Dühöng a kultúrharc. Durcás Dóri ismét akcióba lépett: leragasztott egy plakátot az ARC kiállításon.
A plakát a kisgyerekes anyukák olyan panaszairól szólt, mint a „kialvatlanság”, a „kiharapott mellbimbó” vagy „mindig piszkos ruha”. Ezt helyettesítette Dóri a saját felirataival: „áldás”, „kacagás” és „babaillat” (!). Szerinte ugyanis az eredeti plakát „családellenes propaganda” és „a gyermekvállalás ellen kampányol”.
Nos, kedves Dóri, értem én, hogy politikusként folyamatos feltűnési viszketegség hajt. Ezért aztán ott is „családellenes propagandát” vizionálsz, ahol az nincsen.
Ez a plakát ugyanis pont, hogy az anyukák védelmében emel szót – próbál szemléletet formálni és leszámolni azzal a tévhittel, hogy az anyaság fenékig tejfel és csupa móka és kacagás, rózsaszín cukiság meg babaillat.
Az eredeti plakát azt az üzenetet küldi az érintetteknek, hogy nincsenek egyedül, és a problémáik valós problémák.
Nem attól kell ugyanis félteni az anyukákat és a családokat, hogy beszélünk a valóságról. Hanem attól kell sokkal jobban félnünk, hogy egyesek – például te – letagadják a valóságot és rózsaszín álvalóságot festenek. Egyes anyukák emiatt úgy érezhetik, hogy ha nem csupa áldásként, kacagva élik meg ezt az időszakot – akkor velük van a baj. Akkor ők selejtesek. És azért is kell beszélni ezekről, hogy kapjanak támogatást az érintett szülők, családok.
És egyébként igen: emellett és ezzel együtt a gyermek – áldás. Ezt aláírom. De nem attól lesz áldás, hogy letagadjuk a nehéz oldalát. Hanem attól, hogy jelentést adunk neki.
