Nem csak a muzulmánok, de a keresztények között is vannak vallási szélsőségesek.
Fundamentalisták, akiknek mindig a keze ügyében van egy jó kis bibliai idézet, amivel fejbeverhetnek.
Mert a Biblia-idézet náluk bunkósbot.
Olvasni, értelmezni, megérteni, párbeszédet folytatni: erre nem képesek.
Nem figyelnek arra, amit mondasz: végtelen önigazoló monológokat folytatnak.
Soha nem restek az orrod alá dörgölni, hogy ők annyival sokkal szentebbek, te pedig annyira sokkal bűnösebb vagy náluk.
Ők már grade 7 keresztények, te még csak grade mínusz 3 vagy. Ú de béna.
Aki nem úgy és nem azt hiszi, amit ők: az tévelyeg.
Minden más vallás: pogány tévelygés. Isten természetesen csak és kizárólag az ő felekezetüknek nyilatkoztatta ki a nagybetűs Igazságot – az emberiség nagy részét pedig sötétségben hagyta az Ő igen nagy kegyelmében.
Hittérítő buzgalmukban olyanok, mint az elefánt a porcelánboltban: megjelennek, arrogánsan körbehordozzák Jézust, mint a véres kardot, suhogtatnak vele párat.
Aztán elmennek – kettétört párbeszédeket, indulatokat, döbbent, bosszús tekinteteket hagyva maguk után.
És persze önelégülten azt hiszik, hogy micsoda remek PR-munkát végeznek itt Jézusnak.
Pedig nem tudom, ki hogy van vele, de én inkább töltenék el egy örökkévalóságot a pokolban a Dalai Lámával, mintsem akár egy napig össze legyek zárva ilyen fanatikus idiótákkal egy bármilyen fényes mennyországban.
Szerencsére nem esek abba a hibába, hogy a fundamentalisták vakhitét azonosítsam a hittel, az ő vallásosságukat azonosítsam a kereszténységgel.
A keresztény spiritualitás nagyon mély és gazdag hagyománnyal rendelkezik a sivatagi atyáktól kezdve a középkor nagy misztikusain keresztül napjaink számos inspiráló tanítójáig. Őket persze a fundamentalisták nem ismerik és nem olvassák.
Egyikük, Richard Rohr nagyon találóan ír róluk.
„Amikor az embereken egyre inkább eluralkodik a félelem és a bizonytalanság, nem tudják, hogyan érjék el a saját lelküket. Az imához fordulnak, avagy a jobb ösztöneikre hagyatkoznak. Ezen a ponton azonban egy könnyű és kényelmes megoldás, hogy az ember az Írást idézi, valamilyen tekintélyre hivatkozik, vagy valamilyen jogi elvre. Ez viszonylag gyorsan elmulasztja a szorongását. A fundamentalistát a leginkább az a hiedelem határozza meg, hogy minden problémát meg lehet oldani a tekintélyre való hivatkozással. Nincs szükség belső életre, nincs szükség a hit útjára, nincs szükség valódi tapasztalásra; valaki más majd megoldja helyettem a házimunkát. ‘Nem kell felelősséget vállalnom a saját életemért, valaki ott fent majd megteszi helyettem,’ mondják.”
Valóban: a harsány, fanatikus vakhit mögött mindig bizonytalanság van. Félelem. Egy sérült, szárnyaszegett lélek vergődése ez. Ami retteg attól, hogy megnyíljon. Ott van bent egy kisfiú/kislány, aki szeretetre vágyik – de sokkal egyszerűbb elhallgattatni a Tekintélyre hivatkozva, mint leülni mellé és meghallgatni.
„A vallás az egyik legbiztonságosabb hely arra, hogy valaki elrejtőzzön Isten elől,” írja Richard Rohr.