Válasz Kocsis Máté polgármesternek

2015. április 16.

Kocsis Máté polgármester indulatos levelet küldött, amelyben azzal vádol, hogy elferdítjük a tényeket. Alább olvashatjátok a válaszunkat, döntsétek el ti, hogy ki állít valótlanságokat! 

Tisztelt Polgármester Úr!

Nekem címzett levelét nyílt levélként küldte el, ezért én is ezt a formát választom. A nyílt levél műfajával nincs probléma. A TASZ többször kezdeményezett már nyílt párbeszédet, vitát, interjút az önkormányzattal, sajnos sikertelenül. Azonban engedje meg, hogy megjegyezzem: nem túl elegáns, ha a sajtó a címzett előtt kapja meg a levelet. A levélről ugyanis először a Pesti Srácok nevű, a Fidesz által finanszírozott online portál cikkéből szereztem tudomást. A cikk órákkal azelőtt jelent meg, mielőtt a levél az elektronikus postaládámban landolt volna.

Indulatos személyeskedésekre nem szeretnék reagálni, a nyilvánosságot ez kevésbé érdekli. Az sokkal inkább, hogy számos állítása nem felel meg a valóságnak, és ezeket az állításokat a következőkben tételesen cáfolni fogom.

Nem felel meg az igazságnak, hogy az Alapvető Jogok Biztosának jelentése egy “politikai indíttatású iromány”, amelyet a TASZ kérésére időzítettek a választási kampányra. A valóság az, hogy az ombudsman a TASZ 2013. szeptemberi beadványa nyomán kezdett vizsgálódni az ügyben, és ilyenkor teljesen bevett gyakorlat, hogy az ombudsmani hivatal kommunikál a panaszossal. A Magyar Nemzet hazug, szelektív módon publikálta a levelezést, a teljes levelezésből az derül ki, hogy a TASZ azt szerette volna, ha a jelentés jóval hamarabb, még a Kék Pont tűcsere bezárása előtt, májusban került volna napvilágra. Az ombudsmani hivatal (ahol állításával ellentétben nem dolgoznak volt TASZ-osok) pedig arról tájékoztatott minket, hogy a jelentés még nem készült el. A dokumentumot én is októberben láttam először. Az ombudsman az Országgyűlés Igazságügyi Bizottsága előtt megjelent, ahol beszámolóját a bizottság elfogadta, szabálytalanságot nem állapított meg. Jellemző, hogy az önkormányzat azóta sem tudott érdemben reagálni a jelentés szakmai tartalmára, kizárólag nemtelen, azóta hazugnak bizonyult hecckampánnyal próbálta hitelteleníteni az ombudsman urat. Az ő egyetlen bűne az volt, hogy egyet mert érteni a TASZ-al abban, hogy a tűcsere bezárásával nem csak a drogfogyasztók egészséghez, de a környéken élők egészséges környezethez fűződő jogai is sérültek.

    A fotó a http://chicksonthecorner.tumblr.com/ kutatási projektből származik.

Nem igaz az sem, hogy a Kék Pont tűcsere programja nem végezte el az elvállalt és támogatott feladatát. A tűcsere program ugyanis soha nem vállalta el az utcai drogszemét begyűjtését a kerületben. A Kék Pont, a Közterület-Fenntartó és a Józsefvárosi Városüzemeltetési Iroda 2011. december 9-én aláírt hármas megállapodása értelmében a civilek a rejtett droghasználó csoportok megkeresését vállalták, az utcai drogszemét begyűjtése az önkormányzat felelősségi körébe került. Az önkormányzat az egyre kevesebb pénzből gazdálkodó, egyre kevesebb munkatársat alkalmazó Kék Ponttal ellentétben az Emberi Erőforrások Minisztériumától több millió forintos külön támogatást is kapott erre a célra. Józsefváros polgármestereként ne kenje rá tehát a saját felelősségét másra!

A közterületeken nem azért szaporodott el a drogszemét, mert a Kék Pont felelőtlen és korlátlan “tűosztogatást” hajtott volna végre – a drogszemét mennyisége éppen abban az időszakban nőtt meg, amikor a Kék Pont az egyre csökkenő állami támogatás miatt jelentősen korlátozta a kiadható steril tűk számát. Ugyanebben az időszakban sajnos a dizájner drogok fogyasztásának terjedése miatt egyre több ember egyre gyakrabban injektált drogokat. Magyarországon a Kék Pont bezárása előtt az egy drogfogyasztóra jutó kiosztott steril fecskendők száma (70 körül) meg sem közelítette az ENSZ AIDS ellenes szervezetének, a UNAIDS-nek az ajánlását (200), ami az eredményes járványmegelőzés feltétele. Ha valamit tanulhatunk a józsefvárosi példából, akkor azt, hogy a fogyasztók annál kevésbé motiváltak a tűk visszaszolgáltatására, minél jobban korlátozzák a visszacserélhető tűk számát. Ráadásul a tűk eldobálásának egyik fő oka az, hogy a fogyasztók félnek a rendőri ellenőrzéstől, sőt, saját beszámolóik alapján gyakran éppen a rendőrök dobatják el velük a fecskendőket az utcán. Ha kevesebb tű van, az nem azt jelenti, hogy kevesebben fogyasztanak drogot, hanem azt, hogy sokan osztják meg és használják újra ugyanazokat a fecskendőket.

Az utcai drogfogyasztás és drogszemét visszaszorítására vannak olyan módszerek, amelyek nem okoznak járványveszélyt. A francia parlament éppen most fogadott el egy olyan törvényt, amely ellenőrzött fogyasztói szobák létrehozásáról rendelkezik, amelyek segítségével már számos nagyvárosban hatékonyan visszaszorították az utcai drogfogyasztást. Nagy-Britanniában külön stratégiát alkottak a drogszemét eltakarításáról, ami nem a tűcserék visszaszorításáról szól. Melbourne-ben műanyag konténereket helyeztek ki a fecskendők begyűjtésére.    

Téved abban is, hogy a járványveszéllyel csak én riogatom az embereket. Az Európai Kábítószer- és Kábítószer-függőség Megfigyelő és Adatgyűjtő Központjának (EMCDDA) jelentése szerint azokban az országokban, ahol a tűcserék forgalmát jelentősen korlátozták, a fertőzések robbanásszerű növekedését tapasztalhattuk, ilyen például Románia és Görögország. Az USA Indiana államában, ahol a tűcserék működését ugyanazon érvek mentén korlátozták, mint Ön, éppen nemrég hirdetett a kormányzó egészségügyi szükségállapotot, mert jelentős HIV járvány tört ki a drogfogyasztók körében. A helyi vezetők ott tanultak a történtekből, és bejelentették, hogy tűcsere programokat fognak kialakítani a fertőzések megállítása érdekében. Vajon tényleg meg kell várnunk a járvány kitörését ahhoz, hogy a magyar vezetők is eljussanak erre a következtetésre? A járvány nem fog megállni a drogfogyasztóknál. 

A Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum jegyzőkönyveire éppen azért voltunk kíváncsiak, hogy megtudjuk: vajon az önkormányzat mit tesz egy hasonló katasztrófa elkerülése érdekében. Ebből talán kiderülhetne az is, hogy vajon végrehajtotta-e már az önkormányzat a Magdolna III. projekt drogproblémával kapcsolatos részeit, hogy lesz-e drogambulancia, tűcsere a főváros egyik legérintettebb kerületében, aláírták-e a szerződést az utcai megkereső munkásokkal, hogy végre támogatnak-e hatékony prevenciós programokat az iskolákban?

Sajnos azonban a jegyzőkönyveket nem adták ki. Vajon mi indokolja, hogy egy közpénzből közfeladatot ellátó szerv működésével kapcsolatos dokumentumokat, jegyzőkönyveket a nyilvánosság nem ismerheti meg? És vajon ha az (egyébként már évek óta esedékes!) kerületi drogstratégia már elfogadásra került, akkor miért nincs fent az önkormányzat weboldalán maga a stratégia?

Abban egyetértünk, hogy sok szervezet végez hasznos munkát a kerületben, még azután is, hogy az egyik legkitűnőbb szakmai szervezetet sajnos sikerült elüldöznie. Civil társadalomról alkotott elképzeléseink azonban jelentősen különböznek. Ön szerint a civilnek “csendben” kell végeznie a dolgát, szerintem viszont a civil társadalom csak akkor képes ellátni a feladatát, ha nem kell félnie attól, hogy a nyilvánosság előtt kritizálja a mindenkori hatalom döntéseit. Jelenleg a józsefvárosi civil szférában sajnos a félelem légköre uralkodik, a szervezetek és a szakemberek félnek attól, hogy a Kék Pont sorsára jutnak, ha akár csak nyilatkoznak a médiának.

Az már tényleg a képmutatás netovábbja, hogy miután kirakta az ország legelismertebb drogszakértőjét a JKEF-ből, folyamatosan ezekre a szervezetekre hivatkozik, azt a hamis látszatot keltve, mintha szakmai elvek és nem pártpolitikai érdekek motiválnák a döntéseit. Pedig a szakmai szervezetek véleménye csak addig érdekli, amíg megfelel a politikai érdekeinek. Amikor például felbontották a Kék Ponttal kötött együttműködési megállapodást, akkor a döntése ellen tiltakozó levelet száz, a drogprevencióban, terápiában és rehabilitációban dolgozó, elismert szakember írta alá. Köztük olyanok is, akik egyházi fenntartású intézménynél dolgoznak és közismerten konzervatív világnézetűek. Sajnos a szakemberek véleményét akkor semmibe vették.

Elfogadhatatlan, hogy a főváros legérintettebb kerületében nincs tűcsere és drogambulancia. A fővárosi drogkrízist azonban nem lehet kizárólag kerületi szinten kezelni. Elfogadhatatlan az is, hogy egy kétmiliós város nem költ drogprevencióra, hogy nincs drogkoordinátora és drogstratégiája. A Szoba a Nyolcban kampányunk petíciója, amit több ezer polgár aláírt, arra kéri a fővárosi vezetőket, hogy hozzanak létre fővárosi KEF-et, hogy alkossanak fővárosi szintű drogstratégiát és költségvetést. Ha másban nem is, de ebben remélem egyetértünk.

Üdvözlettel:

Sárosi Péter