„Friderikusz Sándor műsorában nagyon megrázott a fiatal lány története, akit marihuánával való visszaélés miatt többévi fegyházbüntetésre ítéltek. Először egy évet, majd kiszabadulása után pótlólag még három hónapot rács mögött töltött. Goromba kérdéseket tettem fel, miközben a könnyeimet törölgettem. Ki az az elmebeteg szadista, kik azok az embertelen törvényhozók, akik képesek voltak megnyugtatni lelkiismeretüket, az általuk kreált paragrafusokra hivatkozva úgy vélik, helyénvaló a fiatal lányt fegyházba zárni azért, mert az alkoholnál, a cigarettánál, de akár a túlzott kalóriáknál is ezerszer kevésbé káros szer fogyasztásában lelte örömét, s azt valakivel megosztotta?”
Bejegyzések: augusztus 2006
Remélem nincs igazuk 2002. szeptember 7.
„Gönczöl Katalin a bűnmegelőzési törvény előkészítése kapcsán úgy vélekedett, hogy „elidegenedett világunkban a növekvő bűnözéstől, a kábítószerek terjedésétől való félelem összehozza az embereket”. Svéd példával illusztrálta, hogy a drogfogyasztás miatti félelmükben szülők tanárokkal, szociális munkásokkal összefogva rajtaütésszerűen jelentek meg azokban a diszkókban, ahol szerintük nem teljesen helyesen töltik el gyerekeik a szabadidejüket. Komoly mozgalom indult ebből, kivilágított sportpályákat létesítettek a szórakozóhelyek közelében, alternatívákat kínálva a fiatalság egészségesebb időtöltéséhez. Náluk is indult egy pingpongprogram Óbudán, amely mára országos mozgalommá vált.
Mindezt azért tartottam fontosnak felidézni, mert úgy látom, hogy a céltudatos és csak a kipécézett drogok elleni propaganda (karöltve az alkoholfogyasztás elleni fellépés majdnem teljes hiányával) még a 2000-es év emberét, a mélyen tisztelt és szeretett Gönczöl Katalint is félrevezette.”
Nem kell hozzá ideológia 1999. augusztus 9.
„Érdeklődve tanulmányoztam az Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkárával készült interjút, amelyet Szále Lászlónak adott a droghelyzetről. Topolánszky Ákos válaszában sok a vitatható elem. „Zsákutca a kulturált kábítószer-fogyasztás” – állítja a minisztérium szakértője. Hogy ez mit jelent, nem világos, különösen annak ismeretében, hogy a túlnyomó hányadot kitevő marihuána esetében a kulturált fogyasztás inkább jellemző, mint az alkoholélvezőknél. „Magyarországon a drogprobléma és az azzal összefüggő egyéni és társadalmi szenvedések olyan mértékűek, ami összefogásra késztet” – tudjuk meg, de azt is, hogy „átfogó képünk nincs, a kiterjedtséget nem ismerjük, de nagyjából meg tudjuk becsülni”. A szakértő szerint „figyelmeztető jel, hogy nagyon gyorsan terjednek a függőséget okozó szerek”, másutt viszont szerencsére eloszlatja azt a riogató képet, hogy az eseti használat függőséghez vezet. Kijelentve, hogy „…az eseti használóknak töredéke lesz drogfüggő. Ez azonban nem teszi kevésbé veszélyessé a problémát”.
Hogyne tenné?!”
Kicsik lesznek a börtönök 1998. december 7.
„Vannak fontos igazságok, amelyeket a jelek szerint újból és újból ki kell nyilvánítani. A szamár közismert csökönyösségét elfogadjuk, mert azon változtatni nem tudunk. Kormányunk bizonyos területeken megnyilvánuló megátalkodottsága azonban könnyen bizonyulhat politikai öngyilkosságnak, amihez persze joguk van. A baj sajnos ott van, hogy bizonyos esetekben, például a tervezett és főleg a marihuána használókat sújtó törvényszigorítások tragikus következményeiben – a drogmaffiák kivételével – az egész társadalom lesz kénytelen osztozkodni, sovány vigaszt lelve abban, ha netán a felelős minisztert idővel leváltják az eleve kudarcra kárhoztatott döntések miatt.”
Téves drogpolitika! 1998. november 5.
„Örvendetes az új kormány elszántsága, amellyel folytatni/kívánja a törvénytelenségek elleni harcot és még nagyobb erőkkel kíván fellépni a szervezett bűnözés, köznyelven a maffiák ellen. Sajnos , a készülőben lévő kábítószer-ellenes intézkedések arra utalnak, hogy-a fiatal kormányzat öngóllal fogja indítani a maffia elleni mérkőzést, a vereség szinte garantált, s még a jóhiszeműség is kérdéses, hisz a valóban hozzáértők nyomasztó többsége rossznak ítéli a koncepciót, különösen a marihuánára vonatkozó passzusai miatt. A sok évtizedes nyugati tapasztalatok alapján bizonyítottnak tekinthető, hogy semmiféle törvénynek sem sikerült elérnie azt a célt, hogy a káros,de népszerűségnek örvendő anyagok forgalmazását és használatát meggátolja,vagy legalább csökkentse,valamint az is, hogy ezek a törekvések kizárólag a szervezett bűnözésnek szolgáltak a hasznára.”
Eleve kudarcra ítélt célkitűzés 1998. október 8.
„Okos ember más kárán tanul- a közmondás szerint. Sajnos a legnagyobb jóindulattal sem lehet ráfogni szakértőinkre, hogy alkalmaznák ezt a bölcs elvet, legalábbis ami hazánk kábítószer-politikáját illeti. A hírek szerint olyan szigorítások készülnek, amelyek még a marihuána használóit is börtönbüntetéssel sújtanák. Remélem ebből nem lesz semmi,
hiszen még az Egyesült Államokban is rájöttek évekkel ezelőtt,hogy a több millió – a lakosság nem jelentéktelen százalékát kitevő – marihuánaélvezők bebörtönzése értelmetlen,
és talán néhány elmaradottabb állam kivételével ma már alig fordul elő, több nyugati országban pedig legális a „fű” szívása. Az amerikai drogellenes küzdelem számos tanulsággal szolgálhatna a „szakértők” számára, és megóvhatná a költségvetést olyan célkitűzések finanszírozásától, amelyek eleve kudarcra vannak ítélve. Mint tudjuk, ennek a magasztos küzdelemnek az a célja, hogy bizonyos káros vagy annak vélt kábítószereket eltávolítson a kereskedelemből a társadalom érdekében. Az Egyesült Államok dollármilliárdokat költött az elmúlt évtizedekben ennek a célnak az elérésére s, mint tudjuk,
kudarcot vallott, hiszen a mai napig bezárólag sosem volt olyan időszak, amikor bármilyen droghoz ne lehetett volna könnyedén hozzájutnia annak, aki ezt igényelte. Ez természetesen azt jelenti, hogy a látványos sikerekkel, milliós szállítmányok lefülelésével való büszkélkedés főleg arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet arról, hogy az elfogott mennyiségek sokezerszerese továbbra is háborítatlanul jut el a fogyasztók millióihoz. Ezek vitathatatlan tények, de miután az USA-ban ma már sok tízezernyi ember él a (hatástalan) drog elleni küzdelemből, nem könnyű az eredménytelen pénzpocsékolást megállítani.”
A Drogfogyasztó nem bűnöző hanem beteg 1997. november 10.
„Ez a címe a Juhász Gábor által vezetett parlamenti bizottság jelentéséről szóló rövid összefoglalásnak egy Miskolcon tartott nemzetközi, kábítószeres bűnözéssel foglalkozó tanácskozás kapcsán (Biztonságtechnika, november 4., 2. oldal). Amennyiben a beszámoló híven tükrözte a bizottság jelentésének lényegét, néhány megjegyzés helyénvalónak tűnik.
Annak természetesen lehet örülni, hogy a bizottság nem tartja bűnözőknek a marihuánaélvezők millióit, köztük egy nagyhatalom elnökét, de hogy mind betegek lennének, akik gyógyításra szorulnának, enyhén szólva vitatható.”
Drogstratégia 1997. október 16.
„Mint tudjuk, ilyesmi nálunk még nincs, annál több badarság úgynevezett szakértőink szájából, tisztelet a kivételeknek. Nagyon sok múltbeli televíziós adásra volt jellemző az összes illegális anyag egy kalap alá vétele. Miközben a marihuána veszélyeiről beszélnek, emberi roncsok jelennek meg a képernyőn, amint éppen injekciós tűvel adnak be maguknak valamit. A gyanútlan tévénézőnek fogalma se lehet arról, hogy a látvány mennyire félrevezető, azt ugyanis nem közli a szakértő, hogy a droghasználók elenyésző százaléka válik a kemény drogok rabjává. Tipikus és szándékosan félrevezető ijesztgetés, hogy a bemutatott emberi roncsok mind marihuánával kezdték és lám, hova jutottak! Statisztikai tény (USA, Hollandia), hogy a marihuánaélvezők millióinak elenyésző százaléka válik heroinfüggővé, így az említett beállítás igazságtartalma körülbelül annyi, mintha a sörivást tennénk felelőssé, hisz aligha kérdéses, hogy az érintettek fogyasztottak már alkoholt, mielőtt eljutottak a kemény droghoz.”
Az „addiktív gén” mítosza
Vajon valóban egy progresszív betegség-e a függőség, amelyre bizonyos emberek genetikailag kódolva vannak?
In memoriam Vincent P. Dole
93 éves korában elhunyt a metadon-terápia egyik úttörője.