2005. október 18.-án a Benczúr Hotelben megrendezésre került az alacsonyküszöbű szervezetek finanszírozásával és adatgyűjtési kötelezettségeivel kapcsolatos konferencia.2005. október 18.-án a Benczúr Hotelben megrendezésre került az alacsonyküszöbű szervezetek finanszírozásával és adatgyűjtési kötelezettségeivel kapcsolatos konferencia.
Az „alacsonyküszöbű” nem valamiféle különleges építészeti eljárást jelöl, mint ahogy anekdoták szerint az Állami Számvevőszék ellenőrei gondolták, hanem a szermentességet meg nem követelő ellátási formák megnevezése ez, a segítő zsargonban.
Az alacsonyküszöbű szolgáltatást nyújtó civil szervezetek leggyakrabban olyan feladatokat látnak el, amelyek állami kötelességek lennének – így a kábítószer-használók között végzett ártalomcsökkentést, testi és lelki egészségük megőrzését és fejlesztését. A terület jelentősége ellenére a programok gyakran a fennmaradásért küzdenek, finanszírozásuk esetleges és kiszámíthatatlan, ráadásul maga az „alacsony-küszöb” definíciója sincs még egyértelműen definiálva.
A konferencián Dr. Felvinczi Katalin, kábítószerügyekért felelős miniszteri biztos elmondta, hogy bár maga a Nemzeti Stratégia is a „kábítószer-probléma visszaszorítását” tűzte ki célul, reálisabb cél a jelenség „kezelésére” összpontosítani, olyan adekvát eszközökkel, mint amilyenek az alacsonyküszöbű szolgáltatások lehetnek. Az új szociális törvénybe ezért kerülne be remények szerint 2007. január 1-jei hatállyal a szociális szolgáltatásokban az alapszolgáltatások közé, mint közösségi ellátás, az alacsonyküszöbű szolgáltatás.
Ez azt eredményezné, hogy az ilyen szolgáltatások normatív finanszírozásúvá válnának, a harmincezer lakos feletti önkormányzatoknak pedig kötelezettsége lenne alacsonyküszöbű szolgáltatást kialakítania. Ez a módosítás jelentős előrelépés lenne a kábítószer-fogyasztók igényeiknek megfelelő ellátási formák kialakításában. A terület pénzügyileg és szakmailag stabilizálódna, kiszámíthatóbbá és innovatívabbá válna.
2006 az infrastrukturális, szakmai és adminisztratív felkészülés éve lenne a civileknek a normatíva fogadására, melyet jövőre 25%-os forrásbővítéssel támogatnának, új pályázatok formájában.
Ahhoz viszont, hogy valóban pozitív változást jelentsen a módosítás, és ellenőrizni is lehessen a területet, az „alacsonyküszöbűség” pontos definíciójára van szükség. Az alacsony-küszöb új protokollja és definíciója két hét múlva elnyeri végleges formáját, mondta el Dr. Szemelyácz János pszichiáter, addiktológus.
A kábítószer-fogyasztók számára nyújtott alacsonyküszöbű szolgáltatások közös jellemzői, hogy nem absztinencia orientáltak – vagyis nem csak akkor nyújtanak segítséget, ha az illető leszokni szándékozik. A segítséghez nem támasztanak magas feltételeket, ingyenesek és anonimak (például a tűcsereprogramokban kódszámot kapnak a kliensek). Alacsonyküszöbű szolgáltatási formák az ártalomcsökkentés válfajai, ahol a biztonságosabb szerhasználati szokások támogatása a cél. Általában ott valósulnak meg, ahol a probléma van, vagy lehet, így például a Kékpont partyservice a Kékpont Drogkonzultációs Központ és Ambulancia megkereső programja a partikon nyújt ártalomcsökkentő információt és szolgáltatást. Az alacsonyküszöbű segítségnyújtás alapja az elfogadás és kliensközpontúság, gyakran a program kialakításába is bevonja a klienseket.
A konferencia másik témája az alacsonyküszöbű szolgáltatások által kezelt kliensekkel kapcsolatos adatok szolgáltatásának kérdése volt. Az adatok szolgáltatása Uniós kötelezettség (melyek összesítését az Európai Drogmonitorozó Központ, az EMCDDA végzi el), az adatgyűjtésre hivatott magyar szerv a Drog Fókuszpont.
Az EU-tagállamokban kábítószer fogyasztás miatt kezelt egyének számáról és jellemzőiről egy Kezelési Igény Indikátor (TDI) nevű kérdőívvel törekszenek összehasonlítható, megbízható és anonim információt nyerni, melyek alapján a kábítószer-fogyasztási trendekről, a problémás fogyasztók kezelési igényeiről kaphatunk országonként is összehasonlítható információkat. Az adatok később a politikai döntéshozásoknak is alapjául szolgálhatnak. Az alacsonyküszöbű szolgáltatások köréből Magyarországon és a többi európai országban is kevés adat érkezik, így jogos a törekvés az ezeket a szolgáltatásokat igénybevevő kliensek tulajdonságainak és igényeinek felmérésére.
A TDI-felvétele 2005. január elsejétől az elterelést végzők, 2006.-tól pedig az alacsonyküszöbű intézmények klientúrájára nézve is kötelezővé vált.
A konferencia egyik fő célja az volt, hogy lehetőséget teremtsen a TDI és az adatkezelési/rögzítési rendszer körüli kérdések megbeszélésére.
A Drogprevenciós Alapítvány tűcsere-programjának (és a TASZ Médiamonitor programjának) munkatársa felhívta a figyelmet a TDI-vel kapcsolatos esetleges problémákra:
A TDI a kábítószerrel kapcsolatos problémájuk miatt kezelésre jelentkezett emberek sajátosságainak vizsgálatára szolgál, így nem alkalmazható mindenkire aki egy alacsonyküszöbű ellátási formát igénybe vesz: a tűcserébe például elsődlegesen nem azért „jelentkeznek” mert problémájuk származik a kábítószer fogyasztásából, hanem mert steril eszközökkel akarják elvégezni az injektálást. Hogy közülük hánynak van problémája a kábítószer-fogyasztással, arról nem rendelkezünk pontos adatokkal. A kérdőív felvétele így önkényes lehet, az eredmények pedig ad hoc jellegűek.
Az igénybevétel motivációja mellett a „kezelés-ellátás” fogalom pontosabb definíciójára is szükség van ahhoz, hogy az eredményeket a specifikus csoportokra nézve értelmezni lehessen – az ellátási igények felmérése kiemelkedően fontos feladat, de más az ellátási igénye egy szenvedélyétől megszabadulni vágyó embernek aki rehabilitációs otthonba jelentkezik, és egy „csupán” tűt cserélő intravénás szerhasználónak, vagy egy marihuána-fogyasztónak aki információért kereste fel a tanácsadó intézményt.
Óvakodni kell attól, hogy az alacsonyküszöbű intézményekbe kábítószerrel kapcsolatos problémák miatt kezelésre jelentkezett emberek adataiból általánosítsunk az összes kliensre, aki megjelent az ilyen intézményekben.
Óvakodni kell attól, hogy a különböző típusú ellátást igénybe vevő kliensek adatait egységesen kezeljük, mint ahogy az EMCDDA éves jelentésében „A kábítószeres gyógykezelést igénylő kliensek sajátosságai” cím alatt történik.
Óvakodni kell az elterelés miatt kezelésben részesülő szerhasználók adatainak egyesítésétől az egyéb kezelési-ellátási formákat igénybe vevők jellemzőivel, hiszen az előbbi csoport tagjai nem saját elhatározásukból vesznek részt kezelésen, hanem a büntetőjogi felelősségre vonás elkerülése érdekében. A konferencián a Fókuszpont munkatársai biztosítottak afelől, hogy az elterelésben résztvevők jellemzői külön kategóriaként lesznek kezelve.
Összefoglalva elmondható, hogy az új szociális törvény elfogadása esetén a kábítószer-fogyasztók lelki, testi és szociális állapotának megtartásában és javításában segítséget nyújtó, könnyen elérhető és elfogadó szellemű szolgáltatások stabilizálásában és fejlesztésében jelentős előrelépések történhetnek az elkövetkező években.
Szükség van az alacsonyküszöbű szolgáltatások klientúrájának igényeiről és jellemzőiről történő adatfelvételre és az adatkezelés összehangolására, de nem mindegy hogy milyen módszerrel történik ez meg. Az adatgyűjtés célja hogy részletekig menően ismerhessünk meg egy jelenséget és az igényeknek és problémáknak megfelelő választ adjunk rájuk. A nem megfelelően gyűjtött és értelmezett adatok inadekvát válaszokat eredményezhetnek, amely azoknak az életére hat ki, akik válaszoltak a kérdőíveinkre.
T.I.G.
