„Itt nincsenek alkoholista hajléktalanok” – hirdeti magát egy középiskola a reklám-klipjében.
Lehet, hogy vannak szülők, akik vevők az ilyen üzenetekre. De azért remélem, hogy vagyunk bőven olyanok is, akiknek esze ágába sem lenne egy olyan iskolába adni a gyerekét, ahol a kirekesztő szociális demagógiának ezt a fertelmes szemléletét oltják bele a tanulókba.
Én például egy olyan iskolába íratnám szívesen a gyerekemet, ahol arra tanítják, hogy vállaljon szolidaritást az elesettekkel, a szegényekkel, az otthontalanokkal. Ahol megbeszélik a tanulókkal, hogy vajon miért, hogyan válnak hajléktalanná emberek. Miként ragadt benne a mélyszegénységben a társadalom leszakadó egyharmada. Ahol az alkoholizmusról, függőségekről nem úgy oktatnak, mint valami jellemhibáról, hanem feltárják a gyermekkorba nyúló gyökereit, összefüggéseit elmagányosodással és kirekesztéssel.
Ahol ilyen szellemben tanítják a történelmet, az irodalmat is. Hiszen ennek a nemzetnek a legjobb elméit mindig is fűtötte a felháborodás az igazságtalanságok és egyenlőtlenségek láttán. A szenvedély, hogy egy igazságosabb és egyenlőbb társadalmat alkossanak. Ahol íróink, költőink társadalmi megújulást követelő szenvedélyes sorait megtanítják alkalmazni napjaink valóságára.
Például amikor közösen beszélgetnek arról, ki volt Táncsics Mihály, és miért mondta, hogy „a koronák és trónusok csak addig állhatnak fenn, míg a népek szegények, tudatlanok.”
Vagy közösen értelmezik Petőfi XIX. század költői című versét: „Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet”.
Vagy éppen elemzik Ady Endre Álmodik a nyomor című költeményét: „Kicsit több bért, egy jó tál ételt, foltatlan ruhát, tisztességet s emberibb szavakat.”
Esetleg József Attila Külvárosi éj című versét: „A nyomor országairól térképet rajzol a penész.”
Olyan sokat papolnak manapság arról, hogy „magyarság” meg „nemzet”. Hát jó lenne tudatosítani, hogy nem a melldöngető hazapuffogtatás és köldöknéző önelégültség teszi a magyart. Enélkül a szenvedélyes igazság-szeretet nélkül lófüttyöt ér az egész.
