„Meghalt a Fater,” írta az egyik ismerősöm nemrég. „Hogy mi?” – kérdeztem vissza értetlenül. Aztán világosság gyúlt az elmémben. Ja, hogy az a Fater. Palotai Zsolt.
Már az én generációmnak is csak „a Fater” volt. Pedig mi még a 90-es évek végén kezdtünk el a bulijaira járni. A breakbeat és drumandbass hullám csúcsán, amit sokan az ő közvetítésével ismertek meg. Akkor már fogalom volt a budapesti éjszakában, hiszen a Tilos az Á-ban kezdett el zenélni a rendszerváltás környékén. Adtuk-vettük a kazikat a zenéivel. („Kazetta” – a fiatalok már azt se tudják, eszik-e vagy isszák.)
Mennyi emlék, olyan helyekről, amik közül többet már bezártak. A régi Kultiplex. Az első West Balkan. Olof Palme ház: egyik oldalon d’n’b, másik oldalon breakbeat. Tilos bulik a Pecsában.
Nemrég olvastam vele egy interjút. Egy megkeseredett, reménytelen ember képe rajzolódott ki előttem. Az ország helyzete rosszabb, mint a 80-as években, mondta. A társadalom legalja került annak csúcsára. Nem hívják már zenélni rádiókba. A közönsége fele kivándorolt. Úgy fogalmazott: „belső emigrációban és csöndben van.”
A kor zenéjéről is lesújtó volt a véleménye. Amit persze lehetne úgy is venni, mint egy idős ember morgolódását, aki szerint „régen minden jobb volt”. De Palotai nem tartozott azok közé, akik felületes morgással lesöpörték a Ma zenéjét az asztalról. Vagy aki ne tudta volna megtalálni a hangot a sokkal fiatalabb generációkkal. Naponta sok órát töltött azzal, hogy megismerje a legújabb előadók legújabb zenéit – csak éppen, mint mondta, megszeretni nem tudta.
„Teljesen egysíkú minden, minden zene hasonló vagy ugyanolyan. Még a bulikon is, ha egy-egy előadót hallgatsz, ahol elkezdi, ott is fejezi be. Tehát mintha egy zenét játszana egy órán keresztül, nincsenek hullámhegyek és -völgyek,” mondta.
Elérte a maga mélypontját.
„Ha nincs mélypont, akkor nem teljes az a karrier, és senki nem hitte el, hogy ők vissza tudnak jönni,” mondta az interjúban. Sajnos már nem fog visszajönni. Egy egészen más úton indult el. Hatvankét évesen kiballagott ebből a világból.
Jó utat, Fater! Köszönünk mindent!