Schedel Andor gyűjtemény

Ha Ráth-Végh István élne, bőven találna anyagot, az Emberi butaság kultúrtörténete, — a múlt század harmincas éveiben megjelent sorozatának újabb kötetéhez. Úgy vélem, hogy az elmúlt ötven év nyugati világunkra vonatkozó legkárosabb emberi ostobaságának az aranyérmét azok érdemelnék, akik „egészségünk védelmében” bizonyos kábítószerek előállítását, árusítását és fogyasztását bebörtönzéssel sújtandó, súlyos bűncselekménnyé nyilvánították.

“Igazi, társadalmunk egészségét veszélyeztető bűnösnek aligha a néhány füves cigarettát eladó “elvetemült” díler tekintendő, még ha a törvény ezt mondja is ki. Sokkal megalapozottabb okokból megválasztott képviselőinket és a kormányt kellene elmarasztalnunk, mert a befolyó adók milliárdjaival “megvesztegetve” tűrik, hogy a televíziók és a média egésze hihetetlenül jó és hatásos reklámokkal zavartalanul buzdíthassa a lakosságot az “élet habos oldalának”, az alkoholos italok fogyasztásának élvezetére!”

“A magyar kormányok az elmúlt tizenöt évben végigcsinálták mindazokat az eredménytelen szamárságokat, amelyekről évtizedek óta tudni, hogy kudarcra vannak ítélve”

“Ha a hatalom és megválasztott képviselőink valóban aggódtak volna az egészségünkért az elmúlt tizenöt évben, akkor valós képet tártak volna elénk az összes bódító szer relatív egészségügyi hatásairól. Az a tény, hogy mindmáig egy sem volt köztük, aki javasolta volna az alkoholos italok fogyasztására buzdító, rendkívül sikeres televíziós és egyéb reklámok betiltását, lesújtó erkölcsi színvonalról tanúskodik, és cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy a befolyó adómilliárdok még mindig fontosabbak számukra, mint az egészségünk.”

“Április 5-én reggel nézem a parlamenti közvetítést: egy MDF-képviselő napirend előtti felszólalásában ostorozta a Kendermag Egyesületet, amelynek tagjai azért küzdenek, hogy a károsnak tekintett szerek fogyasztóját ne tekintsék bűnözőnek. Az érvényes törvények alapján ugyanis akár börtönbüntetéssel sújtható, ha pálinka helyett történetesen egy (sokkal kevésbé káros) marihuánás cigarettára gyújtott rá. A képviselő azzal vádolta az egyesületet, hogy propagandát folytat a marihuánafogyasztás növelésére. Ez szemenszedett hazugság! Az elmúlt napok során több alkalommal is meghallgattam az egyesület vezetőivel a beszélgetéseket a televíziók képernyőjén. Az egyesület elnöke minden alkalommal nyomatékosan leszögezte, hogy az alkoholtól a marihuánáig minden drog fogyasztását károsnak tartják, és eszük ágában nincs bárkit fogyasztásra buzdítani!”

“Nem képmutatás-e, hogy az egészségünket a fű szívásával kapcsolatban oly meghatóan féltő kormányok semmit sem tettek és tesznek azért, hogy megakadályozzák az alkohol fogyasztására buzdító, rendkívül eredményes televíziós és egyéb reklámozást – kiemelten a fiatalságot leginkább érdeklő sportesemények közvetítésénél?
Arányos-e a statisztikai adatok ismeretében az alkoholfogyasztás csökkentésére fordított kormányzati pénzeszközök mértéke a tiltott szerek elleni háború költségeivel?”

“Friderikusz Sándor műsorában nagyon megrázott a fiatal lány története, akit marihuánával való visszaélés miatt többévi fegyházbüntetésre ítéltek. Először egy évet, majd kiszabadulása után pótlólag még három hónapot rács mögött töltött. Goromba kérdéseket tettem fel, miközben a könnyeimet törölgettem. Ki az az elmebeteg szadista, kik azok az embertelen törvényhozók, akik képesek voltak megnyugtatni lelkiismeretüket, az általuk kreált paragrafusokra hivatkozva úgy vélik, helyénvaló a fiatal lányt fegyházba zárni azért, mert az alkoholnál, a cigarettánál, de akár a túlzott kalóriáknál is ezerszer kevésbé káros szer fogyasztásában lelte örömét, s azt valakivel megosztotta?”

„Gönczöl Katalin a bűnmegelőzési törvény előkészítése kapcsán úgy vélekedett, hogy „elidegenedett világunkban a növekvő bűnözéstől, a kábítószerek terjedésétől való félelem összehozza az embereket”. Svéd példával illusztrálta, hogy a drogfogyasztás miatti félelmükben szülők tanárokkal, szociális munkásokkal összefogva rajtaütésszerűen jelentek meg azokban a diszkókban, ahol szerintük nem teljesen helyesen töltik el gyerekeik a szabadidejüket. Komoly mozgalom indult ebből, kivilágított sportpályákat létesítettek a szórakozóhelyek közelében, alternatívákat kínálva a fiatalság egészségesebb időtöltéséhez. Náluk is indult egy pingpongprogram Óbudán, amely mára országos mozgalommá vált.

Mindezt azért tartottam fontosnak felidézni, mert úgy látom, hogy a céltudatos és csak a kipécézett drogok elleni propaganda (karöltve az alkoholfogyasztás elleni fellépés majdnem teljes hiányával) még a 2000-es év emberét, a mélyen tisztelt és szeretett Gönczöl Katalint is félrevezette.”

„Érdeklődve tanulmányoztam az Ifjúsági és Sportminisztérium helyettes államtitkárával készült interjút, amelyet Szále Lászlónak adott a droghelyzetről. Topolánszky Ákos válaszában sok a vitatható elem. “Zsákutca a kulturált kábítószer-fogyasztás” – állítja a minisztérium szakértője. Hogy ez mit jelent, nem világos, különösen annak ismeretében, hogy a túlnyomó hányadot kitevő marihuána esetében a kulturált fogyasztás inkább jellemző, mint az alkoholélvezőknél. “Magyarországon a drogprobléma és az azzal összefüggő egyéni és társadalmi szenvedések olyan mértékűek, ami összefogásra késztet” – tudjuk meg, de azt is, hogy “átfogó képünk nincs, a kiterjedtséget nem ismerjük, de nagyjából meg tudjuk becsülni”. A szakértő szerint “figyelmeztető jel, hogy nagyon gyorsan terjednek a függőséget okozó szerek”, másutt viszont szerencsére eloszlatja azt a riogató képet, hogy az eseti használat függőséghez vezet. Kijelentve, hogy “…az eseti használóknak töredéke lesz drogfüggő. Ez azonban nem teszi kevésbé veszélyessé a problémát”.

Hogyne tenné?!”