Robert Waldinger pszichiáter a Harvard Egyetem professzora, nem mellesleg Zen buddhista pap, a világ leghosszabb boldogság-kutatásának vezetője. Ez a kutatás immár 80 éve követi végig emberek egy csoportjának az életét, elképesztő részletességgel, hogy megválaszolja a kérdést: vajon mitől lesznek boldogok az emberek? Waldinger két fő következtetést vont le az eredményekből. Mindkettő szinte közhelyesnek tűnik – és mégis, túl gyakran szem elől tévesztjük őket.
Az egyik: a boldogság kulcsa nem az IQ-ban, a génekben, az irányítószámban vagy a bankszámla egyenlegében rejlik. Hanem a közeli emberi kapcsolatok minőségében. A kutatás szerint az emberek vagyoni helyzettől, társadalmi státusztól, kultúrától, származástól, nemtől stb. függetlenül akkor éltek leginkább örömteli és egészséges életet, ha elmélyült, tartalmas emberi kapcsolataik voltak.
És igen: fontos, hogy a tested karbantartsd. De érdekes módon az egészségben is nagyobb szerepet játszik, hogy mennyire jók a kapcsolataink, és nem pedig fordítva. Az egészség többről szól, mint a koleszterol, a cukor vagy az izmok. A jó kapcsolatok nem csak a testünket, de az agyunkat, az elménket is védelmezik az entrópiától, még akkor is, ha már korosodunk.
A másik: tény, hogy a munka fontos része az életnek. Fontos, hogy ne éljünk nélkülözésben. De aki attól várja az örömet és elégedettséget az élettől, az csalódni fog. Hiába halmozzuk a vagyont, a hírnevet, a címeket, az elismerést: a valódi boldogság forrását nem ezek, hanem a kevés, de közeli és mély emberi kapcsolat jelentheti számunkra. És ezektől a túlzásba vitt, kényszeressé váló munka gyakran elveszi az időt.
Az emberek gyakran azt feltételezik: ha menő állásom lesz, ha fényes karriert futok be, ha vagyont és hírnevet halmozok, ha izmosabb/soványabb/szexibb leszek, ha kúl kocsival járok – akkor több ember fog tisztelni és szeretni, ergo boldogabb leszek. Az egész kultúránk ebbe az irányba tol bennünket. Pedig ha ugyanezt az energiát a legfontosabb emberi kapcsolatainkba fektetjük, ezerszer jobban megtérül.
„A magány öl,” figyelmezet Waldinger. „Legalább annyira pusztító erő, mint a dohányzás vagy az alkoholizmus.”
A magány, az elszigeteltség a legmérgezőbb az emberi lények számára – és ebből erednek gyakran a többi népbetegségek, függőségek is. Nem a kapcsolataid száma számít: sok ismert, hírneves ember fuldokol a magányban. Nem is az, hogy vajon házasságban élsz-e vagy sem: egy házasságban is lehet magányosnak lenni. A kapcsolataid minősége a lényeg, még ha kevesebb, informálisabb ilyen kapcsolataid is vannak.
Adnak valamit a Drogriporter írásai? Kérlek, te is adj valamit: támogasd a Drogriportert: https://drogriporter.hu/tamogass/