Vajon valóban megmenti a fű a bolygót a ráktól, az éhínségektől és az energiaválságtól?
Találatok erre: google/pálinka
Addiktológiai ellátás az új típusú koronavírus járvány idején Magyarországon
Az alábbi táblázat azt a célt szolgálja, hogy az új típusú koronavírus járvány idején egy helyen összegyűjtse, milyen addiktológiai szolgáltatások elérhetőek Magyarországon. Ezzel szeretnénk pontos képet nyújtani a szakemberek, a döntéshozók és a drogfogyasztó emberek illetve hozzátartozóik számára. A táblázatot rendszeresen frissítjük! Ha szolgáltató vagy, és szeretnél felkerülni, írj a sarosip(kukac)rightsreporter.net emailcímre!
Munkahelyi drogtesztek: a türelmetlenség nem kifizetődő
Vajon tényleg hatékonyabbá teszik a vállalatokat a drogtesztek? A TASZ válasza: nem.
Gondolatok a prevencióról
László Sándor szerint a prevenciót nem is prevenciónak kellene hívni – hanem drogkultúrának. Olvasd el a cikkét, és megtudod, miért! Várjuk a Te írásod is!
Miért ilyen tudathasadásos a magyar társadalom?
A kormány a „drogliberalizáció” elleni harc jegyében elutasítja még a kannabisz gyógyászati használatát is, miközben a magyar állam támogatásával ingyenes pálinkaosztogatás folyik a reptéren. Vajon miért ennyire tudathasadásos a magyar társadalom, ha tudatmódosító szerekről van szó?
Az ecstasy és az agykárosodás veszélye
A média továbbgondolta a kutatócsoport eredményeit
Széljegyzetek – 2023.10.11.
Az Internet népe remekül vidult a híren, hogy egy vajdasági magyar férfi világrekordot döntött a vére alkoholszintjével. Pedig az alkoholizmus valósága nem ad okot örömködésre.
Amikor szerda délelőtt néztem, már több, mint kétezren lájkolták az RTL Facebook oldalán a hírt, a kétezer reagálóból pedig több, mint ezeregyszázan a röhögős szmájlit választották. Sokat elmond.
A mértéktelen alkohol-fogyasztás a magyar társadalom számára: vicc. A részeg történetek örökös vidámság és élcelődés forrása. A mértéktelenséget egyenesen díjazzuk. Tele van ezzel a kultúránk. A filmek, kabarék, humoreszkek elmaradhatatlan figurája az alkesz, akin jókat lehet röhögni. Cinkosan összekacsintunk mögötte.
„Erre bontok!” „Tud élni!” „Nekünk egyszer versenyt kell innunk!” – vidulnak a kommentelők a poszt alatt.
Hahaha. Hehehehe. Hihihi.
Csak aztán halálra ne röhögjük magunkat.
Mert sajnos az alkoholizmusban nem sok vidámság van. És nem, egy alkoholfüggő pont, hogy nem tud élni. Sajnos. Nem örömből iszik, hanem szenved. Gyakran olyan lehetetlen élethelyzetekbe ragadva, amelyek úgy tartják fogva, bénultan, mint a legyet a pókháló. Amelynek szálai egészen a születésig visszavezethetők, ahol sajnos túl gyakran szintén semmi vidámságra okot adót nem találunk. Annál gyakrabban találunk testi-lelki elhanyagolást, megalázást, megszégyenítést és bántalmazást. Esetleg generációkon átnyúló, ún. transzgenerációs traumák lenyomatát.
És ha megnézzük a hazai alkohol-függőséggel kapcsolatos statisztikáinkat, akkor sincs túl sok okunk örülni. Hiába csökkent az elmúlt évtizedekben jelentősen az egy főre jutó alkohol-fogyasztás, az alkoholizmus és az azzal együtt járó betegségek előfordulása tekintetében még mindig a világelsők között vagyunk. Minden évben sok ezer ember hal meg ideje korán a mértéktelen alkohol-fogyasztás következményeitől. És nem csak az idősebbek: sajnos a fiatalabb generációk is verik a legtöbb másik európai ország fiataljait, ha rohamivásról, mértéktelen ivászatokról van szó.
Ami pedig még ennyire sem ad okot vidulásra, hogy a magyar állam krónikusan semmibe veszi a kötelességeit abban a tekintetben, hogy a mértéktelen alkohol-fogyasztást visszaszorítsa, annak ártalmait csökkentse. Mi több, az alkohol-lobbin kívül alig szólal meg más ebben a témában a sajtóban is (a legutóbb például az volt a fő téma, hogy vajon eltöröljék-e a zéró toleranciát az ittas vezetéssel kapcsolatban). A gyerekeket fóliákkal védjük a könyvesboltokban a meleg karakterektől, de közben a mértéktelen ivászat valós veszélyeivel legfeljebb akkor foglalkoznak az iskolákban, ha történetesen van egy lelkiismeretes, jó szemléletű pedagógus vagy igazgató. És hogy nincs nemzeti alkohol-stratégiánk, soha nem is volt, pálinka-promóciós stratégiánk van csak – ezt már annyiszor leírtam ezen az oldalon, hogy szinte már én is unom leírni. Pedig úgy tűnik, le kell írni, ha ezerszer is, mert nem hatol át a tudatküszöbökön.
Mint ahogy azt is le kell írni, újra és újra, hogy a függőség nem jellemhiba, nem morális fogyaték – hanem egy olyan torz megküzdési stratégia, amelyből van felépülés. És a felépülés esélyeit jelentősen növelheti, aki segítségért fordul. Mert nem szégyen segítséget kérni.
Segítőhelyek itt: https://drogriporter.hu/segitseg/
kép: James Ensor
Az LMP bevállalta a dekriminalizációt
Mit ígérnek a pártok a drogpolitika terén?
Alkoholizmus Magyarországon (Ajánló – Magyar Narancs)
Amennyire jelenlevő és szegről-végről szinte minden családot érintő probléma az alkoholbetegség hazánkban, olyan keveset beszélünk róla. A Magyar Narancs most cikksorozatban mutatja be a hazai alkoholfogyasztás történetét, az alkoholizmus tüneteit, itthoni kezelését és a felépülés kilátásait.
Széljegyzetek – 2023.03.11.
Van ez a fura szubkultúra. Tudjátok, azok, akik kimennek ezekbe a nagy hodályokba, ahol kiabálnak és drogoznak, miközben nézik, hogy középen emberek egy bőrlabdát rugdosnak összevissza. Az, igen. A fociszurkolás, vagy mi.
Ne értsetek félre: nekem egyébként nincs velük bajom, amíg a négy fal között csinálják. És nem verik szét részegen a várost. Ami sajnos néha előfordul. Vagy amíg nem kezdenek el homofób, rasszista szlogeneket üvöltözni, és különféle kisebbségi csoportokat megfélemlíteni. Ami szintén előfordul.
De hát tudom, nem lehet általánosítani. Attól, hogy valaki bőrlabdarugdosást szeret nézegetni, még nem feltétlenül vandál vagy rasszista. Nem köll őket bántani. Elférnek a többi szubkultúrával együtt, mint amilyenek a kurultájosok, a goások vagy éppen a bőrszerkós BDSM rajongók. Esetleg az ereszmászó sport képviselői.
Engem személy szerint az sem érdekel, hogy drogoznak. Magánügy, ha mást ezzel nem zavarnak. Még akkor is, ha egyébként olyan különösen veszélyes keménydrogokat használnak, mint a pálinka. És nem ám csak amúgy füvezgetnek.
De az nagyon érdekes, hogy valamiért pártunk és államunk legfőbb vezetője úgy gondolja, hogy az adónkból minden évben sok csilliárd forintot költ el éppen erre a szubkultúrára. Irdatlan nagy pénzekből hatalmas stadionokat emelnek nekik. Szinte már hazafias kötelességgé teszik a rajongást.
Én mondjuk nem vagyok goás, de kedvelem Ozorát. Viszont eszembe nem jutna, ha miniszterelnök lennék, hogy éppen a házam mellé egy nagy goafesztivált telepítsek, vagy mondjuk Dj Akadémiát létesítsek közpénzből. Micsoda gigantomán aránytévesztő baromság lenne már, nem?
Az meg aztán már több, mint érdekes, hogy amikor a szubkultúra tagjai (egy bizonyos Fradi nevű csapat szurkolói) egy külföldi országba (Németországba) látogatnak, ahol a helyi rendőrség drogot és fegyvert talál náluk – akkor a magyar diplomácia hirtelen minden követ megmozgat, hogy elsimítsa az ügyet. És a kormánypropaganda pedig műfelháborodik, ahogy a csövön kifér, és szidja a másik ország rendőrségét.
Most akkor vajon majd a külügyminiszter akkor is megmozgat minden követ, amikor esetleg egy másik szubkultúra tagjait vegzálja a rendőrség külföldön? A kormánysajtó vajon akkor is nagyon fel fog háborodni, ha egy goa fesztiválra érkező fiataloknál talál drogot a rendőrség?
És ha már itt tartunk: vajon akkor miért is nem simítják már el rögtön annak az évi 6-7 ezer fiatalnak az ügyét, akiket a magyar rendőrség von büntetőeljárás alá, és akik túlnyomó többségének nincs más bűne, mint hogy egy-két g füvet találtak náluk? Ja tudom, az más…