A Társaság a szabadságjogokért drogpolitikai kiadványsorozata
Bejegyzések: december 2007
Marihuána és vezetés
Minthogy a leggyakrabban használt illegális drog a marihuána, ezt mutatják ki a műszerek is a legtöbbet a sofőröknél. Mi a tudomány álláspontja a kannabisz közúti balesetekben játszott szerepével kapcsolatban? A kutatók három fő megközelítést alkalmaztak a kérdés vizsgálata során.
Marihuána és kiürülés
A Daath.hu THC és kiürülés topicja itt található.
A marihuána fogyasztása után két órán belül a THC szint rendszerint a pszichoaktív hatáshoz szükséges szint alá csökken az agyban (1). A THC nagyjából ugyanannyi idő alatt hatol be és lép ki a test legtöbb sejtjéből, mint más pszichoaktív szerek, egyes tulajdonságai viszont – leginkább magas zsíroldékonysága – késleltetik kilépését a zsírsejtekből (2). Egyes vizsgálatok még huszonnégy óra múltán is kimutattak enyhe utóhatásokat marihuánától (3), ugyanakkor a mozgáskoordinációt és szellemi teljesítőképességet mérő tucatnyi teszten a kutatók azt találták, hogy a marihuána hatásai egy-két órával a használat után teljesen megszűntek (4).
A zsírsejtekből felszabaduló mennyiség azonban túl csekély ahhoz, hogy pszichoaktív hatást fejtsen ki, tehát mind az alkalmi, mind a gyakori marihuánahasználóknál alig pár óráig tart a pszichoaktív hatás. Ha az emberek gyakrabban fogyasztanak marihuánát, a vérben és az agyban magasabb lesz a THC szint. A korábban fogyasztott, a zsírsejtek által a véráramba kibocsátott kis mennyiségű THC azonban még akkor sem járul hozzá eredményesen az intoxikáció szintjének emelkedéséhez (5).
A THC-t tároló zsírsejteket nem károsítja a drog jelenléte, sem az agyat vagy más szervet.
Az agy nem különösebben zsíros szerv (6), és a THC nem tárolódik ott (7). Az a kis mennyiség, amely esetleg mégis az agyban marad, nem okoz strukturális változást, és nem változtatja meg a sejtműködést sem (5). A THC végül inaktív bomlástermékekké alakul át. A marihuána lassú kiürülésének legfontosabb következménye az, hogy még hosszú idővel a fogyasztás után is ki lehet mutatni a vérből, vizeletből és szövetekből, jóval azután is, hogy a pszichoaktív hatás elmúlt. Következésképpen a munkahelyi vagy másutt végzett drogtesztek még hosszú idővel azután is azonosítják a marihuánahasználókat, miután a pszichoaktív hatásoknak vége (8).
Források:
(A források a következő könyvből származnak: Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997)
(1) Argurell, S. et al., „Pharmacokinetics and Metabolism of Delta-9-Tetrahydrocannabinol and Other Cannabinoids with Emphasis on Man,” Pharmacological Reviews 38: 21-43 (1986); Cone, E.J. et al., „Acute Effects of Smoking Marijuana on Hormones, Subjective Effects and Performance in Male Human Subjects,” Pharmacology Biochemistry and Behavior 24: 1749-54 (1986).
(2) Garrett, E.R., „Pharmacokinetics and Disposition of Delta-9-Tetrahydrocannbinol and its Metabolites,” Advances in Bioscience 22-23: 105-21 (1978).
(3) Moscowitz, H. et al., „Duration of Skills Performance Impairment Under Marijuana,” American Association for Automotive Medicine Proceedings 181: 87-96 (1979); Chait, L.D. et al., „’Hangover’ Effects The Morning After Marijuana Smoking,” Drug and Alcohol Dependence 15: 229-38 (1985); Yesavage, J.A. et al., „Carry-Over Effects of Marijuana Intoxication on Aircraft Pilot Performance: A Preliminary Report,” American Journal of Psychiatry 142: 1325-29 (1985); Leirer, V.O. et al., „Marijuana Carry-Over Effects on Aircraft Pilot Performance,” Aviation, Space, and Environmental Medicine 62: 221-27 (1991).
(4) Chait, L.D., „Subjective and Behavioral Effects of Marijuana the Morning After,” Psychopharmacology 100: 328-33 (1990); Cocchetto, D.M. et al., „ Relationship Between Plasma Delta-9-Tetrahydrocannabinol Concentration and Pharmacologic Effects in Man,” Psychopharmacology 75: 158-64 (1981); Hollister, L.E. et al., „Do Plasma Concentrations of Delta-9-Tetrahydrocannabinol Reflect the Degree of Intoxication?,” Journal of Clinical Pharmacology 21: 171-77S (1981); Lindgren, J.C. et al., „Clinical Effects and Plasma Levels of Delta-9-Tetrahydrocannabinol (Delta-9-THC) in Heavy and Light Users of Cannabis,” Psychopharmacology 74: 802-12 (1981); Perez-Reyes, M. et al., „The Clinical Pharmacology and Dynamics of Marijuana Cigarette Smoking,” Journal of Clinical Pharmacology 21: 201-07S (1981); Perez-Reyes, M. et al., „Comparison of Effects of Marijuana Cigarettes of Three Different Potencies,” Clinical Pharmacology and Therapeutics 31: 617-24 (1982); Ohlsson, A. et al., „ Plasma Delta-9-Tetrahydrocannabinol Concentrations and Clinical Effects After Oral and Intravenous Administratiion and Smoking,” Clinical Pharmacology and Therapeutics 28: 409-16 (1980); Leirer, V.O. et al., „Marijuanan, Aging, and Task Difficult Effects on Pilot Performance,” Avitation, Space, and Environmental Medicine 60: 1145-52 (1989); Janowsky, D.S. et al., „Marijuana Effects on Stimulated Flying Ability,” American Journal of Psychiatry 133: 384-88 (1976); Cone et al. (1986).
(5) Hollister (1986).
(6) Siegel, G.J. et al., Basic Neurochemistry, New York: Raven Press (1989).
(7) Ryrfeldt, A., „Whole Body Autodiography of Delta-1-Tetrahydrocannabinol and Delta-6-Tetrahydrocannabinol in Mouse,” Acta Pharmaceutica Suecica 10: 13-28 (1973); Nahas, G. et al., „ The Kinetics of Cannabinoid Distribution and Storage with Special Reference to the Brain and Testes,” Journal of Clinical Pharmacology 21: 208-14S (1981); Bronson, M. et al., „Distribution and Disposition of Delta-9-Tetrahydrocannabinol (THC) in Different Tissues of the Rat,” pp. 309-17 in Agurell, S. et al. (eds), The Cannabinoids: Chemical, Pharmacologic, and Therapeutic Aspects, Orlando: Academic Press (1984); Kreuz and Axelrod (1973).
(8) Morgan, J.P., „Urine Testing for Cannabinoid Metabolite; Technical and Practical Problems,” pp. 333-44 in Chesher, G. et al. (eds), Marijuana: An International Report, Canberra: Australian Government Publsihing Service (1988).
Marihuána és lelki egészség
A szkizofréniával kapcsolatos anyagaink gyűjteményét itt találja.
A tudományos kutatások alapján nincs meggyőző tudományos bizonyíték arra, hogy a marihuána akár a tinédzsereknél, akár a felnőtteknél pszichológiai károkat vagy mentális betegséget okozna. (1)
Akut hatások: Néhány marihuána-használó pszichológiai zavarokat tapasztal a marihuána orális fogyasztása után (pánik, szorongásérzés vagy paranoia). A szorongásérzés és pánikreakció ritka, a tapasztalatlanabb fogyasztókkal gyakrabban eshet meg, főleg ha túl sokat szívtak. A kellemetlen hatás általában csak rövid ideig tart A tapasztaltabb fogyasztók inkább úgy találják hogy a szer megnyugtatja őket. (2) Nagyon magas dózis esetén a marihuána ideiglenes toxikus pszichózist okozhat. Ez ritkán jelentkezik, és szinte mindig akkor, mikor a marihuánát megeszik és nem elszívják.
Krónikus hatások: A marihuána nem okoz jelentős változásokat az emberek viselkedésében. A kutatások alapján úgy tűnik, a problémás marihuána-használat sokkal inkább tünete, mint oka a lelki és társas problémáknak. A legtöbb erős marihuánahasználó tinédzsernek a fogyasztás előtt is voltak pszichológiai problémái (3). Az erős marihuánahasználat súlyosbíthatja a tizenévesek más problémáit (4), de a tudományos vizsgálatok alapján úgy tűnik, sokkal inkább a társas és pszichológiai problémák tünetének tekinthető az erős marihuánahasználat, mintsem okának. Kevés a valószínűsége annak, hogy a jól beilleszkedő és jól viselkedő tinédzserek, akik kipróbálták a marihuánát, gyakori erős használókká válnak, az alkalmi marihuánahasználat láthatóan semmilyen szignifikáns hatással nincsen a fiatalok személyiségére, pszichológiai állapotára vagy viselkedésére. (1)
Szorongás, depresszió: Elég valószínűtlen hogy a marihuána szorongásos megbetegedést vagy depressziót okozna (2). Egy 2000-ben Új-Zélandon 800 résztvevővel elvégzett longitudinális (hosszú időt felölelő és az embereket időben többször megvizsgáló) vizsgálat semmilyen kapcsolatot nem talált a kannabisz és a szorongásos megbetegedés vagy a depresszió között. (5) Mindazok akik hajlamosak a pánikra, vagy a tudat változásait kellemetlennek találják, jobb ha elkerülik a kannabiszt és más pszichoaktív kábítószereket, figyelmeztet az earleywine könyv.
Pszichotikus zavarok: ha valaki nagyon sok marihuánát vagy hasist eszik tapasztalhat a skizofréniához hasonló tüneteket, de a kannabisz okozta pszichózis nem azonos a skizofréniával. A kannabinoid rendszer valószínűleg szerepet játszik a pszichotikus megbetegedések lezajlásában, de a betegséget nem a kannabisz okozza (2). A szkizofrénia nem fordult elő gyakrabban azokban a történelmi korokban amelyekben a marihuánafogyasztás elterjedtebb volt (6). Az elmúlt harminc évben a kannabisz-használat ugrásszerű növekedéséhez képest a szkizofrénia előfordulása enyhén csökkenő tendenciát mutat (7). Bár magát a betegséget nem okozza a szer, súlyosbíthatja a szkizofrénia tüneteit, ezért a szkizofréniával élőknek sem ajánlatos marihuánát fogyasztaniuk.
Antiszociális viselkedés: A marihuána-használók gyakrabban bírnak olyan személyiségjegyekkel, mint például a konvenciók elvetése, nonkonformizmus és az új élmények keresése (8). Mindazonáltal a longitudinális tanulmányok, melyek ugyanazt az alanyt hosszabb időtartamon keresztül vizsgálják, úgy találták, hogy ezek a tulajdonságok jellemző módon inkább megelőzik, mintsem követik a marihuánával való tapasztalatokat (9). Ami a társadalmi és pszichológiai beilleszkedést illeti, azok a tizenévesek, akik alkalomszerűen használnak marihuánát, nem különböznek különösebben a nem használóktól (10).
Az antiszociális emberek korai marihuána-használata valószínűleg a szabályok betartásának és a tekintélyfélelem elvetésének egyik megnyilvánulása. A kannabisz használata nem okoz antiszociális viselkedést, de sok antiszociális ember fogyaszt marihuánát.
(folytatás következik…)
Források:
(1) Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997 ( a következő források ebből az összefoglaló kötetből származnak: 3, 4, 8, 9, 10)
(2) Mitch Earleywine: Marihuána – a tudomány álláspontja. EDGE 2000-NDI Kiadó, Budapest, 2004.
(3) Farrell, A.D. et al., „Relationship Between Drug Use and Other Problem Behaviors in Urban Adolescents,” Journal of Consulting and Clinical Psychology 60: 705-12 (1992); Donovan, J.E. and Jessor, R., „Structure of Problem Behavior in Adolescents and Young Adulthood,” Journal of Consulting and Clinical Psychology 53: 890-904 (1985); Hendin, H. et al., Adolescent Marijuana Abusers and Their Families, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1981); Kellam, S. et al., „The Prevention of Teenage Substance Use: Longitudinal Research and Strategy,” pp. 171-200 in Petersen, A. and Perry, C. (eds), Promoting Adolescent Health: A Dialouge on Research and Practice, New York: Academic Press (1982); Block, J. et al., „Longitudinally Foretelling Drug Usage in Adolescence: Early Childhood Personality and Environmental Precursors,” Child Development 59: 336-55 (1988); Johnston, L.D. et al., „Drugs and Delinquency: A Search for Causal Connections,” pp. 137-56 in Kandel, D.B. (ed), Longitudinal Research on Drug Use: Empirical Findings and Methodological Issues, New York: John Wiley & Sons (1978); Tubman, J.G. et al., „Qualitative Changes in Relationships Between Substance Use and Adjustment During Adolescence,” Journal of Substance Abuse 3: 405-14 (1991); Shedler and Block (1990); Pandina et al. (1988); Dembo et al. (1990).
(4) Hendin, H. et al., Adolescent Marijuana Abusers and Their Families, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1981).
(6) Hall W. and Solowij N. Adverse effects of cannabis, Lancet 1998; 352:1611-16
(8) Jessor, R., „Marihuana: A Review of Recent Psychosocial Research,” pp. 337-55 in DuPont, R.L. et al. (eds), Handbook on Drug Abuse, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1979); Eisenman, R. et al., „Undergraduate Marijuana Use as Related to Internal Sensation, Novelty Seeking and Openness to Experience,” Journal of Clinical Psychology 36: 1013-19 (1980); Satinder, K.P. and Black, A., „Cannabis Use and Sensation Seeking Behavior,” Journal of Psychology 116: 101-105 (1984); Kandel, D.B., „Marijuana Users in Young Adulthood,” Archives of General Psychiatry 41: 200-209 (1984); Mayer, J.E. and Ligman, J.D., „Personality Characteristics of Adolescent Marijuana Users,” Adolescence 24: 965-76 (1989); Fisher, G. and Steckler, A., „Psychological Effects, Personality and Behavioral Changes Attributed to Marihuana,” International Journal of the Addictions 9: 101-26 (1974); Brook, J.S., „Family Socialization and Adolescent Personality and Their Association with Adolescent Use of Marijuana,” Journal of Genetic Psychology 133: 261-71 (1978).
(9) Kay, E.J. et al., „A Longitudinal Study of the Personality Correlates of Marijuana Use,” Journal of Consulting and Clinical Psychology 46: 470-77 (1978); Pederson, W., „Mental Health, Sensation Seeking and Drug Use Patterns: A Longitudinal Study,” British Journal of Addiction 86: 195-204 (1991); Smith, G.M. and Fogg, C.P., „Psychological Predictors of Early Use, Late Use, and Nonuse of Marijuana Among Teenage Students,” pp. 101-13 in Kandel, D.P. (ed), Longitudinal Research on Drug Use: Empirical Findings and Methodological Issues, New York: John Wiley and Sons (1978).
(10) Hogan, R. et al., „Personality Correlates of Undergraduate Marijuana Use,” Journal of Consulting and Clinical Psychology 35: 58-63 (1970); McAree, C.P. et al., „Personality Factors and Patterns of Drug Usage in College Students,” American Journal of Psychiatry 129: 890-93 (1972); Richek, H.G. et al., „Personality/Mental Health Correlates of Drug Use by High School Students,” Journal of Nervous and Mental Disease 160: 435-42 (1975); Goldstein, J.W. and Sappington, J.T., „Personality Characteristics of Students Who Became Heavy Drug Users: An MMPI Study of an Avant-Guard,” American Journal of Drug and Alcohol Abuse 4: 401-12 (1977); Hochman, J.S. and Brill, N.Q., „Chronic Marijuana Use and Psychosocial Adaptation,” American Journal of Psychiatry 130: 132-40 (1973).
Létezik-e az amotivációs szindróma?
Immár huszonöt éve vizsgálják a kutatók azt a kérdést hogy vajon a marihuána amotivációs szindrómát okoz-e. Mára meggyőző bizonyítékok gyűltek fel amellett, hogy a marihuána farmakológiai hatásai nem okoznak amotivációs szindrómát (1).
Az embereken és főemlősökön végzett laboratóriumi kísérletek eredményei nem támasztják alá az amotivációs szindróma létezését (2) (ezekben a tanulmányokban azok a személyek például, akiknek több napon vagy héten keresztül magas dózisokban marihuánát adtak, nem vesztették el munka iránti motivációjukat vagy teljesítő képességüket (1).
A kannabisz-fogyasztás nem befolyásolja a főiskolások és egyetemisták tanulási teljesítményét, a marihuána-használó főiskolai diákok jegyei nem különböznek a nem használókétól (2).
A középiskolás diákok körében az erős marihuána-használók gyengébben tanulnak, de többségüknek már a füvezés előtt is volt tanulási problémájuk, sokan más drogokat is használnak közülük, amelyek valószínűleg hozzájárulnak a teljesítmény csökkenéséhez (2). Azok az emberek, akik rendszeresen intoxikált állapotban vannak, a drog fajtájától függetlenül nem lehetnek a társadalom hasznos tagjai, de a marihuánának semmiféle olyan egyedi hatása sincsen, ami az energia és ambíció elvesztéséhez vezetne (1).
A tanulmányok egyöntetűen azt találták, hogy a marihuána-használók a nem használókhoz hasonló vagy azokénál magasabb béreket keresnek (3).
(folytatás következik…)
Források:
(1) Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997 ( a következő források ebből az összefoglaló kötetből származnak: 3)
(2) Mitch Earleywine: Marihuána – a tudomány álláspontja. EDGE 2000-NDI Kiadó Budapest, 2004.
(3) Kandel, D.B. and Davies, M., “Labor Force Experiences of a National Sample of Young Adult Men,” Youth and Society 21: 411-45 (1990); Register, C.A. and Williams, D.R., “Labor Market Effects of Marijuana and Cocaine Use Among Young Men,” Industrial and Labor Relations Review 45: 435-51 (1992); Kaestner, R., “The Effect of Drug Use on the Wages of Young Adults,” Journal of Labor Economics 9: 381-412 (1991); Kaestner, R., “New Estimates of the Effect of Marijuana and Cocaine Use on Wages,” Industrial and Labor Relations Review 47: 454-70 (1994); Gill, A.M. and Michaels, R.J., “Does Drug Use Lower Wages?,” Industrial and Labor Relations Review 45: 419-34 (1992); Sickels, R. and Taubman, P., “Who Uses Illegal Drugs?,” American Economic Review 81: 248-51 (1991); Kandel, D. et al., “The Impact of Drug Use on Earnings: A Life-Span Perspective,” Social Forces 74: 243-70 (1995).
Marihuána és iskolai teljesítmény
A közhiedelemmel szemben több mint fél tucat vizsgálat bizonyítja, hogy a marihuána-fogyasztók a többiekéhez hasonló jegyeket kapnak a főiskolán (1).
A marihuána-használók és nem használók egyenlő mértékben vesznek részt sport- és más iskolán kívüli tevékenységekben (2), és ugyanolyan hangsúlyt fektetnek a teljesítményre és sikerre (3). Néhány kutató a marihuána-használók esetében éppenséggel jobb jegyeket talált (4).
A marihuána-fogyasztás az egyetemeken és a főiskolákon nem befolyásolja a teljesítményt, a középiskolás diákok körében végzett vizsgálatok viszont azt mutatják, hogy az erős marihuána-használat összefügg a tanulmányok sikertelenségével. Az erős marihuána-használóknak rosszabb jegyei vannak és kevésbé érdeklődnek a karrierjük iránt, mint az alkalmi használók vagy nem használók, gyakrabban hagyják ott az iskolát, kevesebb időt fordítanak a házi feladatokra és többet lógnak a suliból (5).
A legtöbb erős fogyasztónak már rossz jegyei voltak a marihuána fogyasztása előtt, tehát nem ez a szer okozta a rossz teljesítményt (6). Ráadásul az erős marihuána-használók hajlamosabbak más illegális drogok és alkohol gyakori fogyasztására, mint az alkalmi használók vagy a nem használók (7).
Mikor a tanulmányok ezeket a tényezőket is kiszűrték, akkor a marihuána-használat nem járult hozzá jelentős módon a középiskolás diákok tanulmányi teljesítményének alakulásához (8). A marihuána-használat minden valószínűség szerint nem okoz gyenge iskolai teljesítményt, a marihuána rendszeres használata a középiskolában inkább egy általános devianciamintába illeszkedik (1). Depressziós, motiválatlan, a konvenciókhoz nem alkalmazkodó középiskolások választhatják a marihuánát, de valószínűleg nem a marihuána okozza a devianciájukat. (1)
(Folytatás következik…)
Források:
(1) Mitch Earleywine: Marihuána – a tudomány álláspontja. EDGE 2000-NDI Kiadó, Budapest, 2004.
(2) Walters, P.A., “Drug Use and Life-Style Among 500 College Undergraduates,” Archives of General Psychiatry 26: 92-96 (1972); Pope, H.H. et al., “Drug Use and Life-Style among College Undergraduates: Nine Years Later,” Archives of Genera
(3) Hogan, R. et al., “Personality Correlates of Undergraduate Marijuana Use,” Journal of Consulting and Clinical Psychology 35: 58/63 (1970); Brill, N.Q. et al., “Personality Factors in Marijuana Use: A Preliminary Report,” Archives of General Psychiatry 24: 163-65 (1971); Miranne, A.C., “Marijuana Use and Achivement Orientations of College Students,” Journal of Health and Social Behavior 20: 194-99 (1979); Hochman, J.S. and Brill, N.Q., „Chronic Marihuana Use and Psychosocial Adaptation,” American Journal of Psychiatry 130: 132 – 40 (1973).
(4) Goode, E., “Drug Use and Grades in College,” Nature 234: 225-27 (1971); Gergen, M.K. et al., “Correlates of Marijuana Use Among College Students,” Journal of Applied Social Psychology 2: 1-16 (1972); Blum, R., Students and Drugs, San Fransisco: Jossey-Bass (1969); Mellinfer et al. (1978).
(5) Jessor, R. et al., “Psychosocial Correalates of Marihuana Use and Problem Drinking in a National Sample of Adolescence,” American Journal of Public Health 70: 604-13 (1980); Brook, J.S. et al., “Stability of Personality During Adolescence and its Relationship to Stage of Drug Use,” Genetic, Social,and General Psychology 111: 317-30 (1985); Block, J. et al., Longitudinally foretelling Drug Usage in Adolescence: Early Childhood Personality and Environment Precursors,” Child Development 59: 336-55 (1988); Kandel, D.B. and Davies, M., “High School Students Who Use Crack and Other Drugs,” General Archives of Psychiatry 53: 71-80 (1996); Kandel, D.B. and Logan, J.A., “Patterns of Drug Use from Adolescence to Young Adulthood: I. Periods of Risk for Initiation, Contunued Use and Discontinuation,” American Journal of Public Health 74: 660-66 (1984); Hawkins, J.D. et al., “Risk and Protective Factors for Alohol and Other Drug Problems in Adolescence and Early Adulthood: Implications for Substance Abuse Prevention,” Psychological Bulletin 112: 64-105 (1992).
(6) Shedler, J. and Block, J., “Adolescent Drug Use and Psychosocial Health,” American Psychologist 45: 612-30 (1990); Block et al (1988).
(7) Johnson, V., “A Longitudinal Assessment of Predominant Patterns of Drug Use Among Adolescence and Young Adults,” pp. 173-82 in Chesher, G. et al. (eds), Marijuana: An International Research Report, Canberra: Australian Government Publishing Service (1988); Yamaguchi, K. and Kandel, D.P., “Patterns of Drug Use from Adolescence to Young Adulthood III: Predictors of Progression,” American Journal of Public Health 74: 673-81 (1974); Jessor, R., “Roblems Drinking and the Dimensions of Involvement with Drugs,” American Journal of Public Health 73: 543-52 (1983); Kandel, D.P. and Yamaguchi, K., “From Beer to Crack: Developmental Patterns of Drug Involvement,” American Journal of Public Health 83: 851-55 (1993); Kandel, D.P. and Davies, M., “High School Students Who Use Crack and Other Drugs,” Archives of General Psychiatry 53: 71-80 (1996).
(8) Hall. W., et al., The Health and Psychological Consequence of Cannabis Use, Canberra: Australian Government Publishing Service (1994).
A 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 forrás a következő összefoglalóból származik:
Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997
Marihuána és agresszió
A legtöbb ember- és állatkísérlet azt mutatja, hogy a marihuána csökkenti és nem növeli az agressziót. (1) Bizonyára vannak olyan erőszakos emberek, akik marihuánát szívnak, de nem a marihuána az ami erőszakossá teszi őket.
A legtöbb marihuána-használó épp arról számol be hogy a kannabisz nyugtató hatással van rájuk (2). Sokak pont ezért a tulajdonságáért alkalmazzák ezt a szert (3). Számos tanulmány mutatja ki, hogy a marihuána-használók alapvetően alulreprezentáltak az erőszakos bűnözők között (4).
Habár a marihuána átmenetileg megváltoztatja a hangulatot, gondolkodást, érzelmeket és felfogást, a kutatások szerint egyik hatása sem készteti az embereket semmiféle jellegzetes viselkedésre. A toxikus pszichózis közepette az emberek zavarodottá és rémültté válhatnak. Az akut pánikra adott reakcióként az emberek visszahúzódók és inaktívak lehetnek. Ezen állapotok egyike sem szünteti meg azokat a társadalmi és erkölcsi gátakat, melyek az emberi viselkedést befolyásolják (1). A marihuána nem készteti az embereket arra, hogy háborodottá vagy erőszakossá váljanak.
Minden a marihuána és a bűnözés közötti kapcsolatot vizsgáló komoly tudós és kormánybizottság ugyanarra a következtetésre jutott: a marihuána nem vezet bűnözéshez. A marihuána-fogyasztók túlnyomó többsége által elkövetett egyetlen bűncselekmény hogy marihuánát birtokolnak. Azoknál pedig, akik mégis bűncselekményeket követnek el, a marihuána nem játszik oksági szerepet. (1)
(folytatás következik…)
Források:
(1) Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997 (a következő források ebből az összefoglaló kötetből származnak: 2, 3, 4)
(2) Tinklenberg, J.R. et al., “Drugs and Criminal Assaults by Adolescents: A Replication Study,” Journal of Psychoactive Drugs 13: 277-87 (1981); Goode (1972).
(3) Hendin, H. et al., Adolescent Marijuana Users and Their Families, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1981).
(4) Watts, W.D. and Wright, L.S., “The Drug Use-Violent Delinquency Link Among Adolescent Mexican-Americans,” pp. 112-35 in DeLaRosa, M. et al. (eds), Drugs and Violence: Causes, Correlates, and Consequences, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1990); Abram, K.M. and Teplin, L.A., “Drug Disorders, Mental Illness, and Violence,” pp. 222-38 in Drugs and Violence: Causes, Correlates, and Consequences, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1990); Simonds, J.F. and Kashani, J., “Specific Drug Use and Violence in Delinquent Boys,” American Journal of Drug and Alcohol Abuse 7: 305-22 (1980); Johnston et al. (1978).
Marihuána és gondolkodási képességek, memória, kreativitás
A hosszútávú erős kannabiszhasználat nem jár olyan súlyos memória, figyelmi és gondolkodási károsodással mint a krónikus erős alkoholhasználat (1). A tudományos vizsgálatok alapján nincsen meggyőző bizonyíték arra, hogy a hosszútávú erős marihuánahasználat tartósan károsítja az emlékezetet vagy más kognitív (gondolkodási) funkciókat (2).
Az elmúlt harminc évben a kutatók többnyire kisebb kognitív eltéréseket találtak a krónikus marihuánahasználók és nemhasználók között, s az eredmények tanulmányonként is különböznek. Ezen eredmények alapján nem tűnik úgy, hogy a marihuánahasználat bármilyen jelentős tartós károsodást okozna az intellektuális képességekben. Azok az állatkísérletek sem voltak képesek tartós károsodásra utaló bizonyítékot felmutatni, melyek magas dózisú THC alkalmazása esetén rövid távú tanulási és memóriazavarokat mutattak ki (3).
A marihuána hatása alatt az emberek nehezebben tanulnak meg új dolgokat (rövidtávú memória), és ezekre rosszabbul is emlékeznek. Ez a rövidtávú memóriában beálló működéscsökkenés csak az intoxikáció időtartamának végéig tart. (2)
Akut hatások: A marihuána egyszeri és időleges változásokat okoz az érzékelésben és az információk továbbításában. A marihuána által leginkább befolyásolt kognitív folyamat a rövidtávú memória. A laboratóriumi vizsgálatok alanyainak nem okozott problémát visszaemlékezni a korábban tanultakra (hosszútávú memória), de nehezebben tanulnak meg új dolgokat (rövidtávú memória), a marihuána hatása alatt (képeket, szavakat, történeteket vagy hangokat stb.) és ezeket nehezebben hívják elő (vagyis emlékeznek vissza rájuk). Ez a csökkenés csak az intoxikáció időtartamának végéig tart. (2)
A laboratóriumon kívül az emberek arról számolnak be, hogy a marihuána intoxikáció (vagyis a hatása alatt állás) nehezebbé teszi a számukra az egy adott dologra való összpontosítást, nehezebbé teszi a gondolkodás egyenes mederben tartását (4). Végső soron a marihuána hatásai a való világban attól függnek, hogy az emberek milyen helyet és időt választanak a marihuána használatához, s milyen feladatot kell elvégezniük (5).
Krónikus hatások: Egy 1970-es amerikai tanulmány, mely jamaicai, görög és costa ricai marihuána-használókat (erős és mérsékelten fogyasztókat) hasonlított össze nem-használókkal, nem talált kimutatható különbséget a gondolkodási képességek terén (6). Egy különálló Jamaica-tanulmányban kanadai kutatók sem találtak bizonyítékot a gyakori marihuána-használatra visszavezethető tartós kognitív károsodásra (7). Némely vizsgálatban a kutatók azt mutatták ki, hogy az erős marihuána-használók magasabb pontokat szereztek egyes kognitív teszteken, mint a nem használók (8).
Források:
(1) Hall W. and Solowij N. Adverse effects of cannabis, Lancet 1998; 352:1611-16
(2) Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997 ( a következő források ebből az összefoglaló kötetből származnak: 3, 4, 5, 6, 7, 8)
(3) Deadwyler, S.A. et al., „The Effects of Delta-9-THC on Mechanism of Learning and Memory,” pp. 79-83 in Erinoff, L. (ed), Neurobiology of Drug Abuse: Learning and Memory, Rockville, MD: National Institute on Drug Abuse (1990); Lichtman, A.H. et al., „Systematic or Inrahippocampal Cannabinoid Administration Impairs Spatial Memory in Rats,” Psychopharmacology 119: 282-90 (1995).
(4) Bromberg, W., „Marihuana Intoxication: A Clinical Study of Cannabis Sativa Intoxication,” American Journal of Psychiatry 91: 303-30 (1934); Tart, T.C., „Marijuana Intoxication: Common Experiences,” Nature 226: 701-04 (1970); Adamec, C. et al., „An Analysis of the Subjective Marijuana Experience,” International Journal of the Addictions 11: 295-307 (1976).
(5) Carlin, A.S. et al., „Social Facilitation of Marijuan Intoxication: Impact of Social Set and Pharmacological Activity,” Journal of Abnormal Psychology 80: 132-40 (1972); Zinberg, N.E., Drug, Set, and Setting, New Haven: Yale University Press (1984).
(6) Rubin, V. and Comitas, L., Ganja in Jamaica: A Medical and Anthropological Study of Chronic Marijuana Use, The Hague: Mouton (1975); Kokkevi, A. and Dornbush, R., „Psychological Test Characteristics of Long-Term Hashish Users,” pp. 43-47 in Stefanis, C. et al. (eds), Hashish: Studies of Long-Term Users, New York: Raven Press (1977); Satz. P. et al., „Neuropsychologic, Intellectual, and Personality Correlates of Chronic Marijuana Use in Native Costa Ricans,” Annals of the New York Academy of Medicine 282: 266-306 (1976).
(7) Bowman, M. and Pihl, R.O., „Cannabis: Psychological Effects of Chronic Heavy Use: A Controlled Study of Intellectual Functioning in Chronic Users in of High Potency Cannabis,” Pharmacologia 29: 159-70 (1973).
(8) Weckowicz, T.E. and Janssen, D.V., „Cognitive Functions, Personality Traits, and Social Values in Heavy Marijuana Smokers and Nonsmokers Controls,” Journal of Abnormal Psychology 81: 264-69 (1973); Weckowicz et al. (1977); Carlin and Trupin (1977).
Marihuána és függőség, elvonási tünetek
A legtöbb ember, aki marihuánát szív, alkalomszerűen teszi (1).
A legtöbb rendszeres használó húszas évei végére felhagy marihuána-fogyasztásával (2). Nagyon kevesen válnak napi marihuána-használóvá, és ezeknek is egy töredéke válik valóban függővé a szertől.
Egyes emberek rendszeresen és hosszú évekig szívnak marihuánát anélkül, hogy annak bármilyen negatív fizikai, pszichikai vagy társadalmi következményét megtapasztalnák (3). 2003-mas amerikai adatok szerint a marihuánát valaha kipróbálók 85%-a nem használta a szert havi rendszerességgel (havonta legalább egyszer) sem (1).
A marihuána függőséget kiváltó potenciálja kisebb mint a legtöbb illegális szeré, de kisebb dohányénál és az alkoholénál is (4). Rendszeres erős használók egy részénél ugyanakkor valóban kialakulhat „függőségnek” diagnosztizálható állapot (nem akkora hogy az bármiféle bűncselekmény elkövetéséhez vezetne, a marihuána birtoklásán kívül) (4).
Számos, az elmúlt évtizedekben változatos körülmények között elvégzett tudományos kutatás szerint ritkán jelentkeznek elvonási tünetek akkor, mikor a nagy mennyiséget fogyasztó marihuána-használók hirtelen felhagynak a fogyasztással. A kutatások valóban leírnak marihuána és THC elvonási tüneteket, de ezek jóval enyhébbek és rövidebb ideig tartanak mint alkohol vagy a heroin elvonásának tünetei (5).
Állatkísérletekben a nagy mennyiségű THC adagolásának abbahagyása nem vált ki elvonási tüneteket, csak abban az esetben, ha a THC-t az agyból hirtelen eltávolítják egy másik szer segítségével. (6)
Az 1960-as években a Kentucki állambeli Lexingtoban található Szövetségi Narkológiai Kórházban egy kísérletet folytattak, amelynek során tíz férfit tartottak folyamatosan a marihuána hatása alatt harminc napon keresztül, a reggeli órákban elszívott minimum egy marihuánás cigaretta segítségével. A fogyasztás hirtelen megszakítása után nem jelentkeztek elvonási tünetek (7). Egy másik laboratóriumi vizsgálat során sikerült elvonási tüneteket kiváltani embernél 10-20 napig tartó nagyon nagy mennyiségű napi THC adagolás után (körülbelül napi 9-10, 2%-os THC tartalmú cigarettának megfelelő adaggal, amelyhez fogható napi fogyasztás normál körülmények között nagyon-nagyon ritka esemény). A résztvevők irritálttá és álmatlanná váltak, folyt az orruk, izzadtak és csökkent étvágyuk volt. Az elvonási tünetek négy nap alatt elmúltak (8). Más hasonló vizsgálatok megemlítenek hányingert és görcsöket (6). Egy jelenlegi vizsgálat szerint a nagy dózisú marihuána-fogyasztók 16%-ka számolt be bizonyos elvonási tünetekről, legtöbbször idegességről és alvási zavarokról (9).
(Folytatás következik…)
Források:
(1) Marihuana Myths: Marihuana Facts, Zimmer and Morgan, The Lindesmith Center, 888 Seventh Avenue, NY, NY 10106, 1997 ( a következő források ebből az összefoglaló kötetből származnak: 3, 5, 7, 8, 9)
(2) Hall W. and Solowij N. Adverse effects of cannabis, Lancet 1998; 352:1611-16
(3) Grinspoon, L., Marihuana Reconsidered, Cambridge, MA: Harvard University Press (1971); Grinspoon, L. and Bakalar, J.B., Marijuana: The Forbidden Medicine, New Haven: Yale University Press (1993); Sloman, L., Reefer Madness: Marijuana in America, New York: Grove Press (1979); Novak, W., High Culture: Marijuana in the Lives of Americans, The Cannabis Institute of America, Inc. (1980).
(5) Stefanis, C. et al., “Experimental Observations of a 3-Day Hashish Abstinence Period and Reintroduction of Use,” Annals of the New York Academy of Sciences 282: 113-20 (1976); Mendelson, J.H. et al., “Marijuana Withdrawal Syndrome in a Woman,” American Journal of Psychiatry 141: 1289-90 (1984); Williams, E.G. et al., “Studies on Marihuana and Pyrahexl Compound,” Public Health Reports 61: 1059-83 (1946); Greenberg, I. Et al., “Psychiatric and Behavioral Observations of Causal and Heavy Marijuana Users,” Annals of the New York Academy of Sciences 282: 72-84 (1976); Soueif. M.I., “Hashish Consumption in Egypt, With Special Reference to Psychosocial Aspects,” Bulletin on Narcotics 19: 1-12 (1967); Bensusan, A.D., “Marihuana Withdrawal Symptoms,” British Journal of Medicine 3: 112 (1971); Solowij, N. et al., “Biopsychosocial Changes with Cessation of Cannabis Use: A Single Case Study of Acute and Chronic Effects, Withdrawal and Treatment,” Life Sciences 56: 2127-35 (1995); Miles, C.G. et al., An Experimental Study of the Effects of Daily Cannabis Smoking on Behavioral Patterns, Toronto, Canada: Addiction Research Foundation (1974); Mendelson, J.H. et al., “The Effects of Marihuana Use on Human Operant Behavior: Individual Data,” pp. 643-53 in Braude, M.C. and Szara, S. (eds), The Pharmacology of Marihuana. New York: Raven Press (1976).
(6) Marijuana and Medicine: Assessing the Science Base (1999) Institute of Medicine
(7) Reported in Gannon, R., “The Truth About Pot,” Popular Science 192: 76-79 (1968 Május).
(8) Jones, R.T. et al., “Clinical Studies of the Tolerance and Dependence,” Annals of the New York Academy of Sciences 282: 221-39 (1976).
(9) Wiesbeck, G.A. et al., “An Evaluation of the History of a Marijuana Withdrawal Syndrome in a Large Population,” Addiction 91: 1469-78 (1996).
Mennyire rákkeltő a marihuána?
A marihuána és dohány összehasonlításával, illetve a marihuána egészségkárosító hatásaival kapcsolatos főbb tények: