Bryan Johnson amerikai techmilliárdos örökké akar élni. Az elmúlt években több millió dollárt költött egy életmeghosszabbító rendszer kidolgozására, amelyben minden, a testével kapcsolatos döntést orvosok csapatának utal ki. A cél: hogy csökkentse a teste „biológiai életkorát”. Minden nap több mint száz pirulát vesz be, oxigénnel dúsítja a vérét, fényterápiát folytat, folyamatosan monitorozza a szervei működését, beleértve még a péniszét is: számolja például, hogy hány erekciója van éjjel.
Johnson 47 éves, de a csontjai állítólag olyan fiatalok, mint egy 30 évesé, a szíve egy 37 évesé. Folyamatos kezelésekre jár, hogy a bőre, a haja is megfiatalodjon. Gyakorlatilag az egész élete arról szól, hogy próbál fiatal maradni.
Én egy évvel fiatalabb vagyok Johnsonnál, de a szervezete valószínűleg jóval jobb állapotban van, mint az enyém. Mégsem irigylem őt. Inkább szánom. Bár figyelek arra, hogy a koromhoz képest viszonylag jól karban tartsam a testem – de eszem ágában sem lenne a napjaimat azzal tölteni, hogy meghosszabbítsam őket. Még ha lenne rá elég pénzem és időm, akkor sem tenném. Nem csak azért, mert önzőnek tartom, hogy valaki, aki megtehetné, hogy a pénzéből mondjuk beteg, szegény gyerekeknek segít, inkább értelmetlen szépítőkúrákra ontja a pénzt. De azért is, mert ebbe az egész projektbe bele van kódolva a kudarc és szenvedés.
Több, mint két és fél ezer éve élt egy király, aki a fiát próbálta mindentől távol tartani, ami rossz: öregségtől, haláltól, betegségtől. Palotájában csak és kizárólag fiatal, egészséges emberekkel vette körül a herceget, és elhalmozta minden földi jóval. Az ő törekvése legalább annyira hiábavalónak bizonyult, mint amilyen hiábavaló Johnson görcsös igyekvése arra, hogy megállítsa az öregedést és elkerülje a halált. A herceg, Gautama Sziddhártha, végül találkozott az öregséggel, a betegséggel és a halállal – és meg kellett tanulnia, hogy ezek az élet elkerülhetetlen velejárói. Ami keletkezik – az el is múlik. És a szenvedésünket elsősorban az okozza, hogy ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amelyek múlandóak.
Nem élsz igazán, ha nem fogadod el, hogy az élet múlandó. A tested lehet, hogy tovább él – de közben valami jóval fontosabbtól fosztod meg magad. A szellemi gyarapodástól.
(note to myself)



