Hogyan NE tálaljunk egy hírt felelősségünk teljes tudatában?
Ha valakinek egy rövid példán keresztül kellene szemléltetnem a média felelősségét a drogokra és drogfogyasztó csoportokra irányuló előítéletek terjesztésében és fenntartásában, akkor valószínűleg az alábbi cikkek segítségével mutatnám be neki a jól ismert újságírói fogásokat.
Adott egy tragédia. Egy autóbaleset, amelyben a jármű utasa az életét vesztette. Az eset körülményeiről jelenleg – a híradások szerint – annyit tudunk, hogy a balesetet feltehetőleg gyorshajtás okozta, illetve, hogy a vezetőnek nem volt jogosítványa. Ezen felül felmerült a gyanú, hogy a sofőr ittasan vezetett és nem kizárt, hogy valamilyen kábítószert is fogyasztott.
Hogyan lehet tálalni az esetet?
1. Tényszerűen
Az újságíró leírja, hogy mit tudhatunk biztosan a körülményekről és mik a rendőrség feltételezései. Ilyen tálalásban olvashatunk a balesetről Baranya Megyei Online-on és ez lenne a követendő hozzáállás annak érdekében, hogy a híradás nyomán ne csapjanak fel az előítéletek vezérelte indulatok idejekorán és teljesen alaptalanul.
2. A feltételezésekre kiélezve
Itt már nem is annyira a baleset az érdekes, hanem annak a feltételezett körülményei. Szenzációszagúbb lesz a cikk, ha már a címben is szerepel, hogy „drogos lehetett a sofőr”. Figyelem, nem alkalmi alkoholivó vagy drogfogyasztó, hanem egyenesen „drogos”! Erre már inkább felkapja a fejét az olvasó és további indulatokat táplálhat e nehezen körülhatárolható csoport feltételezett tagjai iránt. Ebben a megközelítésben a Stop.hu oldalon olvashatunk az esetről.
3. A feltételezéseket tényként kezelve
A hírügynökség ez esetben odáig megy, hogy saját maga mond ellent a címnek három mondaton belül. A címszereplő még „bedrogozva rohant oszlopnak”, pár sor után már azonban csak „felmerült annak gyanúja is, hogy ivott és kábítószert fogyasztott”.
Ez a Médiamonitor által legkárosabbnak tartott tálalási mód, amely a zsigerekre hat, és hiába írja le a cikkben, hogy a cím valójában hipotézis, nagyon jól tudja, hogy az olvasók nagy részében csak az marad meg, hogy „újabb ártatlan életet követelt a drog”. Még moralizálnia sem kell, azt majd az olvasó megteszi magában és a környezetében.
Itt egyébként már nem "a drogosról”, mint egy marginális csoport lecsúszott csoport tagjáról van szó, hanem általában a „gyilkos drogról”, amely újra lecsapott…feltehetőleg.
Könnyen belátható, hogy a két utóbbi híradás éppen a drogokkal kapcsolatos nyílt, tényszerű, előítéletektől mentes társadalmi párbeszéd kialakulása ellen hat – amely szerintünk elengedhetetlen a valós tényeken nyugvó közgondolkodás előmozdításához a témában – ezért hagyományunkhoz híven most is mindenkit arra buzdítunk, hogy küldjön levelet az előítéleteket tápláló tömegtájékoztatás e jeles szereplőinek, és udvariasan hívja fel figyelmüket a közgondolkodás alakításában játszott felelősségükre!
Kardos Tamás
Drogriporter
2009.02.03.