Olvasónk, Blossom, a saját LSD élményéről írt nekünk – olvassátok a beszámolóját!
Másfél lap után kezdtem elveszíteni a kontrollt, magányra vágytam. Tisztán, külső hatások befolyása nélkül akartam vizsgálni mi járhat most a fejemben. A mikor már a második pisilésnél jártam fél óra alatt, hirtelen jött a kérdés:
– Pisiltem? Miért vagyok itt? Mit csinálok? Majd a tudatomon épp eluralkodó acid a maga kesze-kusza módján megválaszolta a kérdést: „pihenő pisi” visszhangzott a gondolat.Gondolat? Ezt most mondtam vagy gondoltam? Amíg az ajtó mögött épp nem pisiltem próbáltam megfejteni mit jelenthet.
Hamarosan rájöttem, azért vagyok itt, mert a zajos szobában amúgy is végtelenül szövevényes gondolataim elviselhetetlenül intenzív ingerként hatottak. Meg kellett szusszannom.
– Pihenő pisi. Nem tudom mennyi idő telt el, ismeretlen az idő fogalma. Mikor lesz ennek vége?
A következő pillanatban már a tükör előtt ülök. „Kerüld el a tükröket ha pszichedelikumhoz nyúlsz” – mondják. Én mégis itt vagyok…
Törökülésben önmagammal szemben.
Önmagammal? Ijesztően sújt le a felismerés, hogy semmit sem tudok. A szer teljesen átvette az irányítást, kezdett eluralkodni a félelem. Az érzékelt világ hangulatilag és talán vizuálisan is egyre sötétebbé vált. Valahol a tudatom még tisztán funkcionáló részéből halásztam elő az emléket:
Nem szabad küzdenem, nem nyerhetek, a drog mindig erősebb. Ha elengedem a kormányt minden rendben lesz.
Mozdulatlanul bámultam a tükörképem. Egy dologra koncentráltam, a velem szemben ülő alakra. Az arcom először rendellenesen szimmetrikussá vált. Mintha a tükör ami előtt ülök már az arcomat felezte volna. – De a tükör előtt ülök?
Ekkor már önmagammal ültem szemben Csöndesen kitartóan bámultunk mélyen egymás szemébe. A kezdeti meglepetést ellenséges érzelmek váltották. A képben amit láttam minden rossz tulajdonságom benne volt. Ellenségek voltunk. Egy pillanatra. Majd mintha a reflexióm és én egyszerre ébredtünk volna rá:
Egymás részei vagyunk es leszünk. Ahogy minden más a részem és én is minden másé.
Ekkor a megfejthetetlen gondolatok és ingerek tombolása hirtelen elcsendesült. Rövid időre teljesen elpusztult az öntudatom, utat adva egy teljesen más világ felépülésének.
Az érzékelt világ és a gondolataim egy homogén masszává alakultak. A tükörképem megmagyarázhatatlan látvány volt. Kezdetben a bőröm textúrája változott meg. Sötét fakéreg szerű, vastag, élő, lélegző bőr fedte az arcom. A következő pillanatban a szemem vonalában végtelen szem-szerű szerv sorakozott.
Végtelen volt mégis elfért a fejemen. Majd mint ha tükröt tükörrel fordítunk szembe határtalanul sokszorozódva láttam önmagam . Bal és jobb oldalamon geometriailag szabályosan sorakoztak. Nem sokkal később már képtelen voltam megkülönböztetni saját alakom a tükörben látható masszától.
A tizenkét órás trip csúcspontját éltem meg ebben a pár percben, ami az akkori ítélőképességem szerint határozatlan időben és térben történt. A végtelen nem lenne jó szó, túlságosan meghatározható.
Valaki szólított és a maga furcsa módján ugyan, de újra egyben volt a világ. A nehezén túl vagyok mostmár csak pár óra sokkal kevésbé intenzív utazás volt hátra.
Vagy mégsem?
Később nem túl jó minőségű füvet szívtunk pipából, a minőséget mennyiséggel kompenzálva. Amikor végeztünk az ágyra feküdtünk. Becsuktam a szemem, vagy lehet, hogy nem. Talán csak félig. Belegondolva kezdetben csak félig, mivel emlékszem ahogyan az elnehezült szemhéjam alól látom a testem fuzionálni az ágyneművel amin épp fekszem. A testem volt az ágy, vagy az ágy volt a testem?.. Akármelyik is az egész a már ismert élő massza módján hullámzott, mozgásban volt.
Később már biztosan csukva volt a szemem, bár ennek ellenére bőségesen akadt látnivaló. Soha nem látott geometriai minták és színek váltakoztak a maguk sajátos törvényszerűségeivel, közben éreztem ahogy a testem hullámzik az ággyal. Mégsem mondhatom, hogy a testem hiszen nem volt testem. Az egész világ újra egy leírhatatlan természetű áramló anyaggá változott.
Az idő ismert mércéjével mérve ez sem tartott tovább mindössze néhány percnél, majd a kapucsengő hangja vetett véget az ego-halálnak.
Sört rendeltünk. Felkelve az ágyból a kaputelefonhoz mentem. Megint visszatértem. Részben. Felvettem a telefont :
-A futár vagyok.
– Rendben nyitom a kaput.
– Jó estét a futár vagyok.
– Rendben jöjjön nyitom.
Hangzott el a beszélgetés számtalanszor. Előfordul, hogy a pszichedelikumok hatása alatt beragadunk egy gondolatba, loopba. Ez történt. A körforgást egy telefoncsörgés törte meg. Feleszméltem. A kaputelefonnal a kezemben furcsa mód messze, kb. két méterre a faltól.
Fel kell vennem a telefont – a futár az, gondoltam.
– Jó estét! A futár vagyok csengettem, de nem szólt bele senki. A sört a kapu előtt hagytam.
Megértettem mi történt, nem halhatott engem, ahogyan én sem őt, hiszen ki volt húzva a kaputelefon.
Blossom
FIGYELEM! A fenti történet nem azt a célt szolgálja, hogy bárkit hasonló szerek fogyasztására buzdítson. Sorozatunk célja a tájékoztatás: hogy bemutassuk, milyen sokféle célból és módon fogyasztanak az emberek tudatmódosító szereket. Különféle emberek különféle szakaszán vannak a drogfogyasztói spektrumnak – vannak, akik rekreációs fogyasztók, vannak függők, és a kettő között a szürke száz árnyalata. Meggyőződésünk, hogy mindenkinek segít, ha leírhatja az élményeit. Az írásnak terápiás haszna is van. És akinek problémái vannak, annak is támogatás kell, nem pedig ítélkezés (abban is segítséget ajánlunk az olvasóinknak, hogy hol kaphatják ezt meg).
Ha érdekel a drogtéma – akár fogyasztó vagy, akár a területen dolgozó szakember, aggódó szülő vagy szimplán jobbító szándékú aktív polgár -, szeretsz írni és szeretnél hozzájárulni a Drogriporter tájékoztató munkájához, akkor itt az alkalom: írj nekünk cikket a Drogriporter blogra! Amennyiben a cikked megfelel a tartalmi és minőségi elvárásainknak, akár rendszeres szerzővé is válhatsz. Írhatsz arról, hogy szerinted hogyan kellene átalakítani a hazai drogpolitikát, milyen törvényekre, programokra lenne szükség, blogolhatsz a fogyasztóként/partizóként/szülőként/szakemberként stb. szerzett tapasztalataidról. Tudósíthatsz arról, hogy milyen jó és rossz drogpolitikai példák vannak idehaza és külföldön. Írhatsz drogtémájú könyvekről, filmekről is. A cikkek terjedelme lehetőleg ne haladja meg szóközökkel együtt az 5-6000 karaktert. A cikkeket a rightsreporter(kukac)rightsreporter.net címre küldd! Akár megfelel az írásod, akár nem, egy héten belül válaszolunk.