Bevallom, idegen hatalmak fizetett ügynöke lettem. Most már tényleg. Ráadásul drogban fizettek ki. Bezony. Jegyzetelj, LáncziÁVH Tamás!
Történt ugyanis, hogy a Pride nyitóünnepség után sorban álltam a pultnál, és három öltönyös pasas szólított meg. Gratuláltak a beszédemhez. Magyarul beszéltek, de érezhető akcentussal és törve. Megköszöntem magyarul, és viszont gratuláltam nekik, hogy beszélik ezt a nehéz nyelvet (tényleg respect minden külföldinek, aki egyáltalán megpróbálja!). Megkérdeztem, honnan érkeztek. „Nagykövetek vagyunk,” mutatkoztak be. „Én a francia, ő az ír, ő pedig a belga nagykövet.”
Na erre kicsit leesett az állam.
Felajánlották, hogy meghívnak egy italra. És én, bevallom, nem utasítottam vissza. Így tehát nem csak külföldi támogatást fogadtam el, de ráadásul egy drog (az alkohol) formájában. Ugyanis meghívtak egy fröccsre. Na, gondoltam, ha most valamelyik szennylap fotósa itt lenne, micsoda kompromittáló fotót készíthetnének rólam, ahogy három „idegen nyugati hatalom” képviselőjével kedélyesen diskurálok!
Mert hogy egyébként tényleg kedélyesen eldumálgattunk, miután megkönyörültem rajtuk, és angolra fordítottam a beszélgetés nyelvét. A helyzet az, hogy nem vettem át tőlük ürgebőrbe varrt utasításokat. Nem akartak beszervezni kémnek sem. Egyszerűen csak kíváncsiak voltak arra, hogy látom az emberi jogok helyzetét Magyarországon, mint civil.
És tudjátok arra gondoltam közben, hogy a fenébe, milyen ciki is ez. Nem azért, amire a buta propagandisták gondolnak, hogy ciki lenne szóba állni más országok nagyköveteivel. Nem az. Feltéve persze, ha ezek baráti, a saját szövetségesi rendszerünkhöz (NATO, EU) tartozó országok képviselői. Nem mondjuk oroszok vagy kínaiak (na azokkal ciki parolázni, ugye, Petiminiszter?)
Hanem azért ciki ez az egész, mert hogy ezzel a három nagykövettel néhány perc ismeretség után máris sokkal értelmesebb és konstruktívabb párbeszédet tudtam kialakítani, mint 15 éve bármelyik magyar kormányzati politikussal. Az országaik kormányai különféle politikai pozíciókat képviselnek különféle kérdésekben, amelyekkel én vagy egyetértek, vagy nem. Bizonyára ott is sok mindenben kritizálnám az ottani kormányokat. Elvégre Nyugaton sincs kolbászból a kerítés, ott is sok jogsértés történik. De van azért, ami megkérdőjelezhetetlen közös alap: egy nyitott, emberséges, érdeklődő hozzáállás kisebbségekhez, civilekhez, jogvédőkhöz. Ezért is tartották fontosnak személyesen is eljönni a Pride-ra.
Milyen ciki is az, a magyar államra nézve, hogy egyáltalán nem kíváncsi sem a civilek véleményére, sem az emberi jogok helyzetére. Megmondom őszintén, nekem nem az a lényeg, hogy ki kerül kormányra Magyarországon. Hanem az, hogy visszatérjünk ahhoz az európai, nemzeti minimumhoz, ami demokratikus jogállammá tesz egy országot.
(note to myself)
