A szakmai szervezetek továbbra sem látják indokoltnak az új drogstratégia kialakítását
A múlt héten lezajlott a kormány által szervezett három konzultációs találkozó, amelyeket az új nemzeti drogstratégia kialakításával kapcsolatban hívott össze a kormányzat Pécsett, Debrecenben és Budapesten. Mint ismeretes, a kormány tavaly decemberben döntött a korábbi, 2009-ben elfogadott drogstratégia elutasításáról a szakmai szervezetek tiltakozása ellenére. A meghívottak pontos listáját nem ismertük – ezért a TASZ adatkérő levélben fordult a Nemzeti Drogmegelőzési Iroda (korábban Intézet volt, az új kormányzat azonban lejjebb sorolta az adminisztrációs hierarchiában) vezetőjéhez, Dr. Grezsa Ferenchez. Levelünkre ma kaptuk meg a választ – ez letölthető itt. A levél mellékletében megtalálhatjuk azon szervezetek tevékenységi kör szerinti listáját, amelyek a konzultációs folyamatban részt vehetnek.
Intézmény | Darab |
Pedagógus szervezetek | 7 |
Diákszervezetek | 2 |
Szülők, családok szervezetei | 3 |
Családot segítő szakmai szervezetek | 2 |
Addiktológiai szakmai/társadalmi szervezetek | 19 |
Népegészségügyi szakmai szervezetek | 7 |
Önkormányzati szervezetek | 3 |
Média szervezetek | 2 |
Rendvédelmi szervezetek | 2 |
Egyéb szakmai szervezetek | 4 |
Egyetemi, főiskolai intézetek, tanszékek | 26 |
Nevelési tanácsadók | 147 |
Határon túli pedagógus szervezetek | 8 |
Egyházi szervezetek, személyek | 12 |
Egyéb | 3 |
Összesen | 247 |
A lista szerint az "addiktológiai szakmai/társadalmi szervezetek" kevesebb, mint 8 százalékát tették ki az összes meghívottnak – holott meggyőződésünk, ez az intézménykategória rendelkezik a legnagyobb szakmai kompetenciával és terepen szerzett tapasztalattal a megfelelő drogpolitikai beavatkozásokkal kapcsolatban. A drogterületen szolgáltató és tevékenykedő szervezetek mellett ugyanakkor olyan szervezeteket is bevontak a drogstratégia előkészítésébe, amelyeknek a szakmai kompetenciája erősen megkérdőjelezhető – vagy legalábbis nem lehet egy lapon említeni a terepen dolgozó és szolgáltató szervezetek kompetenciájával. Így például nem kérdés, hogy a Nagycsaládosok Egyesületének véleményét mint a problémában érintett közösség véleményét meg kell hallgatnia a kormánynak – ugyanakkor kérdéses, hogy vajon a drogstratégiával kapcsolatos beavatkozások kialakításában egy laikus családapa, egy lelkész vagy egy középiskolai pedagógus vajon éppen olyan szakmai kompetenciával rendelkezik-e ezen a területen, mint egy egyetemen oktató és évtizedek óta drogfüggőket kezelő pszichiáter, vagy a drogfogyasztókkal napi kapcsolatban álló szociális munkás. Az is kérdéses, hogy a kormány azon szándéka, hogy a drogstratégiát a határokon túli magyarságra is kiterjessze (Grezsa Ferenc a budapesti találkozón azt mondta, az új drogstratégia valóban nemzeti lesz, és nem 10, hanem 13 millió magyar drogstratégiája lesz) vajon mennyiben hozható összhangba a szomszédos országok nemzeti drogstratégiáinak célkitűzéseivel. A nemzeti drogstratégia mint országgyűlési határozat hatálya nem terjedhet ki más államok határokon kívül élő állampolgáraira. És ha már az érintett közösségek bevonásáról van szó: világszerte egyre nagyobb prioritást kap maguknak a drogfogyasztóknak a megkérdezése az őket érintő drogpolitikák kialakításáról (lásd a TASZ filmjét az INPUD-ról). Az új drogstratégia kialakításába vajon mennyiben szólhatnak bele maguk a leginkább érintettek: a több százezer több-kevesebb rendszerességgel illegális szereket fogyasztó fiatal?
A konzultációs folyamat "felhígítása" valószínűleg a kormány arra adott válasza, hogy a kompetens, a területen dolgozó szakemberek nagy többséggel újraválasztották a KKB civil delegáltjait, ezáltal demonstratíve kiálltak a jelenleg hatályos drogstratégia mellett, amelyet 2009-ben széleskörű szakmai és társadalmi konzultáció után fogadott el a parlament. A kormányzat azóta sem hozott fel egyetlen szakmai érvet sem amellett, miért van szükség a drogstratégia újraírására, és mivel a szakma egyöntetűen kiáll a jelenlegi drogstratégia mellett, megpróbálja a saját támogatóival felhígítani a konzultációba bevont szervezetek csoportját. A szakmai szervezeteket képviselő négy ernyőszervezet – MADÁSZ, ÁSZ, MADRISZ, MAT – közös levélben küldte el a drogstratégiával kapcsolatos álláspontját az NDI felkérésére válaszolva. A levélben az ernyőszervezetek kifejtették, hogy egy év alatt az álláspontjuk nem változott, amelyet a jelenlegi drogstratégia megfelelő módon kifejez, ahhoz nem tudnak hozzáadni vagy abból elvenni – politikai jellegű érvekkel pedig nem foglalkoznak.
Szenvedélybetegségekkel foglalkozó szakmai szervezetek állásfoglalása
Nem tudjuk pontosan, milyen szakmai érvek vezettek a nemzeti stratégia vállalhatatlanná nyilvánításához, hiszen ilyen érvek hivatalos forrásból nem ismertek, mint ahogy arról sincs tudomásunk, hogy milyen szemléleti keretben, milyen szakmai koncepció alapján történik az új nemzeti stratégia kialakítása. Mivel a szakmai ernyőszervezetek ilyen információkkal nem bírnak, ehhez tehát nem tudnak hozzászólni, politikai természetű érvekkel kapcsolatban pedig nem foglalnak állást. A szakmai ernyőszervezetek már korábban megfogalmazták véleményüket, szakmai szemléletükre és a beavatkozás arányaira vonatkozó állásfoglalásukat, amikor támogatták a jelenleg még érvényben lévő drogstratégiát. Az azóta eltelt időben a szakmai ernyőszervezeteknek nincsen oka más, vagy új érvrendszer megfogalmazására ahhoz képest, amit már széles körűen támogattak. Javaslatainkat a csatolt dokumentum tartalmazza.
ÁSZ-MADÁSZSZ-MADRISZ-MAT |
A MADÁSZSZ ezen kívül saját tagszervezetei között kérdőíves gyorsfelmérést végzett arról, hogy milyen a támogatottsága a 2009-es drogstratégia alapértékeinek, illetve mi a szakmai szervezetek véleménye a büntetőpolitika szigorításáról. Az eredmények szerint a szakmai szervezetek túlnyomó többsége szerint A) a 2009-es drogstratégia által prioritásként meghatározott fejlesztési területek, célok fontosak és megvalósíthatóak, B) az általános prevenció mint a mostani kormány által prioritásként tételezett terület fejlesztését nem a legfontosabb területek között sorolják fel, és C) a büntetőpolitikai eszközök fejlesztését alacsony prioritású területként fogják fel. Gondi János, a MADÁSZSZ elnöke, a budapesti konzultáción felolvasta a négy szervezet közös nyilatkozatát, a vizsgálatot végző Paksi Borbála pedig a felmérés eredményeit ismertette. Ez a felmérés is azt tükrözi, hogy a szakmai szervezetek nem látják indokoltnak egy új drogstratégia kialakítását – amögött legfeljebb ideológiai és politikai okok sejthetők. Grezsa Ferenc a nylatkozattal kapcsolaban annyit mondott: fog rá válaszolni, a felmérés és a szakmai álláspont ismertetéséről pedig az volt a véleménye, hogy érthető, hogy a korábbi drogstratégia kidolgozói védik az előző dokumentumot, de "most más a kontextus". Azt, hogy a kormány miért tekintette "vállalhatatlannak" a korábbi drogstratégiát, állítása szerint vele, mint a Nemzet Drogmegelőzési Iroda vezetőjével sem közölték, "ők csak megrendelést kaptak egy új stratégia kidolgozására".
Az NDI azóta frissítette a drogstrategia.hu weboldalt, amelyet a korábbi kormányzat hozott létre, hogy a 2009-ben elfogadott drogstratégia társadalmi konzultációját elvégezze. Ide felkerült a drogstratégia elkészítésének ütemterve: eszerint a drogstratégia "alapértékeiről, megközelítéseiről, szerkezetéről" szóló vitára két hónapot szán a kormányzat: májust és júniust – ennek részeként a három társadalmi konzultációs találkozót már megtartották. Ezután júliusban kialakítják a drogstratégia első vázlatát, amelyet augusztusban küldenek el az érintett szervezeteknek, majd szeptemberben véglegesítik a szöveget, ennek Internetes konzultációjára meglehetősen szűk időkeret áll majd rendelkezésre (szeptember vége) a lakosság számára, majd azt beterjesztik a kormány számára, és novemberben az OGY elé kerül – ahol a kétharmados kormánytöbbség várhatóan gond nélkül elfogadja mint országgyűlési határozatot.
A konzultációs találkozóknak a drogstrategia.hu oldalon közzétett memorandumai jelenleg még összefüggéstelen ötletbörzének tűnnek, amelyből a kormányzat gyakorlatilag kimazsolázhatja a neki tetsző elemeket, míg agyonhallgathatja a többit. Mindenesetre már ezekben a dokumentumokban is nehéz eltekinteni attól, hogy határozottan megjelent az ártalomcsökkentés támogatása és a drogfogyasztók büntethetőségével való szembenállás. (Különösen ajánlatos elolvasni a pécsi konzultációról készült beszámolót). Ugyanez természetesen már a 2009-es drogstratégia szakmai konzultációja során is kiderült – sőt, a hazai szakemberek mellett akkor még egy rendkívül tekintélyes nemzetközi szakemberekből álló tanácsadó csoportot is megkérdeztek. Most, amikor a terület költségvetését jelentősen lefaragták és a kormányzati adminisztráció is folyamatos forráshiánnyal küzd, amikor a Nyírő Gyula kórház drogambulanciáján forráshiányra hivatkozva csökkentették a metadon-programon kezelt páciensek adagját, amikor megszűnik a drogmonitorozó hírlevél és még sorolhatnánk – vajon érdemes volt teljesen értelmetlenül megduplázni egy konzultációs folyamatot több millió forintos költségekkel?
Bár eddig egyetlen kézzelfogható érvet sem hozott nyilvánosságra a kormányzat az előző drogstratégia szakmai kritikájával kapcsolatban, az NDI oldaláról megtudhatjuk, hogy a kormány koncepciója szerint az új drogstratégiában "a józanság és a szermentesség alapértékként jelenik meg" – ezzel utalnak arra, hogy elvárásaik szerint alapvető ideológiai fordulatra lenne szükség. Senki nem vonja kétségbe a szermentesség hasznosságát a drogfogyasztási kockázatok elkerülésében – ugyanakkor a szermentesség nem lehet minden drogpolitikai beavatkozás alfája és ómegája: a drogfogyasztók többségét sem erőszakkal, sem rábeszéléssel nem lehet rávenni arra, hogy hagyjanak fel a szokásukkal. Törekedhetünk a drogok keresletének és kínálatának ésszerű, pragmatikus és az emberi jogi korlátok között történő csökkentésére – mint ahogy ezt a 2009-es drogstratégia is megfogalmazta. Ugyanakkor a drogproblémák csökkentésének nem egyedüli és kizárólag módja a szermentesség, mint ahogy az az ártalomcsökkentő programok (pl. tűcsere) is bizonyítják. Ha pedig az új drogstratégia ismét valamiféle "drogmentes társadalom" kialakítását tűzi ki céljául, akkor az utópizmus és irrealizmus veszélyes és sikamlós talajára téved, amelynek eredménye nem a drogfogyasztás csökkentése, hanem csupán az emberi jogok tömeges megsértése és a drogproblémák hatékonyságának hanyatlása lesz. A TASZ álláspontja szerint a józanság valóban alapérték: méghozzá a drogpolitika alapértéke! A józan drogpolitika realista és pragmatikus célokat tűz ki maga elé.
Sárosi Péter