„Rajzfilmhősök drogügye a bíróságon” típusú, rendhagyó szerepjátékról számolt be az [origo] a napokban. Ezúttal nem a sajtóportál közlése, hanem az esemény kiagyalói felé fordítjuk a monitort.
Az alább linkelt cikkből bővebben is kiolvasható az alaptörténet, melyben Micimackó, a Százholdas pagony hírhedt mézfüggője betört Nyuszikához és eltulajdonított tőle egy csupor mézet. Márpedig a méz a pagonyban kábítószernek minősül, így a 16 éves diákok a játék erejéig a mese szereplőivé vedlettek, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróságon védjék meg az igazukat egy valódi bíró előtt. A leírtak alapján a diákok mindaddig jól szórakoztak, amíg a bíróság ítéletet nem hirdetett: az elkövetőt 15 év börtönnel sújtották.
A beszámoló szerint a szerepjáték célja az volt, hogy közelebb hozza a fiatalokhoz a jogi kultúrát. Ha felül is emelkedünk azon, hogy Nyuszika kábítószer birtoklása miért nem ütközött törvénybe, valamint hogy a viharba kaphatott Mici a függő mackó 15 évet az esetért, akkor is érdemes elgondolkodnunk a játék kódolt üzenetein.
Arról lehet vitatkozni, hogy a 16 éves korosztály figyelemfelkeltésére tényleg Micimackó-e a legalkalmasabb figura, de a szokatlan kontextusba helyezés miatt működhet a dolog – a beszámoló szerint a diákok szívesen csatlakoztak a szerepjátékhoz. A meséből viszont tudjuk, hogy Micimackó a pagony központi szereplője, így végletesen rossz az üzenet, mely szerint a lakók ugyan tudnak a csacsi öreg medve méz kábítószer-problémájáról, de egyáltalán nem óhajtanak segíteni rajta. Sőt a leírtak alapján a bíróságon fel sem merült, hogy a függőség egy kezelést igénylő egészségügyi állapot, aminek elsősorban az okaival és nem a következményeivel kellene foglalkozni. Az pedig egészen abszurd, hogy a betörést elszenvedő Nyuszika, aki elvileg a tettes jó barátja, nem egészségesen szeretné látni társát, hanem a rácsok mögött, lehetőleg minél hosszabb ideig.
Érdemes lenne tudni, hogy a különóra a bíróság kapuját elhagyva vajon véget ért-e, vagy tágabb kontextusba helyezve drogprevencióban vagy egészségfejlesztésben folytatódott, mert ha nem – és kevés kétségem van afelől, hogy így történt –, akkor csupán a drogfüggők stigmatizálásához járult hozzá.
Mert végső soron mit tanultak meg a diákok a szerepjátékból? Azt, hogy a drogfüggők bűnözők, így orvosi kezelés helyett a bíróságra kell küldeni őket, hogy a törvény keze a lehető legszigorúbban sújtson le rájuk. A droghasználó pedig ennek megfelelően azzal a tudással gyarapodott, hogy a problémássá váló fogyasztás esetén sem a barátaira, sem az állam segítségére nem számíthat. Legközelebb egy hasonló játék kidolgozásakor esetleg érdemes lenne a drogszakma véleményét is kikérni…
Kardos Tamás
Drogriporter
2012.05.11.
