Dekriminalizáció

Mi a dekriminalizáció? És miben különbözik a legalizációtól?

A médiában gyakran összekeverik a dekriminalizációt a legalizációval. Pedig a kettő közötti különbség egyszerű. A dekriminilaizáció azt jelenti, hogy egy bizonyos cselekedetet (esetünkben leginkább bizonyos szerek használatáról van szó) kivonnak a büntetőjog hatálya alól. Magyarul nem büntetik büntetőjogi szankciókkal. Büntetőeljárás nem indul senki ellen csak azért, mert az adott szert fogyaszt vagy személyes használat céljából, terjesztési szándék nélkül, magánál tart.

A dekriminalizációtól még az adott tevékenység (a szer előállítása, terjesztése és fogyasztása) nem válik törvényessé és szabályozottá. A legalizáció viszont azt jelenti, amikor az állam legális termékként szabályozza, hogy ki, hol, mikor, mennyi, milyen drogot állíthat elő, terjeszthet és fogyaszthat. Sokan, ellenzők és támogatók egyaránt, a dekriminalizációt a legalizációhoz vezető „első lépcsőfoknak” tartják. Mások viszont a dekriminalizációt a reformok „végállomásának” tartják, és nem haladnának tovább a legalizáció felé.

Milyen fajtái vannak a dekriminalizációnak?

Az Európai Kábítószer- és Kábítószer-függőség Megfigyelő és Adatgyűjtő Központja (EMCCDA) 2005-ös, magyarra is lefordított jelentése szerint depönalizációnak nevezzük azt, amikor egy adott szer használatát továbbra is büntetni rendeli a Büntető Törvénykönyv, azonban nem szabadságvesztés büntetéssel. Tehát senkit sem zárhatnak börtönbe csak azért, mert az adott szert használja. Ellenben alkalmazhatnak vele szemben egyéb szankciókat, például pénzbüntetésben, figyelmeztetésben részesíthetik, esetleg közösségi munkára kötelezhetik.

Az EMCDDA szerint a dekriminalizáció ezzel szemben azt jelenti, amikor egy szer fogyasztása vagy személyes fogyasztás céljából való tartása teljesen kikerül a büntetőjogból. Ebben az esetben semmiféle büntetőjogi szankciót nem alkalmazhatnak az elkövetővel szemben. Sem börtönbüntetést, sem pénzbüntetést. Más szakemberek a depönalizációt is a dekriminalizáció egy formájának (de facto, tehát gyakorlati dekriminalizáció) tartják. A másodikat pedig de jure, azaz jogi értelemben vett dekriminalizációnak nevezik.

Hol és hogyan dekriminalizálták a droghasználatot a világon?

A Release nevű brit jogvédő szervezet 2012-ben a Csendes forradalom címmel adott ki egy jelentést, amiben a dekriminalizáció különféle fajtáit mutatja be a legkülönfélébb országokban. A jelentés 30 olyan országot talált, ahol a dekriminalizációt bevezették. Az alapvető cél mindenhol az volt, hogy a fogyasztókat eltereljék a büntető-igazságszogláltatás rendszeréből. De mint arra a jelentés is rámutat, önmagában az, hogy egy adott szer kikerül a büntető törvénykönyvből, még nem jelenti azt, hogy a fogyasztókat a hatóság nem vegzálja.

Nagyon fontos különbség, hogy vajon az adott ország törvényei hogyan állapítják meg, mi a fogyasztói mennyiség, ami alatt már nem indítanak büntetőeljárást. Illetve amennyiben szabálysértésként kezelik a droghasználatot, akkor az adott országban vajon lehetséges-e elzárni vagy aránytalanul magas pénzbírsággal sújtani a szabálysértőket. Fontos az is, hogy vajon vannak-e alternatívái a büntetésnek: kapnak-e a fogyasztók támogatást, elérhetőek-e korszerű és etikus terápiás és ártalomcsökkentő programok. Szintén fontos támpontot ad a dekriminaizációs modellek összehasonlításához az International Drug Policy Consortium (IDPC) összehasonlító oldala, amit itt lehet elérni, és amelyből az alábbi képeket felhasználtuk.

Oroszország: negatív példa

Az egyik negatív példa Oroszország, ahol jogilag (de jure) dekriminalizálva van ugyan a droghasználat. A fogyasztói mennyiség felső határai azonban nevetségesen alacsonyak, és a fogyasztókat gyakran annak ellenére is elzárják, hogy a droghasználat nem szerepel a büntető törvénykönyvben, csupán szabálysértésnek minősül. Az állam nem biztosít korszerű ellátórendszert, nem támogatja az ártalomcsökkentést, és ezért a fertőzések és halálesetek aránya nagyon magas a fogyasztók körében. Hasonló modell még számos kelet-európai és közép-ázsiai országban található.

Nincs semmilyen szankció: Hollandia

A közhittel ellentétben Hollandiában nem legális a kannabisz. Mi több, még csak nem is dekriminalizálták azt jogi értelemben, teljesen kivonva a büntetőjogból. Bizony: a fűszívás Hollandiában mind a mai napig bűncselekmény – legalábbis a törvény betűje szerint! Ami történt, hogy 1976 óta a törvény egy módosítása lehetővé tette, hogy a hatóságok bizonyos esetekben eltekinthetnek a törvény végrehajtásától. Mi több, önkormányzati engedéllyel rendlkező boltokban nem üldözik azt sem, hogy az emberek csekély mennyiségben kannabiszt vásároljanak. A kannabisz azonban nem legális, illegális úton, a feketepiacról érkezik a coffee shopokba a hátsó bejáraton át (ezt nevezik back door policy-nek is).

Rendőrségi elterelés: a seattle-i modell

Az amerikai nyugati parton, Seattle városában vezették be azt a modellt, amelyben a droghasználat továbbra is bűncselekmény maradt, azonban a rendőrség dönthet úgy, hogy az elkövető ellen nem indít büntetőeljárást. A holland modellel szemben itt a rendőrség lefoglalja az elkövetőnél talált drogot, és az ügyet egy olyan szakemberhez irányítja, aki eldönti, mi legyen a következmény. Amennyiben egy függőről van szó, a rendőrség egy terápiás programhoz irányíthatja az elkövetőt. Esetleg valamilyen alternatív szankciót alkalmazhat. Az egész ügyet a rendőrség a saját hatáskörében kezeli, nem indul büntetőeljárás, ha nincs terjesztésre utaló jel, szándék.

Elterelés a büntetőeljárás felfüggesztésével: Magyarország

A magyar rendszer annyiban különbözik ettől, hogy itt a droghasználó ellen büntetőeljárás indul. Amennyiben azonban a büntetőeljárásnak a rendőrségi vagy ügyészségi szakaszában az elkövető nyilatkozik, hogy szeretne a büntetőeljárás alternatívájaként egy 6 hónapos megelőző, gyógyító vagy egyéb programban részt venni, amit 9 hónapon belül teljesít – akkor felfüggesztik a büntetőeljárást. És amennyiben bemutatja a papírt, hogy elvégezte az elterelést, akkor az eljárást megszüntetik ellene, priusz nélkül. A rendőrség azonban házkutatást tarthat nála, ha fiatalkorú, környezettanulmányt végezhet az iskolában, és pártfogó felügyelőhöz is kell járnia – ráadásul a bűnügyi költségeket is ráverik. 2013 óta pedig az elterelést csupán egyszer veheti igénybe 2 év alatt. A magyar rendszer tehát nem tekinthető valódi dekriminalizációnak.

A büntetőeljárás elterelése: USA

Az USA egyes államaiban léteznek az ún. drogbíróságok (drug court), amelyek azoknak a bűnelkövetőknek az ügyével foglalkoznak, akik drogfüggőségük okán követtek el kisebb, nem erőszakos bűncselekményeket. Ezek a testületek a büntetőeljárás alternatívájaként kötelezhetik őket arra, hogy részt vegyenek valamilyen terápiás programon, és amennyiben ezt teljesítik, akkor mentesülnek a büntetőjogi következmények alól.

A droghasználat szabálysértés, amennyiben az ügyészség úgy dönt: Németország, Észtország, Peru

Ebben a modellben a drogok személyes használat céljából való tartása nem bűncselekmény, hanem szabálysértés. A rendőrség a fogyasztónál talált szert minden esetben lefoglalja. Azonban nem saját hatáskörben dönti el, hogy mi legyen az ügy következménye. Azt az ügyészség dönti el, miután a lefoglalt szert bevizsgálták. Amennyiben az adott szer nem haladta meg a fogyasztói mennyiséget, akkor az ügynek semmilyen büntetőjogi következménye nem lesz. Vagy semmilyen szankciót nem alkalmaznak, vagy kiszabhatnak szabálysértési bírságot, esetleg más alternatív szankciót.

A droghasználat szabálysértés, a rendőrség dönt a következményről: Spanyolország

Spanyolországban a droghasználat nem bűncselekmény, ugyanakkor szabálysértés. A rendőrség saját hatáskörben dönt arról, hogy milyen módon jár el: a drogot lefoglalja, az elkövetőt megbírságolja, esetleg figyelmeztetésben részesíti, vagy egyáltalán nem jár el vele szemben. Amennyiben nincs terjesztési szándék és egyéb törvénysértésre utaló gyanú, akkor ez utóbbi a leggyakoribb. Ha viszont valaki terjesztő is, akkor büntetőeljárást indítanak vele szemben.

A droghasználat szabálysértés, közigazgatási eljárásban döntenek a következményről: Portugália

A droghasználat itt nem bűncselekmény, de szabálysértésnek minősül. Amennyiben nincs terjesztési szándék, akkor a rendőrség csupán lefoglalja a drogot, de nem állítja elő az elkövetőt. Az ügyet egy közigazgatási testület elé irányítja (Portugáliában ez egy jogászból, egészségügyi dolgozóból és egy szociális munkásból áll). Ez a testület eldönti, hogy az esetet problémásnak látja vagy sem, az utóbbi esetben semmilyen következménnyel nem kell számolnia a fogyasztónak. Az utóbbi esetben, amennyiben például valakiről gyanítják, hogy drogfüggő, akkor kapcsolatba hozzák az ellátórendszerrel – de önkéntes alapon, tehát a magyar rendszerrel szemben nem kötelezik a részvételre. Különösen nem az alkalmi fogyasztókat.

A droghasználat egyáltalán nem büntethető: Uruguay

Ebben a modellben a droghasználat egyáltalán nem büntethető cselekmény, amennyiben semmilyen gyanú nem utal terjesztésre. A rendőrség lefoglalja ugyan a szert, de a fogyasztóval szemben másként nem intézkedhet, ha más bűncselekményt nem követett el. Ez gyakorlatilag a teljes dekriminalizáció: a droghasználat büntetőjogilag nem bűncselekmény, és a gyakorlatban sem járnak el a fogyasztóval szemben.