Ecce homo. A teremtés koronája. Keménydrogozás közben a vadászkiállításon. Fejétől bűzlik, szokás mondani. Na hát itt most bűzlik. Mert milyen is egy igazi magyar úr? Lássuk. Az igazi magyar úr pálinkás böfögések közepette védi a keresztény erkölcsöket a füves lipsi hippiktől, talpig luxusban szórja dörgedelmeit a gaz globális pénzelit ellen. Az igazi magyar úr nem fél elsütni a fegyverét. Nem azért öl, hogy túléljen, vagy hogy „szabályozza a vadállományt” (ez csak duma). Hanem azért öl, mert megteheti. Élvezi, ahogy rásimul a ravaszra a keze, miközben nézi az őzsutát a tisztáson. „Ez sport” – mondja. Közben a hatalom és kontroll izgalma dopaminfröccsöt és smalldickenergy-t juttat az agyába. A nőkben is ennyit lát: elejtendő, kontrollálandó vadakat. Lovagias gesztusai mögött az asszonyságok és kishölgyek mély lenézése lapul. Jaj annak a nőnek, aki nem nevet udvariasan a bűnrossz szexista viccein. Ő a csúcsragadozó a szavannán. Az utca emberei, akiket a sötétített üveg mögül néha megpillant: jobbágyok. Biomassza, amit kedvére gyurmázhat. Neki ez jár. Éppúgy, mint a szolgálati luxusautó. Kell neki az érzés, hogy élet és halál ura. Egy igazi magyar úr imádja látni a számító hízelgés és a fortélyos félelem fényeit felvillanni a szemekben, bármerre is jár. Imád pöffeszkedni, hivalkodni a NER-elit dzsentris manírjaival. Vasárnap a templomban ájtatos, de unott tekintettel ül a templom első sorában. Ő a földesúr. Cuius regio, eius religio. Gépiesen veti a keresztet, közben már a legújabb harácson jár az esze. És szentül meg van győződve róla, akárcsak Pangloss mester Voltaire regényében, hogy ez minden világok legjobbika. Hiszen ahol ilyen kitűnő emberek ülnek a hatalomban, mint ő, az más nem is lehet.
kép: Szajki Bálint/24.hu
