Média a mefedron hatása alatt

A média az Index címlapos beszámolója és videója nyomán eléggé rákattant a mefedronra: tegnap egymásnak adták a televíziós stábok a kilincset a TASZ irodájában. Ez önmagában nem meglepő, Angliában is hasonló médiafigyelem kíséri az új pszichoaktív szerek megjelenését, és ez a médiafigyelem közvetetten hozzájárul egyrészt azok népszerűsítéséhez, másrészt azok démonizálásához és a társadalom morális pánikreakciójának kialakulásához. A média kétélű fegyver a drogpolitikában – azonban nélküle képtelenség eljuttatni az üzeneteinket a társadalomhoz, ezért a TASZ mindig kihasználja a megjelenési lehetőségeket. Azért hoztuk létre a Médiamonitor programunkat, hogy reflektáljunk a médiában megjelenő inkorrekt vagy előítéletes tartalmakra és ezáltal elősegítsük a tájékozott társadalmi párbeszéd kialakulását a vitás kérdésekben. Úgy gondolom, ebben az esetben sikerült jelentősen módosítani a mefedronnal kapcsolatos diskurzus irányát azzal, hogy interjúkat adtunk a témában, mindazonáltal szeretnénk felhívni a figyelmet néhány tévedésre és sztereotípiára. 

Kezdjük a TV2 Tények “Betiltották a partidrogot” című riportját – itt már a címmel kezdődnek a problémák. Hiszen a mefedront még nem tiltották be, mint ahogy egyébként a címnek ellentmondó szövegből is kiderül: “A mefedron nevű partidrog betiltását javasolja a kormánynak a Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság.” Tehát még csak javasolja, döntésről szó sincsen. A TV2 tudni véli, hogy “az elmúlt hónapokban ez volt a legdivatosabb kábítószer a diszkókban, csak Budapesten 40-en kerültek miatta kórházba.” Erről pontos adataink nincsenek, hiszen a mefedron-fogyasztás prevalenciáját eddig egyetlen epidemiológiai vizsgálat sem mérte fel a magyar társadalomban. Valószínűsíthető, hogy a mefedron fogyasztása valóban igen elterjedt az elmúlt évben a partilátogató fiatalok körében, de hogy ez lenne a legnépszerűbb? Ezt nem tudjuk. Ami azt illeti, szintén bizonytalan eredetű az adat, amely szerint 40-en kerültek kórházba a mefedron miatt: nem tudjuk meg, hogy kitől származik és hogy vajon milyen szimptómákkal kerültek kórházba. A drogambulanciák az elmúlt hónapokban valóban arról számolnak be, hogy megjelentek a problémás mefedron-fogyasztók a látóterükben – a mefedron súlyos függőséget okozhat, intravénás és intranazális fogyasztása fertőzésekkel járhat. De hogy a mefedron fogyasztása több ártalommal járna, mint a legálisan kapható drogok, például az alkohol vagy a dohány? Hogy a mefedron-fogyasztók nagy része problémás lenne? Erre nincs bizonyíték.

Angliában például, ahol a mefedront nemrég betiltották, évente 900 haláleset történik akut alkoholmérgezés miatt – míg eddig alig egy-két esetben sikerült bizonyítani, hogy emberek mefedron fogyasztása miatt haltak meg, arról nem beszélve, hogy a mefedronnal nem társul agresszív viselkedés. Mégis, eszünkbe nem jutna betiltani a szilveszteri pezsgőzést a családjukat verő alkoholisták vagy gyereket gázoló részeg sofőrök miatt: csupán az alkohol forgalmazásának és fogyasztásának legális szabályozására, korlátozására gondolunk. A mefedronnál viszont rögtön a totális tiltás az első reakció amint a drog negatív hatásaival szembesülünk.

Az RTL Klub Híradó “Betilthatják a mefedront” címmel közölt riportja (amely tévesen növényvédőszerként emlegeti a mefedront) szintén a negatív példákat hangsúlyozza. A negatív példákból persze lehet okulni: a mefedron valóban tönkretehet emberi életeket. Viszont veszélyes lehet az, hogy a fiataloknak azt a hamis képet sulykolják a fejébe, hogy a mefedron fogyasztásától majd nagyon rosszul fogják érezni magukat. Ha ugyanis valaki kipróbálja a szert és ezzel ellentétes tapasztalatot szerez, történetesen nagyon is jól érzi magát és a másnaposságot is sokkal kellemesebbként éli meg, mint mondjuk a részegség másnapját, akkor hajlamos lesz arra következtetni, hogy mindegy egyéb hazugság, amit a mefedron veszélyeiről mondtak neki. A netes beszámolókból márpedig éppen azt látjuk, hogy a legtöbb fogyasztó az Index videóban szereplő fiúval ellentétes tapasztalatokat gyűjtött: sokan éppen azért használják a mefedront, mert sokkal kevesebb fizikai mellékhatással és enyhébb másnapossággal jár, mint akár az Ecstasy vagy akár az alkohol. Egyetértek a brit kormány drogügyi tanácsadó testületének jelenlegi elnökével abban, hogy a mefedron egyik fő kockázati tényezője éppen az ártalmatlanságnak ez a benyomása: a fogyasztó hajlamos akár még hétköznap is felszippantani egy-két csíkot, hiszen tudja, hogy úgysem lesz tőle igazán másnapos, és még annyira beszámíthatatlan sem, mint mondjuk az alkoholtól vagy az MDMA-tól. És a tartós, rendszeres fogyasztási minta gyorsan ki tud alakulni, hosszú távon pedig a fogyasztó azzal szembesül, hogy egyre kevésbé képes normálisan funkcionálni a szer nélkül.   

A legkorrektebb tévés riportot a közszolgálati Duna TV-nek sikerült összehoznia, bár itt is vannak bakik. Például a cikk szerint a drognak “Amerikában már halálos áldozata is volt” – itt valószínűleg Angliát akartak írni. A halálos áldozat emlegetése egyébként minden médiabeszámolóra jellemző – érdekes, amikor pálinka- vagy borfesztiválról tudósítanak, akkor nem érzik szükségét megjegyezni, hogy “az alkohol egyébként több ezer emberéletet követel minden évben”. Egy másik baki: “az előző kormány által felállított szakbizottság feladata az, hogy tanácsaival, vizsgálataival és elemzéseivel felgyorsítsa az újabb szerek esetleges betiltását.” Nem, a bizottságnak nem az a feladata, hogy felgyorsítsa a drogok betiltását – hanem hogy szakmai alapokon felmérje a drogok kockázatait és javaslatot tegyen a drogok szabályozásának módjáról. A bizottság nem egy futószalag a drogok betiltásához, a kockázatelemzés logikus végkifejlete nem minden esetben a tiltás, a cél éppen az, hogy végre körültekintő döntések szülessenek.

Az ATV Híradó kurta riportja (04:54 percnél kezdődik) idézi a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának délutáni sajtóközleményét, azonban nem érezte szükségét annak, hogy a pártatlan tájékoztatás jegyében egy ettől eltérő véleményt is idézzen – pedig ők is készítettek velem interjút. Valószínűleg az öngyújtógázos kamasz esete szorította háttérbe a mefedron ügyét, amely jóval több műsoridőt kapott a szerkesztőtől. Az öngyújtógáz példája egyébként éppen azt mutatja, milyen sziszifuszi harcot jelent a tiltás eszközével harcolni egy drog ellen, és hogy mennyire máshol rejlik a problémák megoldásának kulcsa.

Az egyik legjobb beszámolót az Inforádió közölte csütörtökön “Miért nem jó, ha betiltják az ecstasynál is népszerűbb partidrogot?” címmel, ezúttal is gratulálunk Gál Ildikó újságírónak hozzá. Idézi például Zacher Gábor toxikológust, aki “szerint a szer használatának büntetőjogi szankcionálása nem hatékony megoldás, inkább a fiatalok értékválságán, példakép-válságán kellene segíteni”. Ezzel teljesen egyet tudunk érteni. A médiának sokkal többet kellene foglalkoznia a komplex egészségfejlesztést szolgáló programokkal, az iskolai prevenció vagy az ellátórendszer helyzetével, az ártalomcsökkentő információk közvetítésével.

Sárosi Péter