Ram Dass Indiából hazatérve könyvet írt és a 70-es évek elején sok előadást tartott. Hallgatósága főleg hosszú hajukban virágot viselő fiatal hippikből állt. Egy ízben azonban a közönségben helyet foglalt egy idős hölgy is, úgy 70 éves. Régimódi ruhát és kalapot viselt, ölében ridikül.
Az előadás a módosult tudatállapotokról, misztikus élményekről szólt. Miközben Ram Dass kifejtette, hogyan fosztotta meg az LSD azoktól a konvencionális maszkoktól, amik korábban az életét irányították – csodálkozva vette észre, hogy a hölgy értőn bólogat. Azzal folytatta, miként vezetett az útja a pszichedelikumoktól a meditációhoz és a jógához. A nő még mindig buzgón, mosolyogva bólogatott.
Ram Dass gyanakodni kezdett, hogy talán valami idegi problémája lehet, ami miatt a nyaka folyamatosan ráng, és az egésznek semmi köze ahhoz, hogy ő éppen miről beszél. De amikor az előadás végére ért, a hölgy felment hozzá a pódiumra. „Köszönöm, nagyon érdekes volt, és teljesen egybevág az én élményeimmel,” jelentette ki. „Honnan tudja?” – kérdezte Ram Dass hitetlenkedve. „Mármint mit csinál az életében, ami ilyen élményeket adott Önnek?” Az idős hölgy cinkos mosollyal odahajolt hozzá: „Horgolok.”
És akkor Ram Dass rádöbbent, hogy az emberek jóval több úton elérkezhetnek spirituális belátásokhoz, mint valaha gondolta – és hogy soha nem szabad azt hinnünk, hogy a miénk az egyedüli út.
