„Hagyd az életedet könnyedén táncolni az Idő peremén, miként harmatcsepp táncol a levél csúcsán,” írja Rabindranath Tagore indiai költő.
Egyetlen harmatcsepp mikrokozmoszába zárva ott az egész életed.
A születés misztériuma: pirkadat előtt a vízgőz lágyan megsimogatja a hűs levelet és kicsapódik rajta. Szelíden végigkúszik a levélen, az anyaföld gravitációs vonzásának engedelmeskedve.
Cseppecskébe gyűlik a levél csúcsán, és amikor az égen megjelenik a hajnali Nap sápadt, ibolyás korongja, szivárványként ragyogva üdvözli a reggelt.
És a fény harmatcseppé válik, a harmatcsepp fénnyé – a víz elpárolog és egyé válik újra a levegős éggel, amiből vétetett. Várva, hogy ismét kicsapódhasson. Születés – elmúlás – újjászületés.
A levél, a levegő, a fény, a víz, a föld – vajon ezek létezhetnének egymás nélkül? Az elme elhiteti velünk, hogy ezek mind elszigetelten létező „dolgok” – pedig minden egymásra utalt, minden kölcsönösen függ mindentől, minden folyamatosan átalakul egymásba.
Az elme elhiteti velünk azt is, hogy mi magunk elszigetelten, szilárd határok között létezünk. Hogy vagyok „én” – és van a „külvilág”.
Pedig létezésünk minden egyes pillanatban függ attól, ami körülvesz bennünket. Minden egyes lélegzetvétellel testünkké válik a világ. A testünk pedig gondolatokat és érzéseket ölt, a gondolataink és érzéseink pedig testet öltenek.
Hogy az agy szüli az elmét, vagy az elme az agyat? Hogy az anyag a valóság, vagy a lélek? Értelmetlen kérdések. A harmatcsepp is valóság, és a fény is, ami átitatja.
A születésünk és elmúlásunk nem egyszeri és megismételhetetlen események – csupán a kozmikus színház drámájának felvonásai. Minden pillanatban, minden lélegzetvétellel megszűnünk, és minden pillanatban újjászületünk. Kicsapódunk a levélen, mint a harmatcsepp, hogy aztán elpárologjunk a reggeli fényben. És mi vagyunk a víz, mi vagyunk a levél, mi vagyunk a fény – a fény, ami átszeli a végtelen, sötét világűrt, és életet teremt.
„A halál nem a fény kioltása; csupán a lámpa eloltása, hiszen eljött a hajnal,” írja Tagore.
(notes to myself)
