„A tanítás olyan, mint a tutaj, ami átvisz a másik partra. A tutaj szükséges, de a tutaj nem a másik part. Egy bölcs ember, miután átért a másik partra, nem cipeli a hátán a tutajt.
Szerzetesek, a tanításom olyan, mint a tutaj, ami segíthet nektek átkelni a túlsó partra, a születésen és a halálon túl. Használjátok ezt a tutajt arra, hogy eljussatok a túlpartra, de ne ragaszkodjatok hozzá, mintha a tulajdonotok lenne. Ne essetek a tanítás csapdájába. Képesnek kell lennetek arra, hogy elengedjétek.”
A hagyomány szerint ezt tanította a Buddha, mint ahogy arról Thich Nhat Hanh vietnámi buddhista tanító beszámol a könyvében.
Eszerint a tanítás csupán egy eszköz arra, hogy leírjuk a valóságot. Ne téveszd össze a valósággal magával. A Holdra mutató ujj – nem a Hold. Az ujjra szükség van, hogy megtudjuk, merre van a Hold, de ha az ujjat összetéveszted a Holddal, soha nem fogod megismerni a valódi Holdat.
Mennyivel könnyebb lenne, ha ilyen nyitott elmével, ilyen körültekintéssel lennénk képesek minden tanítást, minden ideológiát, minden hitrendszert megközelíteni.
Ha nem a betűkhöz ragaszkodnánk, hanem a mögöttük megbúvó értelemhez.
Ha nem tekintélyek és bálványok lábánál hajbókolnánk, de tisztelettel meghajolnánk a belátás előtt.
Ha nem folytatnánk késhegyig menő vitákat dogmákról, viszont kitárnánk a szívünket a másik ember előtt.
(notes to myself)