1960-ban a brit újságíró, Gordon Young meginterjúvolta Carl Gustav Jung pszichológust annak 85. születésnapja alkalmából. Az újságíró arról kérdezte Jungot, hogy vajon a saját tapasztalatai alapján mik az elégedett élet alapvető feltételei.
Jung öt ilyet nevezetett meg:
1) Jó fizikai és mentális egészség;
2) Jó személyes és intim kapcsolatok, mint például házasság, család és barátok;
3) Képesség arra, hogy az ember szépséget fedezzen fel a művészetben és a természetben;
4) Megfelelő egzisztenciális biztonság és kielégítő munka;
5) Olyan filozófia vagy vallás, ami segít megküzdeni az élet megpróbáltatásaival.
Milyen igaz.
Az egészség több, mint a betegség hiánya: képesség arra, hogy teljesek legyünk és önmagunk legyünk, kibontakozassuk a testünkben és lelkünkben rejlő képességeket.
Az emberi boldogság egyik legnagyobb akadálya a magány: csakis elmélyült, életre szóló kapcsolatokkal, kapcsolódással élheted át az emberi életben rejlő potenciált.
A szépség nem választható el a boldogságtól: aki nem képes értékelni a hegyek, az óceán, a naplemente vagy a csillagos ég fenségét, az reménytelenül elszakadt az élet csodájától.
Aki nélkülözik és nyomorog, akinek nincs perspektívája az életben és aki nem talál értelmet és jelentést abban a tevékenységben, amit nap mint nap végez a megélhetésért, az nem lehet boldog ember.
És végül, de nem utolsósorban, a spirituális dimenzió. Nem feltétlenül jelent buzgó hitet valami istenségben, de jelenti azt, hogy az ember foglalkozik a végső dolgokkal – és képes önmagán túlmutató jelentést találni az élet megpróbáltatásaiban.
Ha mi, emberek, erre az öt szempontra figyelnénk ahelyett, hogy olyan dolgokat hajszolunk megszállottan, amik legfeljebb az öröm múlékony illúzióját nyújtják, talán nem itt tartanánk.