„Magyarországon továbbra is lesújtóak a tinédzserkori gyermekszülés statisztikái. Itthon ezer tinédzser lány közül évente körülbelül tizenhétnek születik gyermeke, miközben az uniós átlag hét körüli,” nyilatkozta a demográfus szakember. Ezen terhességek döntő többsége abortusszal végződik.
És amikor arra kerül szó, hogy mik ennek az okai?
Egyesek biztos rögtön rávágnák: a származás. Mert a romák azok „ilyenek”. A kultúrájukban van, hogy sokat szülnek. Csak a pénzért. Hát nem.
A szakember ezt cáfolja: a roma lányok túlnyomó többsége ma már nem tinédzserként szül. A kutatások szerint ami igazán fontos szerepet játszik, az nem a származás, hanem: „alacsonyabb társadalmi státusz.” „Alacsony iskolai végzettség.” „Rossz anyagi helyzet.” „Leszakadó térségek.”
És amikor erről olvasok, akkor megint déjí vu érzésem van. Ezernyi társadalmi problémánk gyökerei nyúlnak ide: a nyomorba. Herbál-függőség. Gyermekbántalmazás. Hajléktalanság. Utcai kéregetés. Túlélési prostitúció.
Problémák, amelyekre az állam már évtizedek óta csak tűzoltás jelleggel, tüneti kezeléssel, szőnyeg alá söpréssel válaszol. Gyakran olyan módon, hogy magukat az érintetteket bélyegzi meg, őket teszi meg bűnbaknak. És gyakran a mélyszegénységből fakadó élethelyzeteket összemossa a származással, a kultúrával összefüggő szokásokkal. Mintha arról lenne szó, hogy egyes emberek genetikailag, vagy akár kulturálisan, összeférhetetlenek, deviánsak lennének.
Magyarul őket kell megfegyelmezni, megregulázni, és majd akkor, csak akkor, esetleg, részesülhetnek a társadalmi javakból és lehetőségekből, amelyekből most kizárták őket.
Az intézeteink, akár börtönökről, akár pszichiátriai intézetekről van szó, tele vannak azokkal, akik a margóra születtek. A nyomorba, ami, Móricz szavaival, már nem ösztönöz felemelkedésre, mint a tisztes szegénység, csupán pusztít, mint a szennyes árvíz.
És mindaddig, amíg marad a leszakadást konzerváló, a leszakadók fölött morálisan ítélkező, a leszakadók egyéni viselkedésére, annak „javítására” összpontosító, őket „szeretetteljesen szegregáló”, paternalista „gondoskodáspolitikai” megközelítés – addig nem lesz itt komoly változás.
Harcolni akarunk valami ellen? Akkor harcoljunk a nyomor és kirekesztés ellen.