Kábé az összes világvallás és filozófia szerint a megbocsátásra való képesség hiánya az egyik legnagyobb akadály a bölcsesség felé vezető úton.
Nem tudunk megbocsátani azoknak, akik bántottak minket. Különösen, ha nem bánták meg – de gyakran akkor sem, ha esetleg már ők maguk megbánták. Milyen érdekes a magyar nyelv: a „bán” szó ismeretlen eredetű, de régi szavunk, még az ukrán és a szlovák nyelvbe is átkerült. Ebből jön a bántás – de a megbánás is.
Szánom-bánom bűnömet – mondjuk. Milyen érdekes ennek is a lélektani vetülete. Hiszen a megbánás egyik első feltétele a szánalom: az empátia. A képesség arra, hogy együtt érezzünk azzal, akit megbántottunk. Hasonlóképpen előfeltétele ez a megbocsátásnak is. Hiszen ha valaki nem képes együttérezni, az nem képes megbocsátani a neki okozott bántást. Még akkor sem, ha az illető nem rossz szándékból követte el.
Empátia nélkül nincs megbánás – és nincs megbocsátás sem. Az empátia egyik előfeltétele pedig a megértés. Meg kell értenünk azt, hogy miért történt az, ami történt. Miért viselkedtünk úgy, ahogy. És miért viselkedett a másik úgy, ahogy. Ez bizony munka: a megbocsátás és a megbánás sem jöhet máshonnan, mint szívből – és nem jöhet túl könnyen, felszínesen („dehát már mondtam, hogy bocsánat, mit vagy úgy oda”). Csak úgy, ha megdolgoztunk, pokolra mentünk a megfelelő megértésért.
Baruch Spinoza, a filozófus, joggal lehetett dühös. Felvilágosult nézetei miatt ugyanis saját közössége, a hollandiai zsidók szabályosan kiközösítették. Spinoza azonban nem ápolt velük szemben haragot vagy bosszúvágyat. Megértette ugyanis, hogy a kiközösítés azoknak az embereknek a félelméből fakadt, akik nem képesek megérteni, hogyan működik a világ. Megértette – és megbocsátott.
Megérteni mindent annyit jelent, mint megbocsátani mindent – fogalmazta meg az őt jellemző kristálytiszta aforizmában.
Tapasztalataim szerint senkinek sem bocsát meg nehezebben az ember, mint saját magának. Még akkor is, ha a bántást ellene követték el, és ő áldozat volt – sőt, akkor bocsát meg magának a legnehezebben. Mert gyötri az önvád, az önutálat és a szégyen. Azért, mert tehetetlen volt. Még akkor is, és főleg akkor, ha kisgyermekként érte a bántás. A megértés és az együttérzés mindig saját magunkkal kell, hogy kezdődjön.
Adnak neked valamit a Drogriporter írásai? Szeretnéd, ha nem tűnne el ez az oldal a nagy ellenszélben? Akkor kérlek, légy Te is rendszeres támogató: https://drogriporter.hu/tamogass/
