„Méretes fejszéjével kiállt az útra és lesújtott az első biciklisre a mélykúti drogos” – harsogja az egyik propaganda-lap szalagcíme. Hánynom kell tényleg. És az ilyen szenny az, ami magyarázza, hogy miért ennyire kirekesztő a magyar társadalom.
Az ilyen cikkekkel az a legnagyobb probléma, hogy egyrészt teljes kavart teremtenek a fejekben azzal kapcsolatban, hogy mi is a drog, és összekevernek rengetegféle szert, fogyasztási módot és fogyasztói csoportot. Másrészt pedig dehumanizálják az illegális szerek fogyasztóit – és alátámasztják azt a szigorú drogpolitikát, ami gyakorlatilag minden eszközt megengedhetőnek tekint arra, hogy megbüntesse, kínozza, fegyelmezze őket.
Mert mit mondanak az ilyen cikkek? Mi az üzenet? Az, hogy ha „drogozol”, akkor mindenféle borzalmas erőszakos bűncselekményt fogsz elkövetni. A „drogost” összekapcsolják az őrülettel, az erőszakkal, a gyilkossággal.
És közben persze az olvasónak meg sem fordul a fejében, hogy ő is „drogos”, ha az elmúlt évben mondjuk fogyasztott alkoholt vagy dohányt, esetleg kávét. Mert ezek bizony, a tudományos definíció szerint, drogok. És ő is „drogozik”, ha a nap végén megiszik egy pohár sört. Attól meg aztán főleg leesne az álla, ha megtudná, hogy az alkohol az egyik legdurvább drog a világon, amit messze a legtöbb erőszakos bűncselekmény elkövetésével kötnek össze.
Mégis, az ő kis saját borozgatását nem kötné össze azzal, hogy egyébként részeg emberek milyen szörnyű bűncselekményeket követnek el. De az illegális szereknél ugyanezt az oksági kapcsolatot minden gond nélkül elfogadja.
Az ilyen cikkek egyszerű megoldást kínálnak arra, hogy miért kerülnek emberek szörnyű állapotba és követnek el durva dolgokat. „A” drog miatt. Milyen kézenfekvő és kényelmes. Nem kell azzal foglalkozni, hogy egyébként milyen körülmények között élnek, nőttek fel az emberek, akikről szó van. Hogy milyen rossz dolgok történtek velük eddig. Hogy esetleg milyen pszichés zavarokkal küzdenek, és hogyan történhet meg az a 21. században, hogy ezek nem hogy tömegesen kezeletlenek, de diagnosztizálatlanok maradnak. Mert akkor szembesülni kéne azzal, hogy a drog valójában csak következmény és tünet – nem pedig ok.
Kiborulna a bili, és akkor kellene azzal foglalkozni, hogy mi a társadalom felelőssége – így viszont egyszerű. Megvan a bűnös, megvan az egyszerű ok, megvan a bűn és a bűnhődés, lehet gyűlölködni és köpködni, szörnyülködni, az olvasó kellemesen megborzong, megvan a kattintás-kvóta, mindenki örül – de nem kell kényelmetlen kérdésekkel szembesülni. Ámen.