitív (gondolkodási) funkciókat. A marihuána hatása alatt az emberek nehezebben tanulnak meg új dolgokat (rövidtávú memória), és ezekre rosszabbul is emlékeznek. Ez a rövidtávú memóriában beálló működéscsökkenés csak az intoxikáció időtartamának végéig tart. (1)
A marihuána THC tartalma nem nőtt meg ugrásszerűen. A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő központja (EMCDDA) 2004-es jelentése szerint az Európában kapható marihuána THC tartalmában enyhe növekedés mutatható ki. A feketepiacon kapható marihuána minősége rendkívül ingadozó, figyelembe véve a különbségeket, Európában az átlagos THC tartalom továbbra is 6-8% közötti (leginkább importált kannabisz), egyetlen kivételt ez alól Hollandia képez, ahol 16%-os a marihuána THC tartalma (több a házilag termesztett nagyobb potenciájú marihuána). A marihuána THC-tartalmának növekedése és a potenciális károk kapcsolata között nincs egyértelmű megfelelés, hiányoznak az ezt feltáró kutatások (4). Ezen kívül a megnövekedett potencia miatt lehetségessé válik, hogy a kívánt hatás eléréséhez kevesebbet fogyasszanak a szerből, ezzel csökkentve az egészségügyi kockázatokat. (2)
A marihuána használata mint minden más pszichoaktív szeré, nem veszélytelen. Ahogy az alkohol esetében, úgy a marihuánára is igaz, hogy ezeknek a károknak és potenciális veszélyeknek a minimalizálása lehetséges kontrollált használat által és a hiteles tények ismeretében.
Végezetül szeretném megjegyezni, hogy a műsorban nem különült el két terület melyeket pedig igen fontos lenne megkülönböztetni. Az egyik a kábítószerek potenciális veszélyességének kérdése, a másik pedig az hogy a kábítószer-problémát milyen módon lehet kezelni. A leggyakoribb érvrendszer úgy hangzik, hogy mivel az adott kábítószer "nagyon veszélyes", indokolt, sőt szükségszerű fogyasztásának büntetése (kriminalizálása) azért hogy "visszaszorítsuk a fogyasztását", megelőzzük a kipróbálásukat. A büntetés hatékonysága a megelőzésben és a "kábítószer-probléma visszaszorításában" tehát egy olyan előfeltevés amit mindenki elfogad, holott a rendőrség és az igazságszolgáltatás egyértelműen nem alkalmas erre a feladatra (e szakma képviselőinek többsége szerint sem). Nem tudja megelőzni a kábítószerek fogyasztását, elrettentő hatása nincs, de igen költséges és a drogfogyasztó üldözésével több kárt teremt mint amit megoldani szándékozott, egyéni és társadalmi szinten egyaránt. A dekriminalizáció nem azt jelenti, hogy egy szert "rászabadítanak" a társadalomra, hanem azt hogy nem büntetőjogi eszközökkel kezeli a társadalom a kérdést, mert felismeri hogy eredménytelen, költséges és káros. A Kendermag Egyesület Polgári Engedelmességi Mozgalma erről szól. A Kendermag Egyesület kétségtelenül a marihuána legalizációját tűzte ki hosszú távú céljának, de a jelen mozgalom nem a legalizálásról szól. A jelen mozgalom a dekriminalizálásról szól, ezért is fejezte ki szolidaritását az önmaguk feljelentésével tiltakozókkal és a dekriminalizációval 53 szakértő a múlt héten (köztük olyanok is akik egyébként a legalizációval nem értenek egyet).
Ezt a levelet a Társaság a Szabadságjogokért drogpolitikai weboldalának a Drogriporter.hu-nak Médiamonitor programja részeként kapták. A Médiamonitor program célja, hogy figyelje és olvasói levelek segítségével tudományos alapokon nyugvó tényekkel korrigálja a sajtóban megjelent, legális és illegális drogokkal kapcsolatos tévedéseket és pontatlan információkat. A műsorukban elhangzott állítások idézetei és részletes kritikájuk felkerült a honlapunkra, melyet ezúttal szeretném szíves figyelmükbe ajánlani.
Munkájukhoz további sok sikert kívánva,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1114, Eszék u. 8/b.,
tel./fax:+36-1-209-00-46
www.drogriporter.hu
források:
(3) Hall W. and Solowij N. Adverse effects of cannabis, Lancet 1998; 352:1611-16
Nap-kelte 2005. április 11. Büntetné a marihuána szívást Interjú Dr. Csernus Imrével (Idézetek a műsorból)
„Bethlen János – Csernus Imre pszichiáter van itt, jó reggelt kívánok.
Csernus: – Jó reggelt kívánok.
Bethlen: – És azért kértük hogy fáradjon ide, mert olvastuk az újságban, hogy ebben a bizonyos marihuána vitában állást foglalt. És ha jól értelmezem, akkor azt mondta, hogy nem helyesli ugyan, hogy az alkalmi fogyasztókat börtönbüntetéssel fenyegeti a Büntető Törvénykönyv, ám de veszedelmesnek tartaná hogyha legalizálnák ezt a szert.
Csernus: – Ez így van.
Bethlen: – És egyébként mi a véleménye ezekről az akciókról amik most zajlanak szerdánként, hogy egy pár ember elmegy és följelenti magát, hogy ő drogozott, azért, hogy eltereljék, hogy eltöröljék a Büntető Törvénykönyvből ezt a passzust?
Csernus: – Én azt gondolom, hogy nagyon ügyesen csinálják, mivel összemossák a dekriminalizálást a legalizással. Tehát valójában biztos hogy minden törvénynek van kis kapuja, és találtak egy olyan kiskaput, amelyet nagyon ügyesen meglovagoltak, és ennek függvényében én azt gondolom, csak önmagukra gondolnak, maguk fejével gondolva nem gondolnak a serdülők óriási többségére. Azért mondom ezt, mert manapság a serdülők egyre inkább szeretnék követni a felnőtt mintát.
Bethlen: – Ez mindig így volt. Nem?
Csernus: – Ez mindig így volt, kétségtelen, csak most azért egy kicsit változik a dolog, mivel ebben a rettenetesen rohanó világban a felnőttek körében is egyre kevesebb a hiteles minta. Egyre több az a felnőtt ember, aki valamilyen szempontból valamit, feszültségeket, vagy a rossz érzésüket valamivel kompenzálják. És ebből következtetve, hogyha liberizálnák a marihuána fogyasztását, akkor a fiatalok ugyanazt csinálnák mint a felnőttek. Már így is egy felmérés szerint már minden negyedik serdülőnek nagyon komoly pszichés problémái vannak, és ennek egy jelentős része már fiatal korában, tizennyolc év alatt pszichológushoz és pszichiáterhez keveredik. És hogyha még erre rászabadítanánk a …”
…
„Bethlen: – Ez, ez nagyon érdekes, csak most voltaképpen azt hiszem, hogy egy picit mégis elmentünk a kábítószer témától, mert ez nem egészen ugyanaz, habár rá lehet erre is szokni. De mondjuk ez annyiban mindenképpen más, hogy nem biológiailag módosítja az agy funkciót. Nem?
Csernus: – Sokkal rosszabb az, hogyha, mivel a személyiség fejlődés egy nagyon fontos szakaszában, amikor az etikáknak, a normáknak, a mértéktartásnak a modelljei kellene hogy kialakuljanak, belép egy pszicho aktív vegyület, amelynek a kiürülése két-három hét, és olyan szinten torzítja a személyiséget, hogy nagyon sok kollégám azt mondja, hogy ezek a fiatalok olyan, olyan ködössé válnak személyiség szerkezetileg, olyan megfoghatatlanná, csuszamlóssá, és eközben a depresszív állapotok, a magatartás zavar, az erőszak, az agresszivitás, a tanulási nehézségek sorozata, majd az iskola váltások, otthoni erőszak. Például előszeretettel kimutatták azt, hogy a tizenéves srácok, mert döntő többségben fiúk használnak marihuanát, és hogy tizenöt-hat éves srácok hogyha, az őket egyedül nevelő anyákat akár többször megverik, hogyha nem adnak pénzt nekik.”
…
”Bethlen: – Ezekre az úgynevezett könnyű drogokra? Vagy pedig ezek már…
Csernus: – Én nem tartom ezt könnyű drognak, pontosan a ránk jellemző mértéktelenség miatt.
Bethlen: – Hát annyi különbség talán van, hogy nincs neki halálos adagja mondjuk, mint az ópiumnak.
Csernus: – Halálos adagja nincs, csak körülbelül nyolc-tíz év alatt a személyiséget úgy fordítja ki, hogy az illető ember észre sem veszi.
Bethlen: – Mindenkiét, vagy pedig, vagy többnyire, vagy pedig ez gyenge, valami gyöngeség, valami defektus kell?
Csernus: – Nem mondanám, hogy ez egy gyönge, eleve a füvek THC tartalma, mariuhána THC tartalma, az elmúlt öt-hat évet nézve, azért elég ugrásszerűen fokozódott. És hogyha …
Bethlen: – Igen? Tehát amit ma árusítanak itt illegálisan, az nem ugyanaz mint húsz évvel ezelőtt?
Csernus: – Nem. Nem. És hogyha valamiből többet szívok, mármint egy adott grammban nagyobb grammot szívok, előbb fogok hozzászokni. Mint hogyha nem, mondjuk az alkoholizmus az talán rossz példa, de hogyha valaki fröccs helyett folyamatosan mondjuk whiskyzne. Töményet fogyasztana. Hát a februári IPM-ben az egyik magyar akadémikus részletesen leírta, hogy a marihuána hogyan okoz függősséget.”
…
Csernus: – Freund Tamás, persze. És hogy ez az egyik, a Kendermag Egyesület meg valójában önmaguk, önmagukat úgy hangsúlyozzák ki, hogy ők esetleg egy adott életben élnek, adott normákkal. De tegyük fel adott személyiség szerkezettel is. Nem lehet tudni, mert hát ezt nem vizsgálják, de ez az általánosítás, hogy most a liberalizálás, és akkor hogy az állam ebből profitálna is, de ez, ez a tipikus, hogy az esetleges rövidtávú haszon hosszú távú borzasztó kockázat. Már így is már olyan nagy probléma van, hogy a pszichológusok, pszichiáterek száma már messze-messze nem elég, hogy valamilyen szinten egyensúlyba tartja a mai magyar mentálhigiénének, a defektusainak a gyógyítását. Nem úgy, hogyha még erre rászabadulna a liberalizálás során a mértéktelenség. Mert azt nem lehetne kivédeni, hogy a tinédzser ember ugyanúgy meg lenne a fekete piac …
Bethlen: – Most vagyunk egy változásban azt hiszem, ami a marihuána megítélését illető úgy általában a világban. Tehát valamikor valóságos forradalom volt ez a hetvenes években, amikor azt mondták, hogy ez nem rosszabb mint az alkohol, akkor miért ne lehetne, a fiatalok, ugye volt erről film is, az Elszakadás című film, hogy a fiataloknak hogy feloldja azokat a csúnya gátlásait, ez a fű, és most a biológia, vagy nem tudom hogy mitől, de most ez mintha megváltozna, és nem, nálunk pedig mintha fázis késésbe volnának, most akarják megvívni ezt a forradalmat. Ez nem így van?
Csernus: – Ez elképzelhető, valójában így van, de én sokkal fontosabbnak tartanám azt, hogy például tegnap beszéltem arról, hogy, hogyha megnézzük a stabil családi modellt, hogy manapság mennyire nem látható egy jó házasság, hogyha nincs jó házasság, vagy kiegyensúlyozott családi élet, akkor ezek a serdülők miben élnek valójában. És hogyha erre rápakoljuk még a fűnek a nagyon komoly pszicho aktív hatását, akkor azt gondolom, egy józan paraszti ésszel is meg lehet jósolni ennek akár, nem kell hosszú távon gondolkodni, hanem csak a rövid távú következményeit.
Bethlen: – Jó, hát nem fogják a füvet egyáltalában legalizálni itt, ez ki van zárva. Tehát az Alkotmánybíróság ennél sokkal szigorúbb volt legutóbbi ítéletében. Bajban is vannak a kormánypártok, hogy olyan törvényt írjanak, hogy amit kihúzott az Alkotmánybíróság enyhítést, azt valahogy visszacsempésszék anélkül, hogy megszegnék az alkotmánybírósági határozatot, amely azt mondja, hogy nem, nincs olyan jog, hogy a mámorhoz való jog. Tehát hogy, tehát ezt úgy büntetni, hogy ne legyen kötelező, nem tudom én, börtönbe csukni, mert most se kötelező börtönbe csukni őket.
Csernus: – A mámorhoz való jog, én azt gondolom, hogy valójában a realitás előli menekülésnek a törvényesítése lenne. Hogy ne kelljen azzal szembenézni ami van, és akkor elkezdjünk azzal dolgozni ami van, ne meneküljünk el a realitásból, ne vegyük tekintetbe a mindenkori aktuális helyzetünket, hanem keressünk valami illuzionisztikus világot.”
…
„Bethlen: – Na most vannak híres művészek, akik ettől ugye, ettől meg más szerektől, egészen másképp látják a dolgokat, és sokkal jobb, nem tudom én, képet tudnak festeni, mint enélkül. De hogyha ezzel kiállnak, hogy ők, mert van egy pár, nagyon jelentős, vagy többé-kevésbé jelentős ember, híres ember, aki azt mondja, hogy én is szívtam. Ebben a mostani kampányban. És nem tudom, hogy ezek, ők meggondolták-e, hogy részben becsületes dolog ha az ember bevallja, másfelől viszont ezzel mintát mutatnak, rossz mintát. Ez nem így van?
Csernus: – A gyerekek elsősorban azt a mintát fogják preferálni, amelyek az ő szájízük szerint vannak. Tehát a mai serdülők előszeretettel hangsúlyozzák a jogaikat, és egyre kevésbé a kötelességeiket. És ez nagy baj ránk nézve felnőttekre.”
…
„Bethlen: – Más, más is a fű valahogy, még más a gyerekeknél mint, akik ezt kipróbálják, mint az alkohol. égy beszélnek róla, mint egy személyről. Tehát nem tudom, mint egy barátról. Tehát azt helyettesíti. Nem?
Csernus: – Nagyon sok felnőttnek én azt gondolom, valódi barátja nincs, és ebből a szempontból hogy várjunk el a gyerekektől olyat, amit mi magunk nem tudunk megcsinálni a saját köreinkben. Ugyanazt fogják lekövetni, amit mi mutatunk, mindenben. Hogyha egy kislány felhúzza az anyja cipőjét, és össze-vissza kisminkeli magát, akkor a konfliktus kezelési módszereinket, mechanizmusainkat is le fogják utánozni.
Bethlen: – De ugye akik védelmezik a füvet, azok azt mondják, hogy nem rosszabb mint az alkohol, nem rosszabb mint a cigaretta. Akkor mi az, hogy pont ezt tiltják?
Csernus: – Hazugság.
Bethlen: – Rosszabb?
Csernus: – Nem. Rosszabb vagy nem, mindegyik szernek meg van a megfelelő hosszú távú és rövid távú következménye. Az, hogy a fű hosszú távon aszociálissá tesz, a rövid és a hosszú távú memóriába is beleszól, kialakul az úgynevezett amotivációs szindróma, amikor már semmi más nem érdekel, csak a fű megszerzése és elszívása, a társkapcsolati kapcsolataink leépülnek, igazából barátom nem lesz, mint ahogy Ön is mondta, hogy a barátom a fű lesz, és semmi más, és valójában az új nagy kreativitásokat igénylő dolgokat nem fogom tudni megcsinálni, mert csak a régi rutin dolgokat, rutinszerűen tudom csinálni, mert azok beívódtak, de azt is lassabban, a tanulás és a megjegyzés képessége lecsökken jelentősen, mint ahogy én látom amikor főiskolákról olyan második, harmadik évben buknak ki a srácok, mert ahogy egyre inkább fokozódik a követelmény rendszer, vagy fél évben a tanult anyag következtében egyre nagyobb követelmény rendszer, és ennek következtében meg lehet tanulni azt anyagot, csak mondjuk két hónap alatt, de a vizsga időszak egy hónap. És egyértelmű, hogy ki fognak hullani.
Bethlen: – Hát itt járt többször is egy pár ember, aki részt vett ebben a tiltakozó akcióban, és az egyikük elég jelentősen izzadt, és én arra gondoltam, hogy most mi lenne ha megkérdezném tőle, hogy nincs ott más is mint fű? Ez az izzadás nem feltétlenül jelenti azt, azért jó hogy nem kérdeztem meg. Ugye?
Csernus: – Az izzadás az nagyon sokszor a fűnek az egyik fizikális megvonási tünete. Tehát az hazugság, hogy csak pszichés megvonási tüneteket okoz, fizikális megvonási tünetek vannak. Például megmutatom, hogy általában aki rendszeresen használ füvet, egy hét után körülbelül hogy néz ki a keze. Így remeg, mint egy alkoholistának például. És én akárhogy is nézem, ez fizikális megvonási tünet.
Bethlen: – Hát igen.
Csernus: – Akkor a verejtékezés, az alvás zavar, és hogy milyen szinten van szétesve a személyisége, a hozzáállása különböző normákhoz, arról ne is beszéljünk.
Bethlen: – Köszönöm szépen.
Csernus: – Szívesen.”
A teljes interjút itt lehet megnézni!
Nap-kelte 2005. április 11. Büntetné a marihuána szívást Interjú Dr. Csernus Imrével (kritika)
A műsor előfeltevéseinek problémái
A műsorban nem különült el két terület melyeket pedig igen fontos lenne megkülönböztetni. Az egyik a kábítószerek potenciális veszélyességének kérdése, a másik pedig az hogy a kábítószer-problémát milyen módon lehet kezelni.
A leggyakoribb érvrendszer úgy hangzik, hogy mivel az adott kábítószer „nagyon veszélyes”, indokolt, sőt szükségszerű fogyasztásának büntetése (kriminalizálása) azért hogy „visszaszorítsuk a fogyasztását”, megelőzzük a kipróbálásukat. A büntetés hatékonysága a megelőzésben és a „kábítószer-probléma visszaszorításában” tehát egy olyan előfeltevés amit mindenki elfogad, holott a rendőrség és az igazságszolgáltatás a statisztikai adatok és a tudományos igényű kutatások alapján nem alkalmas erre a feladatra. Nem tudja megelőzni a kábítószerek fogyasztását, elrettentő hatása nincs, de rendkívüli költséges és a drogfogyasztó üldözésével több kárt teremt mint amit megoldani szándékozott, egyéni és társadalmi szinten egyaránt. A Kendermag Egyesület Polgári Engedelmességi Mozgalma erről szól. A Kendermag Egyesület kétségtelenül a marihuána legalizációját tűzte ki hosszú távú céljának, de a jelen mozgalom nem a legalizálásról szól. A jelen mozgalom a dekriminalizálásról szól, ezért is fejezte ki szolidaritását az önmaguk feljelentésével tiltakozókkal és a dekriminalizációval 53 szakértő 2005 áprilisának elején (köztük olyanok is akik egyébként a legalizációval nem értenek egyet). A dekriminalizáció nem azt jelenti, hogy egy szert "rászabadítanak" a társadalomra, hanem azt hogy nem büntetőjogi eszközökkel kezeli a társadalom a kérdést, mert felismeri hogy eredménytelen, költséges és káros.
A másik téma pedig az hogy a különböző kábítószerek mennyire károsak a testi, lelki és társas egészségre nézve. A műsorban ezzel kapcsolatban több téves információ és hamis állítás is elhangzott. Ezeket vesszük sorra a következőkben.
1. A fiatalok marihuána fogyasztása torzítja a személyiséget, aszociálissá tesz, depressziót, magatartászavart okoz, a társkapcsolatok leépülnek.
Nincsen meggyőző tudományos bizonyíték arra, hogy a marihuána akár a tinédzsereknél, akár a felnőtteknél pszichológiai károkat vagy mentális betegséget okozna. (1)
Akut hatások: Néhány marihuána-használó pszichológiai zavarokat tapasztal a marihuána orális fogyasztása után (pánik, szorongásérzés vagy paranoia). A szorongásérzés és pánikreakció ritka, a tapasztalatlanabb fogyasztókkal gyakrabban eshet meg, főleg ha túl sokat szívtak. A kellemetlen hatás általában csak rövid ideig tart A tapasztaltabb fogyasztók inkább úgy találják hogy a szer megnyugtatja őket. (2) Nagyon magas dózis esetén a marihuána ideiglenes toxikus pszichózist okozhat. Ez ritkán jelentkezik, és szinte mindig akkor, mikor a marihuánát megeszik és nem elszívják. (1)
Krónikus hatások: A marihuána nem okoz jelentős változásokat az emberek viselkedésében. Ugyanakkor létezik a marihuánának is problémás használata. A kutatások alapján úgy tűnik, a problémás marihuána-használat sokkal inkább tünete, mint oka a lelki és társas problémáknak. (1)
2. A marihuána használata amotivációs szindrómát okoz
Immár huszonöt éve vizsgálják a kutatók azt a kérdést hogy vajon a marihuána amotivációs szindrómát okoz-e. Mára meggyőző bizonyítékok gyűltek fel amellett, hogy a marihuána farmakológiai hatásai nem okoznak amotivációs szindrómát (1).
Az embereken és főemlősökön végzett laboratóriumi kísérletek eredményei nem támasztják alá az amotivációs szindróma létezését (2). Azok az emberek, akik rendszeresen intoxikált állapotban vannak, a drog fajtájától függetlenül nem lehetnek a társadalom hasznos tagjai, de a kutatási eredmények fényében a marihuánának semmiféle olyan egyedi hatása nincs, ami az energia és ambíció elvesztéséhez vezetne. (1)
3. A marihuána használata miatt tanulási nehézségek jelentkeznek, a főiskolás hallgatók emiatt nem tudják befejezni a tanulmányaikat.
A közhiedelemmel és a műsorban elhangzott állításokkal szemben több mint fél tucat vizsgálat bizonyítja, hogy a marihuána-fogyasztók a többiekéhez hasonló jegyeket kapnak a főiskolán (2). A marihuána-használók és nem-használók egyenlő mértékben vesznek részt sport- és más iskolán kívüli tevékenységekben,(3) s ugyanolyan hangsúlyt fektetnek a teljesítményre és sikerre. (4) Néhány kutató a marihuána-használók esetében éppenséggel jobb jegyeket talált (5).
A középiskolás diákok esetében az erős marihuána-használat összefügg a rossz teljesítménnyel, de ez a probléma már a fogyasztás előtt is fellépett náluk. A rossztanulók, vagy a beilleszkedési zavarral küzdők többet használnak marihuánát, de nem a marihuána szívásától válnak rossz tanulóvá vagy deviánssá.
4. A marihuána használata agresszívvá tesz.
A legtöbb ember- és állatkísérlet azt mutatja, hogy a marihuána csökkenti és nem növeli az agressziót (1). Bizonyára vannak olyan erőszakos emberek, akik marihuánát szívnak, de nem a marihuána az ami erőszakossá teszi őket.
5. A marihuána a rövid távú és hosszú távú memóriát is károsítja. A tanulás és megjegyzés képessége jelentősen csökken. A rendszeres fogyasztók nem képesek kreatív feladatokat ellátni, csak rutinszerűeket
A hosszú távú erős kannabisz-használat nem jár olyan súlyos memória, figyelmi és gondolkodási károsodással mint a krónikus erős alkoholhasználat (6). A tudományos vizsgálatok alapján nincsen meggyőző bizonyíték arra, hogy a hosszú távú erős marihuána-használat tartósan károsítja az emlékezetet vagy más kognitív (gondolkodási) funkciókat. Az elmúlt harminc évben a kutatók többnyire kisebb kognitív eltéréseket találtak a krónikus marihuána-használók és nem használók között, s az eredmények tanulmányonként is különböznek. Ezen eredmények alapján nem tűnik úgy, hogy a marihuána-használat bármilyen jelentős tartós károsodást okozna az intellektuális képességekben. Azok az állatkísérletek sem voltak képesek tartós károsodásra utaló bizonyítékot felmutatni, melyek magas dózisú THC alkalmazása esetén rövid távú tanulási és memóriazavarokat mutattak ki.(7)
A marihuána hatása alatt az emberek nehezebben tanulnak meg új dolgokat (rövidtávú memória), és ezekre rosszabbul is emlékeznek. Ez a rövidtávú memóriában beálló működéscsökkenés csak az intoxikáció (a marihuána agyi hatásának) időtartamának végéig tart. (1)
6. A marihuána THC tartalma az utóbbi években „ugrásszerűen fokozódott”, ez pedig megnöveli a hozzászokás veszélyét.
A Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelő Központja (EMCDDA) 2004-es jelentésében a kannabisz potenciájával kapcsolatban megállapítja, hogy a rendelkezésre álló (limitált) adatok alapján az Európában kapható marihuána THC tartalmában enyhe növekedés mutatható ki.
Ez a növekedés az európai házilag (speciális eszközökkel) termesztett kannabisz THC tartalmában történt (körülbelül két-háromszoros THC tartalommal bír), az importált marihuánában nem mutatható ki emelkedett THC tartalom. Hollandia kivételével az európai országokban továbbra is az importált kannabisz a piacvezető.
A feketepiacon kapható marihuána minősége rendkívül ingadozó, figyelembe véve a különbségeket, Európában az átlagos THC tartalom továbbra is 6-8% közötti, egyetlen kivételt ez alól Hollandia képez, ahol 16%-os a marihuána THC tartalma. A tanulmány megjegyzi még, hogy a helyzet helyes értelmezéséhez szükség van olyan tanulmányokra a jövőben, melyek a megnövekedett THC tartalom és a fogyasztói szokások, vagy a lehetséges egészségügyi hatások kapcsolatát feltárja. (8)
A megnövekedett THC tartalom következményei egyelőre nem tisztázottak. Egyes szerzők szerint a marihuána potenciájának megkétszereződése, vagy megháromszorozódása nem feltétlenül vezet nagyobb károkhoz is, sőt. Gyakorlatilag lehetetlen a kannabiszt halálosan túladagolni, még háromszoros THC tartalom esetén is. A megnövekedett potencia lehetőséget ad arra, hogy a kívánt hatást kevesebb mennyiséggel érjék el, ezzel pedig kevesebb egészségi kár is keletkezne (mivel kevesebb kátrány és más égéstermék kerülne a tüdőbe)(2).
A tanulmányok azt jelzik, hogy a marihuánát szívók általában nem változtatják meg a fogyasztási mennyiséget a csupán csekély mértékben eltérő potenciájú marihuána-minták szerint.(9) Ugyanakkor ha a különbség jelentősebb – nagyobb mint 100 százalék – rendszerint kevesebbet szívnak a magas hatóanyag tartalmú marihuánából.(10)
7. Függőség és elvonási tünetek. A marihuána használatnak súlyos megvonási tünetei vannak (verejtékezés, alvászavar, egy heti rendszeres használat után a fogyasztónak „úgy remeg a keze, mint egy alkoholistának”).
A legtöbb ember, aki marihuánát szív, alkalomszerűen teszi (1). A legtöbb rendszeres használó húszas évei végére felhagy marihuána-fogyasztásával (6). Nagyon kevesen válnak napi marihuána-használóvá, és ezeknek is egy része válik valóban függővé a szertől.
Egyes emberek rendszeresen és hosszú évekig szívnak marihuánát anélkül, hogy annak bármilyen negatív fizikai, pszichikai vagy társadalmi következményét megtapasztalnák.(11)
A marihuána függőséget kiváltó potenciálja kisebb mint a legtöbb illegális szeré, de kisebb dohányénál és az alkoholénál is (12).
Rendszeres erős használók egy részénél ugyanakkor valóban kialakulhat „függőségnek” diagnosztizálható állapot (nem akkora hogy az bármiféle bűncselekmény elkövetéséhez vezetne, a marihuána birtoklásán kívül (12). Számos, az elmúlt évtizedekben változatos körülmények között elvégzett tudományos kutatás szerint ritkán jelentkeznek elvonási tünetek akkor, amikor a nagy mennyiséget fogyasztó marihuána-használók hirtelen felhagynak a fogyasztással (13). A kutatások valóban leírnak marihuána és THC elvonási tüneteket, de ezek jóval enyhébbek és rövidebb ideig tartanak mint alkohol vagy a heroin elvonásának tünetei. (1,2)
Források:
(1) Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997 ( a következő források ebből az összefoglaló kötetből származnak: 3, 4, 5, 7, 9, 10,
(2) Mitch Earleywine: Marihuána – a tudomány álláspontja. EDGE 2000-NDI Kiadó, Budapest, 2004.
(3) Walters, P.A., “Drug Use and Life-Style Among 500 College Undergraduates,” Archives of General Psychiatry 26: 92-96 (1972); Pope, H.H. et al., “Drug Use and Life-Style among College Undergraduates: Nine Years Later,” Archives of Genera
(4) Hogan, R. et al., “Personality Correlates of Undergraduate Marijuana Use,” Journal of Consulting and Clinical Psychology 35: 58/63 (1970); Brill, N.Q. et al., “Personality Factors in Marijuana Use: A Preliminary Report,” Archives of General Psychiatry 24: 163-65 (1971); Miranne, A.C., “Marijuana Use and Achivement Orientations of College Students,” Journal of Health and Social Behavior 20: 194-99 (1979); Hochman, J.S. and Brill, N.Q.,
(5) Goode, E., “Drug Use and Grades in College,” Nature 234: 225-27 (1971); Gergen, M.K. et al., “Correlates of Marijuana Use Among College Students,” Journal of Applied Social Psychology 2: 1-16 (1972); Blum, R., Students and Drugs, San Fransisco: Jossey-Bass (1969); Mellinfer et al. (1978).
(6) Hall W. and Solowij N. (1998) Adverse effects of cannabis, Lancet 1998; 352:1611-16
(7) Deadwyler, S.A. et al., „The Effects of Delta-9-THC on Mechanism of Learning and Memory,” pp. 79-83 in Erinoff, L. (ed), Neurobiology of Drug Abuse: Learning and Memory, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1990); Lichtman, A.H. et al., „Systematic or Inrahippocampal Cannabinoid Administration Impairs Spatial Memory in Rats,” Psychopharmacology 119: 282-90 (1995).
(9) Perez-Reyes, M. et al., “Comparison of Effects of Marijuana Cigarettes of Three Different Potencies,” Clinical Pharmacology and Therapeutics 31: 617-24 (1982); Cappell, H. et al., “Alcohol and Marihuana: A Comparison of Effects on a Temporally Controlled Operant in Humans,” Journal of Pharmacology and Experimental Therapeutics 182: 195-202 (1972); Chait, L.D., “Delta-9-Tetrahydrocannabinol Content and Human Marijuana Self-Administration,” Psychopharmacology 98: 51-55 (1989).
(10) Heishman, S.J. et al., “Effects of Tetrahydrocannabinol Content on Marijuana Smoking Behavior, Subjective Reports, and Performance,” Pharmacology Biochemistry and Behavior 34: 173-79 (1989); Perez-Reyes, M., “Pharmacodynamics of Certain Drugs of Abuse,” pp. 287-311 in Barnett, G. and Chiang, C.N. (eds), Pharmacokinetics and Pharmacodynamics of Psychoactive Drugs, Foster City, CA: Biomedical Publications (1985); Perez-Reyes, M., “Marijuana Smoking: Factors that Influence the Bioaviablity of Tetrahydrocannabinol,” pp. 42-62 in Chiang, N.C. and Hawks, R.L. (eds), Research Findings in Smoking of Abused Substances, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1990).
(11) Heishman, S.J. et al., “Effects of Tetrahydrocannabinol Content on Marijuana Smoking Behavior, Subjective Reports, and Performance,” Pharmacology Biochemistry and Behavior 34: 173-79 (1989); Perez-Reyes, M., “Pharmacodynamics of Certain Drugs of Abuse,” pp. 287-311 in Barnett, G. and Chiang, C.N. (eds), Pharmacokinetics and Pharmacodynamics of Psychoactive Drugs, Foster City, CA: Biomedical Publications (1985); Perez-Reyes, M., “Marijuana Smoking: Factors that Influence the Bioaviablity of Tetrahydrocannabinol,” pp. 42-62 in Chiang, N.C. and Hawks, R.L. (eds), Research Findings in Smoking of Abused Substances, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1990).
(13) Stefanis, C. et al., “Experimental Observations of a 3-Day Hashish Abstinence Period and Reintroduction of Use,” Annals of the New York Academy of Sciences 282: 113-20 (1976); Mendelson, J.H. et al., “Marijuana Withdrawal Syndrome in a Woman,” American Journal of Psychiatry 141: 1289-90 (1984); Williams, E.G. et al., “Studies on Marihuana and Pyrahexl Compound,” Public Health Reports 61: 1059-83 (1946); Greenberg, I. Et al., “Psychiatric and Behavioral Observations of Causal and Heavy Marijuana Users,” Annals of the New York Academy of Sciences 282: 72-84 (1976); Soueif. M.I., “Hashish Consumption in Egypt, With Special Reference to Psychosocial Aspects,” Bulletin on Narcotics 19: 1-12 (1967); Bensusan, A.D., “Marihuana Withdrawal Symptoms,” British Journal of Medicine 3: 112 (1971); Solowij, N. et al., “Biopsychosocial Changes with Cessation of Cannabis Use: A Single Case Study of Acute and Chronic Effects, Withdrawal and Treatment,” Life Sciences 56: 2127-35 (1995); Miles, C.G. et al., An Experimental Study of the Effects of Daily Cannabis Smoking on Behavioral Patterns, Toronto, Canada: Addiction Research Foundation (1974); Mendelson, J.H. et al., “The Effects of Marihuana Use on Human Operant Behavior: Individual Data,” pp. 643-53 in Braude, M.C. and Szara, S. (eds), The Pharmacology of Marihuana. New York: Raven Press (1976).
Népszabadság 2005. április 23. Sátán a szomszéd házból? Jászberényi Sándor interjúja
Rendhagyó módon egy olyan cikket is bemutatunk itt ami jó. Ez az írás egy példa arra hogy miként lehet akár egy volt dealerrel is elfogulatlanul interjút készíteni. A cikk nem kioktatni akar, nem moralizál, ezért lehet belőle tanulni.
Sativex: áttörés a marihuána-gyógyászatban?
A kanadai egészségügyi minisztérium kedden a világon elsőként hagyta jóvá a GW Pharmaceutical gyógyszercég új, kannabisz növényből nyert kivonatot tartalmazó termékét, amelyet szájspray formátumban hoznak forgalomba. A gyógyszer elsősorban a sclerosis multiplexben szenvedő betegek fájdalmainak és izomgörcseinek csillapítására alkalmas.
Litvánia: ostrom alatt az ártalomcsökkentő szervezetek
A konzervatív többségű litván parlament ki szeretné venni az ország nemzeti drogstratégiájából az ártalomcsökkentésre utaló ajánlásokat és előírásokat – ezzel kérdésessé válhat, hogy a litván drogfogyasztók a jövőben is részesülhetnek-e metadon terápiában vagy hozzájuthatnak-e steril fecskendőkhöz.
TV2 Aktív 2005. március 30. Vadkender, csak fű alatt Van, aki vállalja, van, aki ellenzi és vannak, akik illegálisán fogyasztják
A TV2 Aktív című műsora a 2005. március 30.-ai Polgári Engedelmességi Akcióról tudósított. A műsorban elhangzott egyik leginkább félrevezető állítás a következő volt: Magyar agykutatók szerint, ha valaki rendszeresen füves cigarettát szív, akkor 80-90%, hogy előbb-utóbb keményebb drogokhoz is hozzányúl. Írjunk olvasói levelet!
Az általunk elküldött levél
Tisztelt Aktív szerkesztőség, tisztelt Jana Gabriella és Ligeti László,
Az Aktív 2005. március 30. Vadkender, csak fű alatt című adásában félrevezető és hamis állítások hangzottak el.
A műsor végén feltették a kérdést: "A drogfogyasztó beteg vagy bűnöző?" Ha megkérdeztek volna olyan szakembert akinek a kábítószer kérdés a szakterülete, elmondta volna, hogy a „vita” ebben a formában értelmetlen. A drogfogyasztók legnagyobb hányada se nem beteg sem pedig bűnöző. Magyarországon a legelterjedtebb illegálisan fogyasztott szer a marihuána. Az ezt a szert választók, ugyanúgy mint a marihuána helyett más szert fogyasztók, tanulnak, munkába járnak és normális családi életet élnek. A kábítószerek kipróbálóinak csak töredéke válik rendszeres fogyasztóvá, ezeknek is kis hányada válik függővé tőle.
A műsorban elhangzott állítás, miszerint „ha valaki rendszeresen füves cigarettát szív, akkor 80-90%, hogy előbb-utóbb keményebb drogokhoz is hozzányúl” nem igaz, és súlyos csúsztatás. Ez a kapudrog elmélet, melyet máig nem bizonyítottak, cáfolata annál inkább létezik. Maga az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is kimondja, hogy „az összes hipotézis közül a legvalószínűtlenebb az, hogy a serdülők marihuána használata vezetne heroin használathoz” (1). A statisztikai adatok sem támogatják a kapuelméletet. A világon sokkal többen használnak marihuánát, mint ahányan más szerekhez nyúlnak (150 millióan használtak legalább egyszer egy 2003-mas vizsgálatot megelőző évben marihuánát, míg például heroint 9 millióan (2). Egy 2003-mas amerikai nemzeti felmérés szerint 14,6 millió amerikai használt marihuánát havi rendszerességgel, míg heroint kétszázezer ember (3)).
Gyakran elhangzik, hogy a heroin vagy a kokain használói először marihuánát szívtak. Egyrészt először a legtöbben az alkoholt és a nikotint fogyasztják, másrészt a marihuána használóinak csak kis része próbálja ki a „keményebb” szereket, ráadásul a „kemény-drogok” használatát nem minden esetben előzi meg a marihuána használata. A tudományos bizonyítékok sokkal inkább azt a hipotézist támasztják alá, hogy nem az egyik drog vezet a másik használatához, hanem mindenfajta pszichoaktív szer (tehát a központi idegrendszert módosító anyag) használata a drog hatásának, a mögöttes személyiségváltozóknak és értékeknek, valamint a helyzetnek, szociális körülményeknek, a kontextusnak az egymásra hatása következtében alakul. A napi szerhasználat (így az alkoholé is) valóban rizikófaktora a más drogok problémás használatának, de nem a marihuána vagy az alkohol farmakológiai (agyra kifejtett kémiai) hatása, hanem a környezet és a személyiség egyéb, a kontrollált használatot megnehezítő háttértényezői miatt.
Azt gondolom a média alapvető feladata a valós tények ismertetése és a hiteles tájékoztatás lenne, nem pedig a kérdés objektív megítélését megnehezítő mítoszok és tévhitek fenntartása és erősítése.
Ezt a levelet a Társaság a Szabadságjogokért drogpolitikai weboldalának a www.drogriporter.hu -nak Médiamonitor programja részeként kapták. A Médiamonitor program célja, hogy figyelje és olvasói levelek segítségével tudományos alapokon nyugvó tényekkel korrigálja a sajtóban megjelent, legális és illegális drogokkal kapcsolatos tévedéseket és pontatlan információkat. A műsorukban elhangzott állítások idézetei és kritikájuk felkerült a honlapunkra. A témával kapcsolatos részletekért keressék fel a www.drogriporter.hu weboldalt.
Munkájukhoz sok sikert kívánva,
Takács István Gábor
pszichológus
Társaság a Szabadságjogokért
Médiamonitor Program
Budapest, 1114, Eszék u. 8/b.,
tel./fax:+36-1-209-00-46
www.drogriporter.hu
takacsistvan@tasz.hu
Források:
(1) Hall, W., Room, R. & Bondy, S., WHO Project on Health Implications of Cannabis Use: A Comparative Appraisal of the Health and Psychological Consequences of Alcohol, Cannabis, Nicotine and Opiate Use, August 28, 1995 (Geneva, Switzerland: World Health Organization, March 1998).
(3) SAMHSA (2004) National Survey on Drug Use and Health, idézi: How likely is trying a substance to lead to further use? Debunking the Gateway Theory & Other Myths, Erowid
A kapudrog elmélet
A „kapudrog elmélet” szerint a kannabisz használata „keményebb drogok”, mint a heroin vagy kokain használatához vezet. Gyakran ezzel az elmélettel indokolják azt a kívánalmat, hogy a kannabisz illegális drog maradjon annak ellenére, hogy számos legális szernél bizonyítottan veszélytelenebb.
Igaz hogy a marihuána fogyasztása tipikusan előbb történik mint a többi illegális szeré. Ugyanakkor nem a marihuána fogyasztás az oka a későbbi „keményebb” illegális szerek használatának, de még nem is a legjobb előrejelzője.
Sokkal többen vannak akik kipróbálták már, vagy használják a marihuánát életükben, mint akik heroin vagy kokain függővé váltak:
A világon sokkal többen használnak marihuánát, mint ahányan más szerekhez nyúlnak.
Az ENSZ Kábítószer- és Bűnüldözési Irodájának (UNODC) 2004-es jelentése szerint a világon a felmérést megelőző évben legalább egyszer 185 millió ember fogyasztott kábítószert, mely a globális népesség 3 százaléka (a 15 és 64 év közötti korosztálynak 4,7%-a). A legelterjedtebb szer a kannabisz (150 millió ember használta), ezt követik az amfetamin típusú stimulánsok (ATS), 30 millió ember amfetamint, 8 millióan pedig ecstasyt használtak. Kevéssel több mint 13 millió ember használt kokaint, 15 millióan pedig opiátokat (heroin, morfin, ópium és szintetikus opiátok), melyből körülbelül 9 millióan heroint használtak. A felmérés becslése szerint 13 millió injektáló szerhasználó van a világon, melyből 8,8 millióan Kelet-Európában, Közép- Dél és Középkelet-Ázsiában, 1,4 millióan Észak-Amerikában és 1 millióan Dél-Amerikában élnek. (8)
Több mint 72 millió amerikai próbált valaha marihuánát, mégis minden 120. marihuána fogyasztóra esik egy rendszeres kokainhasználó (1).
Egy 2000-res amerikai szövetségi felmérés szerint 76.3 millió amerikai próbálta ki valaha a marihuánát, míg csupán 2.78 millióan próbáltak valaha életükben heroint, és 5.3 millióan a kokaint. A havi használat mintázata hasonló: 10.7 millió amerikai ismeri el hogy rendszeres marihuána fogyasztó, és 1.2 millióan vallják hogy havonta kokaint fogyasztanak – 9 marihuána fogyasztóra 1. Az adatok szerint 130000 ember használ heroint havonta, ez 1 a 80-hoz arányt jelent. (2)
Egy 2003-mas amerikai nemzeti felmérés szerint 14,6 millió amerikai használt marihuánát havi rendszerességgel, míg heroint kétszázezer ember (9)
A legfrissebb magyar adatok szerint, 2003-ban a felnőtt népesség körében…”szerenkénti élet- és éves prevalenciák alapján is legelterjedtebb a kannabisz-származékok fogyasztása (életprevalencia 9,8 %, éves prevalencia 3,9 %). Az összes többi szer előfordulási gyakorisága jóval kisebb a felnőtt lakosság körében. Az életprevalencia értékek alapján a második-harmadik helyen az ecstasy, illetve az amfetamin találhatók, melyek elterjedtsége között gyakorlatilag nincs különbség, s nem sokkal marad el mögöttük a negyedik helyen lévő LSD. Az összes többi vizsgált tiltott drog életprevalencia értéke 1% alatti értéket vesz fel.” (3)
Arra, hogy a marihuána farmakológiai hatásai miatt „keményebb” pszichoaktív szerek használatához vezetne (lépcsőfok, vagy stepping stone hipotézis), nincs bizonyíték:
1999 márciusában az amerikai Orvosi Intézet (Institute of Medicine) kiadott egy jelentést a marihuánáról, így az úgynevezett kapudrog elméletről is. Az IOM megállapította, hogy „nincsenek meggyőző bizonyítékok arra nézve, hogy a marihuána oksági kapcsolatban állna a későbbi illegális drogok abúzusával. (4)
„A serdülőkortól a felnőttkorig a kábítószer-fogyasztás kialakulásának mintázata nagyon hasonló. Miután ez a leggyakrabban használt illegális drog, a marihuána valószínűleg az első illegális drog amivel a legtöbb ember először találkozik. Nem meglepő tehát, hogy az illegális drogok használóinak nagy része a marihuánát használta először. Valójában a legtöbb drog-fogyasztó alkohollal és nikotinnal kezd a marihuána előtt – általában még mielőtt elérnék a korhatárt”. (4)
A stepping stone (lépcsőfok) hipotézis csak a legtágabb értelemben alkalmazható a marihuánára. Azok az emberek akik a marihuána kellemes élményeit élvezik, logikusan valószínűleg inkább próbálnak ki más szereket is, mint azok akik nem akarják kipróbálni a marihuánát vagy akik nem szeretik a hatását. Más szóval a hajlandóság alapja, hogy marihuánát használjon valaki ugyanaz mint más drogok kipróbálása esetében. Ebbe tartozhat a marihuána fiziológiai hatásaira adott válasz vagy más pszihoszociális, de a drog-specifikus hatásoktól független tényező is. Nincs rá bizonyíték, hogy a marihuána fiziológiás hatásai miatt „lépcsőfok hatást” eredményezne. (4)
A kapudrog elmélet másik oldala alapvetően szociológiai jellegű. A marihuána illegalitásából adódóan, a feketepiacon az ember valószínűbben kerül kapcsolatba más illegális szerekkel is:
A WHO kapudrog elmélettel kapcsolatos vizsgálatában megállapította, „hogy az összes hipotézis közül a legvalószínűtlenebb az, hogy a serdülők marihuána használata vezetne heroin használathoz”. A tiltás hatásával kapcsolatban a jelentés megjegyzi, hogy „miközben valaki a feketepiacon marihuánát vásárol, kapcsolatba kerülhet más drogokkal is, ezzel megnő az esélye hogy egyéb illegális szereket is használni fog” (5)
Az, hogy az illegális piacon a marihuánát vásárló egyéb drogokkal is kapcsolatba kerülhet volt az egyik fő ok, hogy a hollandok dekriminalizálják a kannabisz-használatot, azért hogy a kannabiszt elválasszák a keménydrog piactól. Ez a stratégia hatékonynak tűnik, a marihuána-használók között kevesebb kokain-fogyasztó van Hollandiában, mint az USA-ban. (6)
A kábítószerhasználat progressziójának előrejelzésében (ti. hogy „keményebb” drogokra vált az egyén) szerepet játszó fontosabb tényezők:
Bizonyos pszichiátriai zavarok kapcsolatba hozhatók a függőség kialakulásával, és valószínű rizikófaktort jelentenek a progresszióban is. Egy adott szer (akár alkohol) problémás használata (abúzusa) szintén kockázati tényező. A droghasználat intenzitása fontos tényező, a napi marihuána használó fiatalok valószínűbben használnak más szereket is.(4)
Ugyanakkor azok közül akik valaha napi marihuána használók voltak, mindössze 15%-volt az, aki az is maradt húszas évei végén, írja az angol Lordok Háza egyik jelentése. (7)
A marihuána utáni egyéb illegális szerek használatát a legjobban a következő tényezők jelzik előre: az első alkohol vagy nikotin használat ideje, pszichiátriai zavarok és rendszeres (napi) marihuána használat.
Ugyanakkor a folyamatos vagy gyakori használat nem szinonimája a progressziónak. Például a legális drogok használatának elkezdésének ideje bejósolja a későbbi illegális droghasználatot, nem képes előre jelezni a későbbi kábítószerhasználat intenzitását. (4)
Források:
1 Substance Abuse and Mental Health Services Administration, US Department of Health and Human Services, National Household Survey on Drug Abuse: Population Estimates 1998 (Washington DC: US Department of Health and Human Services, 1999), pp. 19, 25, 31.
5 Hall, W., Room, R. & Bondy, S., WHO Project on Health Implications of Cannabis Use: A Comparative Appraisal of the Health and Psychological Consequences of Alcohol, Cannabis, Nicotine and Opiate Use, August 28, 1995 (Geneva, Switzerland: World Health Organization, March 1998).
9 SAMHSA (2004) National Survey on Drug Use and Health, idézi: How likely is trying a substance to lead to further use? Debunking the Gateway Theory & Other Myths, Erowid
Ez az oldal is, mint mindegyik másik a drogriporteren, folyamatosan bővül adatokkal és linkekkel.
További linkek:
Drug War Facts, Common Sense for Drug Policy
Recreational Drugs Information Home Page