„A taní­tás olyan, mint a tutaj, ami átvisz a másik partra. A tutaj szükséges, de a tutaj nem a másik part. Egy bölcs ember, miután átért a másik partra, nem cipeli a hátán a tutajt. Szerzetesek, a taní­tásom olyan, mint a tutaj, ami segí­thet nektek átkelni a túlsó partra, a születésen és a halálon túl. Használjátok ezt a tutajt arra, hogy eljussatok a túlpartra, de ne ragaszkodjatok hozzá, mintha a tulajdonotok lenne. Ne essetek a taní­tás csapdájába. Képesnek kell lennetek arra, hogy elengedjétek.” A hagyomány szerint ezt taní­totta a Buddha, mint ahogy arról Thich Nhat Hanh vietnámi buddhista taní­tó beszámol a könyvében. Eszerint a taní­tás csupán egy eszköz arra, hogy leí­rjuk a valóságot. Ne téveszd össze a valósággal magával. A Holdra mutató ujj – nem a Hold. Az ujjra szükség van, hogy megtudjuk, merre van a Hold, de ha az ujjat összetéveszted a Holddal, soha nem fogod megismerni a valódi Holdat. Mennyivel könnyebb lenne, ha ilyen nyitott elmével, ilyen körültekintéssel lennénk képesek minden taní­tást, minden ideológiát, minden hitrendszert megközelí­teni. Ha nem a betűkhöz ragaszkodnánk, hanem a mögöttük megbúvó értelemhez. Ha nem tekintélyek és bálványok lábánál hajbókolnánk, de tisztelettel meghajolnánk a belátás előtt. Ha nem folytatnánk késhegyig menő vitákat dogmákról, viszont kitárnánk a szí­vünket a másik ember előtt. (notes to myself)