A Nemzetközi Kábítószerellenes Hivatal (INCB) ma nyilvánosságra hozott éves jelentése szerint a jelenlegi drogstratégiák túl nagy hangsúlyt fektetnek a kínálat és túl kevés hangsúlyt a kereslet csökkentésére.
A Nemzetközi Kábítószerellenes Hivatal (INCB) ma nyilvánosságra hozott éves jelentése szerint a jelenlegi drogstratégiák túl nagy hangsúlyt fektetnek a kínálat és túl kevés hangsúlyt a kereslet csökkentésére. Felszólítják ezenkívül az afgán kormányt az ópiumtermelés elleni hatásos fellépésre, üdvözlik, hogy a holland kormány bezárt hét coffee shopot és felhívják a figyelmet a HIV/AIDS terjedését megelőző módszerek alkalmazásának szükségességére.
Az INCB az ENSZ által a kábítószerügyi konvenciók (1961, 71, 88) betartásának felügyeletére létrehozott szerv. Mint ilyen hagyományosan konzervatív, a „liberálizálás” minden jelét élesen elítélő testület, amely évek óta – sikertelenül – ágál az olyan szabályozási módszerek és ártalomcsökkentő programok ellen, amelyek véleménye szerint sértik a kábítószerek termelésének, terjesztésének és használatának egyezményes tilalmát (pl. a holland coffee shop rendszer, a belövőszobák vagy a heroinfenntartó programok). A mostani jelentés tulajdonképpen szokatlanul sok olyan érvet tartalmaz, amely mintha a szervezet keményvonalas álláspontjának „felpuhulására” utalna, bár a cél még mindig változatlan: a drogmentes világ megteremtése, a „drogabúzus” kíméletlen felszámolása minden területen.
A dokumentum első fejezete a következő címet kapta: „a kínálat- és keresletcsökkentő stratégiák integrációja: elmozdulás egy kiegyensúlyozott megközelítés felé.” A testület elfogadja azt a tényt, amelyet jelenleg egyre több kutató és politikus hangoztat: bár a kínálatcsökkentő akciók (operatív rendőrségi intézkedések, droglefoglalások, ültetvények felszámolása stb.) rövid távon látványos sikereket érhetnek el, hosszú távon nem képesek tartósan csökkenteni az illegális drogok jelenlétét az utcákon. Ezért szükség van az ún. keresletcsökkentő módszerek (prevenció és terápia) fejlesztésére. A drogtermelő régiókban ezenkívül az ültetvények (légi permetezéssel vagy manuálisan való) felszámolása mellett szükségesnek tartják az alternatív termények népszerűsítését és terjesztését az ópium-mák, kokacserje és kannabisz termesztő parasztok körében.
A regionális lebontást tartalmazó második fejezet megjegyzi, hogy Afrikában a leggyakrabban használt drog a kannabisz, ugyanakkor egyre jobban terjed a kokain, a heroin és az amfetamin használata is. Az intravénás droghasználat tovább gerjesztheti az amúgy is katasztrófális HIV/AIDS járványt. Hiányolja a testület, hogy a legtöbb afrikai országban nem létezik összehangolt drogstratégia, jogi szabályozás és adminisztatív háttér a sikeres drogpolitikákhoz. Megdícséri ugyanakkor a jelentés az észak-amerikai államok drogellenes hatósági összefogását, amelynek eredményeként „nyolc jelentős nemzetközi drogkereskedői hálózatot” vontak ki a forgalomból. Az INCB szerint ezenkívül sikeresnek minősíthetők azok a nagyszabású kannabisz-ellenes médiakampányok is, amelyeket az USÁ-ban folytattak, mivel a másodikos középiskolások körében végzett felmérések szerint a drogfogyasztási trendek csökkentek (megjegyzés: valójában ez a csökkenés nem volt jelentős mértékű és átmeneti fluktuációs jelenségnek is betudható). A dél-amerikai kokatermesztő régiókkal kapcsolatban a testület különösen fontosnak tartja a szociális programok fejlesztését, rámutatva arra, hogy a parasztok jelentős része megélhetési okokból termeszt kokacserjét.
Az INCB aggodalmát fejezi ki az Ázsiában (különösen Kínában, Vietnámban, Mianmarban és Thaiföldön) egyre nagyobb méreteket öltő HIV/AIDS járványnak, amelynek oka a fertőzött injektáló felszerelés megosztása a droghasználók körében. Sürgős fellépésre buzdít a dél-ázsiai amfetamin-termelés ellen (Burmában termelik a világ amfetamintermékeinek 8%-át). Különös figyelmet szentel a jelentés Afganisztánnak, amely az ópiumtermelés legjelentősebb központja a világon. Az afgán heroin Európába vezető útja mentén mindenütt súlyos HIV/AIDS járványok ütötték fel a fejüket (elsősorban Közép-Ázsiában és Kelet-Európában).
Az INCB örömét fejezi ki amiatt, hogy a holland kormány „jelentős és döntő változást” hajtott végre kannabisz-politikájában. A jelentés egy kormányon belüli, interminiszteriális közleményre hivatkozik, amelyben a holland kormány elismeri, hogy a „kannabisz nem ártalmatlan,” és elkötelezi magát „a dealerek, a drogturizmus, a kannabisz-termesztés és a coffee shopok számának csökkentése” mellett. Ez a jelentős változásként tálalt vélemény ugyanakkor egyáltalán nem jelent eltérést a holland kormány eddigi drogpolitikájával szemben. Az 1976 óta érvényben lévő szabályozás ugyanis csak a drogfogyasztóknak és a coffee shopokban engedéllyel árusító dealereknek biztosított büntetlenséget, míg a kannabisz termesztőit és kereskedőit eddig is szigorúan büntette.
A coffee shopok számának csökkentése már a 90-es évek közepe óta megfigyelhető Hollandiában, szintén nem új jelenség. A századfordulón a coffee shopok száma 1200-ról mintegy 900-ra csökkent. Ennek oka azonban nem az, hogy a holland kormány szakítani akar eddigi politikájával, hanem az, hogy a bezárt coffee shopok nem tartották be a szigorú szabályok valamelyikét (pl. reklám tilalma, alkoholárusítás tilalma stb.). A hatóságok más országokban is megvonják azoknak a vendéglátóipari egységeknek az engedélyét, amelyek szabálytalanul üzemelnek. A másik ok abban keresendő, hogy a külföldi országok és drogellenes szervezetek (pl. az INCB) súlyos nyomást helyeznek Hollandiára a határ menti coffee shopok bezárásáért, mivel a szomszédos országokból valóságos turistainvázió indult meg. A kannabisz-ellenes prevenciós kampányok pedig eddig is rendkívül fontos szerepet kaptak a hollandiai oktatásban. Nem lehet tehát arról beszélni, hogy a holland drogpolitika „kudarcot vallott” – valójában az elelmzések szerint a világ egyik legsikeresebben működő drogpolitikájáról van szó.
A TASZ többször is rámutatott már ezenkívül arra, hogy az ENSZ által a "kábítószerek csapásainak" mondott ártalmak (pl. a szervezet bűnözés virágzása vagy a HIV/AIDS járvány) sokkal inkább a jelenlegi nemzetközi drogtilalmi rendszer eredményeként terjedhetnek. Egy legális szabályozási rendszer esetén a szervezett bűnözés jelentős profitoktól esne el (jelenleg a világgazdaság 8%-át az illegális drogkereskedelem teszi ki, ebből a bűnszervezeteknek mintegy 400 milliárd dolláros haszna származik minden évben). A drogtilalom miatt terjednek el a potensebb drogok a kevésbé potens drogokkal szemben, a kockázatosabb fogyasztási módszerek a kevésbé kockázatos módszerekkel szemben (pl. az ópiumszívás helyett intravénás heroinhasználat). Képmutatásnak tartjuk, hogy míg a Hollandiában gyakorlatilag elenyésző, egyes szomszédos országokhoz képest is kisebb egészségügyi és szociális ártalmakat kifejtő kannabiszfogyasztás jelentőségét eltúlozza, nem nevezi meg konkrétan azokat a stratégiákat, amelyek hatékonyan csökkenthetnék az Ázsiában és Európában százezrek életét követelő HIV/AIDS járvány terjedését (metadon és heroinfenntartó programok, belővőszobák, tűcsereprogramok), illetve azok akadályait (szigorú büntetőjogi szabályozás).