Ken Wilber, az intregrál elmélet megalkotója szerint az erkölcs evolúciójának több szintje van. Az első az egocentrikus szint: csak az érdekel, velem mi lesz. A többiek le vannak szarva. A második az etno- vagy csoportcentrikus szint. Ez a „mi”=jók és az „ők”=rosszak szintje. Kirekesztő, dualista gondolkodás. A harmadik az univerzális etika szintje. Ami minden egyes érző és gondolkodó lény egyenlő méltóságán alapul. Együttérzéssel viszonyul ahhoz is, aki nem tartozik a saját csoporthoz. Na most a probléma az, hogy a legtöbb ember nem jut túl a második szinten. A csoportcentrikus erkölcs velejárója, hogy „tisztákra” és „tisztátalanokra”, „jókra” és „rosszakra” osztja fel a társadalmat. A saját csoport erkölcsi piedesztálra emelése, a másik csoport démonizálása pedig teljesen relativizálja magát az etikát. A csoporterkölcs hí­vei gyakran hihetetlen önfeláldozásra (is) képesek, ha a saját csoportról van szó – de hihetetlen gonosztettekre is, amennyiben a másik, démonizált csoport tagjáról van szó. Az egó egy társadalmi fikció, és a csoportegó egy veszélyes mí­tosz, í­rja Wilber. Ráadásul az is nagyon jellemző, hogy az ember, aki nem jutott túl a második szinten, képtelen megérteni a harmadik szintet. Számára az univerzális szint kimondottan erkölcstelennek, sőt, az erkölcs nihilista tagadásának tűnik. Ha például egy általa tisztátalan csoport tagjával szemben még csak nem is együttérzésre, de megértésre szólí­tják fel – az számára maga a botrány. Nem képes az egész embert látni, a maga történetével, csak a saját skatulyáját látja helyette. „Majd mindjárt megsajnálom valamelyik tömeggyilkost,” í­rta egy kommentelő nemrégen. Érezhető ebben a mondatban a félelem. A félelem attól, hogy meg kelljen érteni, miért követ el valaki gonoszságokat. A félelem attól, hogy ez a megértés egyben a gonosztett elfogadásához, jóváhagyásához is vezet – ami persze nincs í­gy. A harmadik szint következetes képviselői ritkák, mint a fehér holló. Valójában a harmadik szint eléréséhez nem egyszerűen érzelgősségre van szükség – hanem kemény intellektuális munkára. Annak a perspektí­vának az elsajátí­tására, hogy az ember képes legyen ránézni egy másik emberre azzal a szemmel, hogy „ő most én is lehetnék”. (note to myself)