Ken Wilber, az intregrál elmélet megalkotója szerint az erkölcs evolúciójának több szintje van.
Az első az egocentrikus szint: csak az érdekel, velem mi lesz. A többiek le vannak szarva.
A második az etno- vagy csoportcentrikus szint. Ez a „mi”=jók és az „ők”=rosszak szintje. Kirekesztő, dualista gondolkodás.
A harmadik az univerzális etika szintje. Ami minden egyes érző és gondolkodó lény egyenlő méltóságán alapul. Együttérzéssel viszonyul ahhoz is, aki nem tartozik a saját csoporthoz.
Na most a probléma az, hogy a legtöbb ember nem jut túl a második szinten.
A csoportcentrikus erkölcs velejárója, hogy „tisztákra” és „tisztátalanokra”, „jókra” és „rosszakra” osztja fel a társadalmat. A saját csoport erkölcsi piedesztálra emelése, a másik csoport démonizálása pedig teljesen relativizálja magát az etikát. A csoporterkölcs hívei gyakran hihetetlen önfeláldozásra (is) képesek, ha a saját csoportról van szó – de hihetetlen gonosztettekre is, amennyiben a másik, démonizált csoport tagjáról van szó.
Az egó egy társadalmi fikció, és a csoportegó egy veszélyes mítosz, írja Wilber.
Ráadásul az is nagyon jellemző, hogy az ember, aki nem jutott túl a második szinten, képtelen megérteni a harmadik szintet. Számára az univerzális szint kimondottan erkölcstelennek, sőt, az erkölcs nihilista tagadásának tűnik. Ha például egy általa tisztátalan csoport tagjával szemben még csak nem is együttérzésre, de megértésre szólítják fel – az számára maga a botrány. Nem képes az egész embert látni, a maga történetével, csak a saját skatulyáját látja helyette.
„Majd mindjárt megsajnálom valamelyik tömeggyilkost,” írta egy kommentelő nemrégen. Érezhető ebben a mondatban a félelem. A félelem attól, hogy meg kelljen érteni, miért követ el valaki gonoszságokat. A félelem attól, hogy ez a megértés egyben a gonosztett elfogadásához, jóváhagyásához is vezet – ami persze nincs így.
A harmadik szint következetes képviselői ritkák, mint a fehér holló. Valójában a harmadik szint eléréséhez nem egyszerűen érzelgősségre van szükség – hanem kemény intellektuális munkára. Annak a perspektívának az elsajátítására, hogy az ember képes legyen ránézni egy másik emberre azzal a szemmel, hogy „ő most én is lehetnék”.
(note to myself)
