A mentő ne hívjon rendőrt

2005. december 12.

A TASZ tiltakozásának eredményeként az Országos Mentőszolgálat arra utasítja dolgozóit: ne riasszák a rendőrséget a kábítószertől rosszul lévő betegek ellátásakor.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezethez már a kilencvenes évek közepe óta gyakran fordultak drogfogyasztók azzal a panasszal, hogy a rosszulétük miatt kihívott mentőszolgálat diszpécsere azonnal riasztotta a rendőrséget, mikor megtudta, hogy a páciens kábítószert fogyasztott. Álláspontunk szerint ez a gyakorlat egyrészt jogellenes, mivel sérti az orvosi titoktartásra és a betegek személyes adatainak védelmére vonatkozó jogszabályokat, másrészt pedig rendkívül káros közegészségügyi következményekkel jár, mivel a drogfogyasztók saját vagy társaik rosszulléte esetén az ilyen esetek hatására a rendőrségtől való félelem miatt nem fogják értesíteni a mentőszolgálatot. Egyes esetekben pedig a gyors orvosi segítség elmaradása akár a droghasználó életébe is kerülhet.  

 

 

A mentősök számára a hatályos jogszabályok csakis abban az esetben teszik lehetővé a rendőrség riasztását, ha a mentősök testi épségét közvetlen veszély fenyegeti. A kábítószerfogyasztás miatti rosszullét ténye önmagában pedig a legcsekélyebb mértékben sem igazolja ezt a félelmet.

 

A TASZ 1998-ban  beadványban kérte az adatvédelmi ombudsmant, hogy vizsgálja ki az ügyet. Az ombudsman állásfoglalása akkor a következő ajánlást fogalmazta meg:

 

  • Az Országos Mentőszolgálat a segítségért hozzáforduló, rosszulétük miatt gyógykezelésre szoruló drogfogyasztókról nem tehet bejelentést a rendőrségnek.
  • A mentőszolgálatok az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 80.§ (1) bekezdésében megfogalmazott, és a Btk. 229. §-a szerint minősülő eseten kívül abban az esetben riaszthatják a rendőrséget, ha a Btk. 230 § d). pontjában megfogalmazott tényállás szerint alapos okból felthető, hogy a helyszínre érkező mentősök testi épsége vagy élete veszélybe kerül
  • A mentőállomásokon az orvosokra és az egészségügyi dolgozókra vonatkozó titoktartási kötelezettség, valamint az adatvédelmi törvény előírásainak betartásával, fokozott körültekintéssel kell kezelni és óvni a betegek személyes adatait.

Az ombudsmani ajánlás ellenére azonban a következő években is előfordult, hogy a mentőszolgálat munkatársai túladagolásos vagy kábítószer miatti rosszuléttel kapcsolatos esetekben értesítették a rendőrséget, mivel megítélésük szerint a kábítószerfogyasztók minden esetben veszélyt jelentenek a mentősökre. Ez a félelem egyértelműen előítéletekből és információhiányból fakad. A TASZ ezért arra kérte az Országos Mentőszolgálat vezetőit, hogy utasítsák a munkatársaikat arra, hogy az adatvédelmi ombudsman ajánlásában foglaltak szerint járjanak el.

 

Az OMSZ Főigazgatója ennek 2005. május 24-én kelt utasításában eleget is tett. Egy a közelmúltban történt szegedi eset kapcsán pedig az OMSZ Igazgatási és Jogi Osztálya levélben kérte arra a szegedi mentőszolgálatot, hogy "a jövőben csak abban az esetben kérjen a mentőegység a kábítószertől rosszul lévő beteg ellátásához rendőri segítséget, amennyiben a beteg részéről támadás éri, valamint a rendőrséget is csak az egészségügyi adatok védelméről szóló törvényben foglalt esetekben értesítsék." 

 

Kapcsolódó dokumentumok:

 

Az OMSZ főigazgatójának utasítása

 

A Főigazgatóság levele a Dél Alföldi Régió szakmai vezetőjének a szegedi eset kapcsán:

 

1. oldal

2. oldal

 

Kapcsolódó cikkek:

 

Nem hívhatnak rendőrt a mentősök a drogoshoz Magyar Hírlap 2006. január 10. Munkácsy Márton

 

S.P.